Sopron - Az "elfeledett" koronázóváros

Három ízben (1622, 1625 és 1681) koronázóváros volt, háromszor pedig közszemlére is tették a Szent Koronát, ma azonban még a soproniak is alig tudják, hogy egykor Európa-szerte ismert városuk mennyire fontos szerepet játszott nemzeti ereklyénk történetében - nyilatkozta a Múlt-kornak Pálffy Géza, az MTA BTK Történettudományi Intézet „Lendület” Szent Korona Kutatócsoport vezetője újonnan megjelent könyve kapcsán.

A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) „Lendület” Szent Korona Kutatócsoportjának vezetője A Szent Korona Sopronban című legújabb könyvében a magyar korona ez ideig szinte ismeretlen kalandjaiba kalauzolja el olvasóit. Államiságunk és történelmünk legkiemelkedőbb szimbólumának soproni tartózkodásait az elmúlt évszázadokban mind a nagyközönség, mind Sopron polgárai csaknem teljesen elfeledték.

"Sopron teljesen kikopott a köztudatból, holott a 17. században még Európa-szerte ismert város volt. A Szent Korona és a nyugat-dunántúli település egymással összefonódó története még a szakma előtt sem ismert, ezért ez a könyv a történészeknek is egyfajta figyelemfelhívás" - mondta el Pálffy Géza a Múlt-kornak.

A mintegy 120 színes illusztrációval díszített kötetben a szerző olvasmányos stílusban ezeket a kalandos eseményeket mutatja be a 15. századtól a 20. század közepéig. A kismonográfiából kiderül, miként áll kapcsolatban Sopron városa koronánk legkorábbi hiteles ábrázolásával, s hogyan vált a 17. században - Székesfehérvár és Pozsony után - a nyugat-dunántúli település Magyarország harmadik koronázóvárosává.

Új könyvével a koronázási ékszerek kora újkori kutatását az MTA „Lendület” programjának támogatásával folytató történész legfőbb célja az volt, hogy felhívja rá a figyelmet: külföldi és hazai koronaemlékhelyeink sorában Sopron városát ez ideig méltatlanul elfeledték. Pedig a Szent Korona négyszer: 1463-ban, 1622-ben, 1625-ben és 1681-ben is járt a nyugat-dunántúli városban, s háromszor közszemlére tették (1463, 1622, 1681), ellentétben a közismert koronázóvárosokkal, Székesfehérvárral és Pozsonnyal.

Ezek közül ceremoniális értelemben az 1625. végi királykoronázás volt a legfontosabb esemény (a későbbi III. Ferdinándot december 8-án koronázták meg Sopronban az egykori ferences, mai bencés vagy Kecske-templomban), míg politikailag az 1622. és az 1681. évi koronázó országgyűlés tekinthető annak, fejtette ki Pálffy Géza. A történész emlékeztetett, hogy Sopronban hatszor ült össze a magyar törvényhozás.

Az utolsó székesfehérvári (1526) és az utolsó budapesti (1916) koronázás közötti időszak kutatását felölelő ötéves program során a kutatók által felfedezett és feldolgozott források alapján már eddig is számos - a történettudomány előtt is - ismeretlen adattal sikerült gyarapítani a magyar felségjelvényekkel kapcsolatos tudásunkat.

Pálffy Géza példaként említette a második, 1622. júliusi soproni közszemlét, majd az ekkori királyné-koronázást követően a koronázási jelvények eddig ismert legkorábbi leltárát, illetve a Szent Korona legrégebbi (16. század közepi) hiteles ábrázolásának keletkezéstörténetét.

Múlt-kor