Évforduló - Január 16.

II. Fülöp trónra lép Spanyolországban

(1556)

„Isten, aki oly sok királyságot adott nekem, épp egy fiúgyermeket nem adott, aki utánam megfelelően kormányozhatná azokat.”

II. Fülöp spanyol király

1556. január 16-án lépett trónra II. Fülöp spanyol király (ur. 1556-1598), miután édesapja, V. Károly császár (ur. 1519-1556) lemondott koronáiról, és ráhagyta a Habsburgok ibériai és németalföldi birtokait. Fülöp uralkodásának 42 évét „aranykornak” szokták nevezni a spanyol történetírók: a portugál trón megszerzésével, a gyarmati terjeszkedéssel és az oszmánok felett aratott győzelemmel rászolgált erre a kitüntetésre.

Rubicon

Budapesten katolikus nagygyűlést tartanak

(1894)

XIII. Leó pápa 1893. szeptember 2-án kelt Constanti Hungarorum kezdetű körlevelében azt kérte a magyar püspöki kartól, hogy a főpapok erélyesen fejezzék ki tiltakozásukat a Wekerle-kormány egyházpolitikai reformterveivel szemben. Mikor a kormány programjának részévé tette a kötelező polgári házasság bevezetését, a hierarchia elszánta magát a cselekvésre.

A püspöki kar novemberben hozzájárult a nagygyűlés megtartásához, amelyet 1894. január 16-án rendezték meg. Az egyetemi templomban délelőtt misét celebráltak, majd dél-után 4 órakor a zsúfolásig megtelt pesti Vigadóban került sor a gyűlésre. A részvétel csak belépő fizetése ellenében,meghívó felmutatásával volt lehetséges. A 23 percig tartó megnyitó beszédet a teljes ünnepi ornátusban megjelenő Vaszary Kolos tartotta. Ezután Zichy Nándor tudatta a megjelentekkel, hogy az elnökség táviratban üdvözölte Ferenc Józsefet és XIII. Leó pápát. 

Az első két beszéd elhangzását követően bejelentették, hogy már meg is érkezett a válasz a királytól, aki „kedvesen fogadta” és „őszinte köszönettel” viszonozta a köszöntést. Az üzenetet a közönség állva hallgatta meg, majd „percekig tartó éljenzés” következett. Három újabb szónok szereplése után a nagygyűlés elfogadta a határozatokat. Ezek szerint a katolikusok kötelesek részt venni az egyházi és politikai életben, a választásokon pedig olyan személyre szavazni, aki „a katolikus hitet és egyházat meg nem támadja, hanem annak védelmére vállalkozik”. A gyűlés ezen kívül követelte az elkeresztelési rendelet és a polgári házasságra vonatkozó törvénytervezet visszavonását, valamint a katolikus iskolahálózat védelmét. Végül Zichy Nándor bejelentette, hogy vidékről százhúszezer támogató aláírás érkezett. A gyűlés főpapi áldással ért véget, amit a hallgatóság térden állva fogadott. 

Klestenitz Tibor: Két nagygyűlés Budapesten

Irredenta szoborcsoport felavatása a budapesti Szabadság téren

(1921)

Alig több mint fél évvel azután, hogy a trianoni békediktátum aláírásakor az ország tiltakozását jelezve megkondultak a harangok és tíz percre országszerte megállt az élet, egy téli napon 70 ezer ember szorongott a pesti Szabadság téren. 1921. január 16-át mutatta a naptár, s a tömeg arra várt, hogy lehulljon a lepel Budapest háború utáni első szoboregyütteséről.

Az ünnepség Zadravecz István tábori püspök által celebrált szentmisével kezdődött. „A magyarok Istene, a szent zászló, a szabad ég, a magyar lélek a tanúnk, hogy addig nem nyugszunk, amíg Északkal, Déllel, Kelettel, Nyugattal nem egyesülünk” – hirdette a püspök az új igét. Majd Urmánczy Nándor, a Területvédő Liga elnöke lépett a szószékre: „Elrabolták minden kincsünket, országunk minden életfeltételét. Ebben a ketrecben az állam és a társadalom teljes lezüllése vár reánk, ha el nem jön minél előbb az az erős kéz, mely kényszeríteni fog bennünket, hogy minden megmaradt erőnket egyesítsük országunk visszaszerzése érdekében. Ezek a szobrok igazságot követelnek. Ez a hely a nemzet búcsújáró helye, de egyúttal a gyűlölet és bosszú kohója legyen. Ez a hely mostantól fogva bekapcsolódik Európa véres történetébe.”

Míg Urmánczy beszélt, a tér északi, félköríves záródásának négy járdaszigetén felállított irredenta szobrokról lehullt a lepel. A kortárs szemlélő ilyennek látta őket: „… az »Észak« című emlékmű főalakja 3 m magas, keresztre feszített Hungária. A hozzá simuló fiú a tót nemzet ragaszkodását jelképezi a régi anyaországhoz. A kettő egységét kivont karddal előretörő kuruc alakja védi, emlékeztetvén arra, hogy a magyar szabadságért Rákóczi hadaiban tótok is küzdöttek. Alkotója Kisfaludi Strobl Zsigmond. A »Dél« című szobron magyar férfi karddal és a magyar címerrel díszített pajzzsal védőleg áll a Délvidéket jelképező svábleány védelmére. Az előtte levő búzakévék Nagy-Magyarország éléstárát, a Bácskát és Bánságot jelképezik. Szentgyörgyi István műve. A »Kelet« című szobron az ősi magyar erőt megtestesítő Csaba vezér a megtorlás pillanatát várva felszabadítja a bilincsekbe vert, Erdélyt jelképező – kékben az országrész címerét görcsös reménységgel szorító – alakot. Pásztor János műve. A »Nyugat« című szoborcsoporton az ifjú az elszakított nyugati vármegyéket jelképezi. Térdre hullva borul a magyar szent Koronára, s míg jobbjával a nyugati vármegyék címerpajzsát öleli magához, addig baljával görcsösen tartja a nagy magyar kettőskeresztes pajzsot. Fölötte áll Hadúr alakja, kezét nyugtatva az ifjú címert szorító karján – jobbjában védően tartva a nemzet pallosát. Arcán kemény dac, hit és önbizalom. Lábainál szárnyait repülésre tárva a Turul. Sidló Ferenc-alkotása.”

História