András Betszaidából származott. Kafarnaumban élt és halász volt. Előbb Keresztelő Szent János tanítványa volt, de János irányítását követve Jézushoz szegődött (Jn 1,35-40) és testvérét, Pétert is Jézushoz irányította. Pünkösd után az Alsó-Duna tájékán és Görögországban hirdette Jézus örömhírét. 60-ban Patraszban keresztre feszítették, november 30-án.
András apostol, Jánossal együtt, Keresztelő Szent János tanítványa volt, és a tanúságtételt követő napot Jézus társaságában töltötték. András vitte hírül testvérének, Péternek, hogy megtalálták a Messiást. Az első meghívott apostolok közé tartozik, az apostolok névsorában a harmadik. Betszaidából származott, és testvérével, Péterrel együtt halász volt. Az Úr a háló mellől hívta meg, és attól kezdve kétkedés nélkül hitt Jézusban, és mindenek fölött szerette Őt.
A Szentírás igen szűkszavúan tesz említést Andrásról. Az első századig visszamenő hagyomány szerint Szkitiában hirdette az igét, majd Kisázsiában, a Földközi tenger vidékén, azután Tráciában és Görögországban. Ősi hagyomány szerint az achaiai Petrosban keresztre feszítették. Még a keresztről is prédikált, és tanúságot tett Jézus iránti szeretetéről.
Élete: Meghívása előtt halász volt, Betszaidából származott (Jn 1,44), Kafarnaumban lakott, öccsével Simon Péterrel dolgozott együtt.
Annak idején éppen hallgatta Keresztelő János tanítását a pusztában (Jn 1,35-42), amikor János rámutatott a Prófétára: "Íme az Isten báránya!". Jánossal, a kisebbik Zebedeus fiúval Jézus után lopakodtak, megismerkedtek Vele, aznap nála is maradtak.
A galileai tenger partján ismét találkoztak a Prófétával. Az megszólította őket: "Jöjjetek utánam, és emberek halászaivá teszlek". Partra futtatták a hajót, otthagyták és követték a Mestert.
A tanítványok között tanultak, járták az országot (Mk 1,16-18; Mk 3,17; ApCsel 1,13). Néha visszatértek a hajóhoz, hogy a szorongatott Mestert a parttól távolabb vihessék, vagy átvihessék a túlpartra. Három eseménynél találkozunk vele. Péterrel és Jánossal az idők végének jelei felől kérdezték Jézust (Mk 13,3); ott van az első kenyérszaporításnál (Jn 6,8); és szól azoknak a görögöknek az érdekében, akik Jézussal szerettek volna találkozni (Jn 12,22).
A Mester mennybemenetele után András előbb Palesztinában, azután az Alduna vidékein Scythiában, Epirusban és Thráciában térített (Dél-Oroszországban és a Balkánon), majd Achajába, Patras városába ment téríteni. Elfogták, bálványáldozatra akarták kényszeríteni, ezt azonban nem tette meg. Börtönbe vetették, és bár a nép ki akarta szabadítani, András annyira vágyakozott a vértanúságra, hogy végül is ráhagyták. "X" formájú keresztet készített számára a helytartó, amit András boldog örömmel fogadott. Két napig függött élve a keresztjén, de még ott is Krisztusról prédikált, valószínüleg 70-ben történt ez. Az ilyen keresztet azóta is András keresztnek nevezik.
357-ben testét átvitték Patrasból Konstantinápolyba az Apostolok templomába, de itt is csak 1210-ig maradt. Ekkor Itáliába, Amalfiba vitték. Teste ma is ott nyugszik, fejét azonban 1462-től Rómában, a Szent Péter bazilikában őrzik.
Neki tulajdonítják egyes szerzők az apokrif, nem kánoni 'András (és Máté) cselekedeteit'. Ennek a műnek részletei hivatkozásokban és gnosztikus átdolgozásban maradtak fenn.
Magyar Katolikus Püspöki Konferencia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése