A falu északkeleti részén, az egyik legősibb falurészben, Szaladárban, barátságos fagerendás házak és gazdasági épületek között szerényen meghúzódva áll a falfestményeiről ismert középkori, kőfallal kerített műemléktemplom, amelynek védőszentje Szent Imre. A kis műemléktemplom több építkezési szakaszon ment át az évszázadok folyamán, így több korszak stílusjegyeit viseli magán. Átalakulásain kicsiben a nagy történelmi változásokat kísérhetjük nyomon.
A templomtorony alatt kialakított kapun belépve a templomot körülvevő cinterembe érkezünk. A jelenleg 2,5 méteres kőfal valamikor magasabb lehetett, mert csak így nyújthatott védelmet az oda bemenekült lakosságnak a portyázó idegen csapatokkal szemben. A templomtorony, amely alatt ma a templomkertbe lépünk be, eredetileg négyszögű kapubástya volt, később alakították templomtoronnyá, hogy a harangot ott elhelyezzék. Mivel ez az 1802-es földrengéskor megrepedezett, felső részét lebontották, és fából építették újra.
A templomot kívülről körbejárva az északi falon freskómaradványokat láthatunk, amelyek Szent Györgyöt ábrázolják.
A templom a nagy tatárbetörést (1241) követő években épülhetett, a kornak megfelelően román stílusban. Erre vall egész térhatása, a faragott kövekből rakott szép felköríves diadalíve, és a szentélynek a mai polygon záródása alatt megtalált felköríves záródása, amelyet 1930-ban tártak fel. Ugyanekkor találtak meg a déli falban egy kis román stílusú résablakot is.
A közepes nagyságú csarnoktemplom egy hajóból (belvilága 13,5 x 8,20 m), a szentélyből (8 x 6,30 m), a hozzácsatlakozó sekrestyéből és a XVIII. században utólag hozzáépített barokk bejáratból, a portikuszból áll. Ez igen egyszerű, előképe a később általánossá vált szép barokk porikuszoknak. Az 1770-as években építették a nyugati és északi falak mentén a népies ízlésű orgona- és ülőkarzatot.
Ekkor meszelhették be a templomhajó középkori falfestményeit, és ekkor készült a főoltár és a két mellékoltár is.
A XV. század végén omolhatott össze a román stílusú boltozat, és akkor alakították át polygon záródásúvá a szentélyt, csúcsívessé az ablakokat és bordás mintázatúvá az egész szentély mennyezetét.
A csarnok mennyezetét festett fakazetták borítják, ezek 1628-ból valók. A 103 gyönyörű, festett kazetta képei két csoportra oszthatók: egyik részük gondos rajzú rozetták növényi díszekkel, másik részük pedig egyházi vonatkozású figurális ábrázolások feliratokkal.
Az 1802-es földrengés iszonyúan megrongálta a templomot. Az esővíz befolyt az elvált nyugati és déli falon, és eláztatta a felbecsülhetetlen értékű freskókat. A mészréteg alatt lappangó egyedülállóan szép falfestményeket az 1880-as években Huszka József találta meg, és ezzel életre keltette a vidék talán legjelentősebb művészeti emlékét.
A templom legértékesebb falfestményei az északi fal felső képsorában találhatók. Itt Szent László és a kun vitéz legendája elevenedik meg több jeleneteben előttünk:
1. Várjelenet: a vár ablakából kitóduló füst jelzi a kunok pusztítását
2. Kivonulás: László kivonul seregével, a várnép búcsút vesz tőle, László koronához emelt kézzel fogadja a püspök áldását
3. Csatajelenet: egybeolvad az üldözés jelentével; a kerlési vagy cserhalmi ütközet ez, ahol László katonái „úgy vágták le kardcsapásaikkal a kunok frissen borotvált fejét, mint éretlen tököt"
4. Birkózás: László üldözőbe veszi a leányrabló kunt; birkózáskor azonban nem sikerül legyőznie ellenfelét; állnak egymással szemben, kezüket egymás vállára téve, fegyvertelenül; az elrabolt leány siet László segítségére, és annak szekercéjével elvágja a kun lábát. A képen az emberek mellett a lovak is küzdenek.
5. Lefejezés: László a megsebesített, földön fekvő kunt a hajánál fogva tartja, és a megmentett leány sújt le László kardjával a kun nyakára. A pogány kun lelke sötét füstként száll el.
A nyugati fal Szent Jakab apostol legendáját ábrázolja. A karzat által eltakart részen a betlehemi gyermekgyilkosság és az Egyiptomba menekülés bibliai képei láthatók. Az északi fal alsó képsora Krisztus szenvedésének a története: bevonulás Jeruzsálembe, Krisztus Pilátus előtt, Krisztus megostorozása és a keresztrefeszítés. A déli falon lévő falfestmények igen megrongálódtak: a művészettörténészek az utolsó ítélet és a mennyei Jeruzsálem képeit, valamint a feltámadás jeleneteit és Alexandriai Szent Katalin legendáját vélik felfedezni rajtuk.
1838-ban új templom építését sürgette a püspökség, és az új templomra gondolva a régin évtizedeken át nem végeztek javítási munkálatokat. Minden figyelem és pénz a község központjában épülő új templomra összpontosult, amelyet 1853-ban kezdtek építeni, 1899-ben fejeztek be, és 1903-ban szenteltek fel.
1908 és 1932 között, több mint két évtizedig nem használták a műemléktemplomot.
1932-ben Keöpeczi Sebestyén József vezetésével részben restaurálták a templomot, aztán újabb restaurálási és állagmegőrzési munkálatok következtek 1967-68-ban, 1972-ben, majd 1990 után. A Worlds Monument Watch nevű nonprofit szervezet – amelynek célja a világ veszélyeztetett építészeti és kulturális műemlékeinek megmentése – 1996-ban és 1998-ban felvette a világ legveszélyeztetettebb műemlékeinek listájára a gelencei műemléktemplomot. wmf.org/watch_past.html
A szaladári temetőben van Bodor György jogász, történész és politikus kopjafás síremléke. Érdekesség, de már csak egy helynévben és az emberek emlékezetében él, hogy a templomtól északra a hegyoldalban egy terjedelmes bástyás kastély állt, amelyet egy folyosó kötött össze a templommal. A hagyomány szerint ez a hatalmas Basa Tamásnak volt az erődített kastélya. Az 1860-as években erre utazó Orbán Balázs még talált romokat ezen a helyen. Ma nyoma sincs a várnak és a folyosónak. Csak az emléke él a névben: Kastély helye.
Erdély.ma/Gelence.org
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése