Az eredetileg a Tisza mindkét partján fekvő Técsőt 1211-ben említik először az írások. Az ősi város életét mindig is meghatározta a sószállítás, lakói egy része a sóvágók közül került ki. Károly Róbert emelte a települést városi rangra 1329-ben, mely így az öt máramarosi koronaváros egyike lett.
1902-ben Ferencvölgyét is Técsőhöz csatolták, azonban a trianoni békeszerződést békediktátumot követően Ferencvölgyét és a város Tiszán túli részét Kistécső néven Romániához csatolták. 1939 márciusában Kárpátalja felszabadítása után Nagytécső ismét magyar fennhatóság alá került, azonban Ferencvölgye és Kistécső román megszállás alatt maradt egészen az 1940-es második bécsi döntésig. Innentől kezdve – Észak-Erdély visszacsatolásával – ezek a települések is újra Magyarországhoz tartoztak.
Az 1940 szeptemberéből származó fotón még jól látható a híd elején a határőrök posztja.
Sokáig nem örülhettek a Tisza jobb és bal partján élők a szabad átkelésnek, ugyanis 1944-ben a visszavonuló német katonák felrobbantották a hidat. A második világháborút lezáró békeszerződések pedig véglegesítették a Tisza két oldalán fekvő települések elszakadását.
A hidat azóta sem építették újjá.
Kárpátalja.ma
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése