Szentírási elmélkedés Barsi Balázstól
Ef 3,14-21
Ezért hajtom meg térdemet az Atya előtt, akitől minden nemzetség nevét nyerte a mennyben és a földön: Adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy megerősödjetek benső emberré az ő Lelke által, hogy Krisztus a hit által a szívetekben lakjék, s a szeretetben meggyökerezve és megalapozva fel tudjátok fogni az összes szentekkel együtt, mi a szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység, és megismerhessétek Krisztus szeretetét is, amely minden ismeretet meghalad, s beteljetek Isten egész teljességével. Annak pedig, aki a bennünk munkálkodó erőnél fogva mindent megtehet bőségesen azon túl is, amit mi kérünk vagy megértünk, dicsőség legyen az egyházban és Krisztus Jézusban minden nemzedéken át örökkön-örökké! Ámen.
Lk 12,49-53
Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre; s mennyire szeretném, ha már fellobbanna! Keresztséggel kell megkeresztelkednem, és mennyire vágyom utána, amíg be nem teljesedik! Azt gondoljátok talán: azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Mondom nektek: nem, hanem széthúzást. Mert mostantól fogva ha öten lesznek egy házban, meghasonlanak, hárman kettő ellen, és ketten három ellen. Meghasonlik az apa a fiával és a fiú az apjával; az anya a lányával és a lány az anyjával; az anyós a menyével és a meny az anyósával”
Az Atyától való, vagyis az igazi közösségek mind kapcsolatban állnak az Egyházzal, így mindenekelőtt a szentségi házasságkötéssel létesülő családok. Ugyanakkor számos olyan közösség létezik – néhány még formálisan az Egyházhoz is tartozik –, amely nem az Atyától való. Nem, mert a test kívánsága, a szemek kívánsága és az élet kevélysége tartja össze, ezek pedig nem az Atyától származnak.
Az olyan templomban kötött házasság, melynek a test kívánsága az alapja, nem keresztény házasság, hanem csak ösztönök irányította látszatközösség, mely tönkremegy a legkisebb konfliktus miatt. Az a gazdasági társulás, amely a szemek kívánságára épül, nem lehet az Atyától való közösség, csak érdekcsoport, amely ahogy a különböző érdekek szembekerülnek egymással, felbomlik. S az a csoportosulás, melyet az élet kevélysége fog össze (ez a legveszélyesebb), nemcsak hogy nem az Atyától való, de – előbb rejtetten, később pedig egészen nyíltan – istenellenes szövetkezés, melyben azonban eleve benne van a széthúzás feszítőereje, amely előbb-utóbb szétrobbantja az egészet.
Csak az a közösség maradhat meg tartósan, csak annak a közösségnek van, tagjai gyarlósága ellenére is, hosszú távon jövője, amely az Atyától való, krisztusi alapra épül s a Szentlélek egyesítő erejében áll fenn. Ezt ismerte fel a mai nap szentje, Kapisztrán János, aki megtérése után a világi karriert a ferences életformával cserélte fel, s az elvilágiasodott rend kolostorait új, Szent Ferenc szelleméhez hű szabályzat szerint igyekezett megreformálni szerte Itáliában. Őbenne valóban ott lobogott a Krisztus által a földre hozott tűz, a Szentlélek, aki úgy eltöltötte igehirdetés közben, hogy akik hallgatták lengyel vagy német földön, Csehországban, Moldvában és Magyarországon, maguk is lángra gyulladtak, holott szavait sokszor nem is érthették, hiszen nem tudtak latinul. Kérjük közbenjárását, hogy a papokat, a szerzeteseket és a híveket egyaránt ez a krisztusi tűz hassa át, s az Egyház ennek nyomán megerősödjön identitásában és küldetésében nálunk és szerte a világon.
Barsi Balázs - Telek Péter-Pál: Magasság és mélység
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése