Karácsony - vigíliamise

Mt 1,1-25

(...) Jézus Krisztus születésének ez a története: Anyja, Mária, Józsefnek a jegyese, még mielőtt egybekeltek volna, úgy találtatott, hogy gyermeket fogant a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, nem akarta a nyilvánosság előtt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt hozzá: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektől van! Fiút szül, akit Jézusnak nevezel el, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.” Ezek azért történtek, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta szavával mondott: Íme a szűz fogan és fiat szül, Emmánuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten. (...)

Csak a gyermek karácsonyi öröme felhőtlen, mert az ő vágyai nem evilágiak és istentelenek. Számára a véges és tökéletlen még képes közvetíteni a végtelent és tökéletest, mert ő még tud egész lényével örülni. A gyermekkor ezért lehet beavatás az örök életbe. Gyermekségünk éveit ezért szoktuk visszamenőleg a zavartalan boldogság korszakaként látni, szomorúan vágyakozva arra a csodálatos teljességre, amelyet egykor birtokoltunk, még mielőtt érzékelni kezdtük volna azt a fájdalmasan éles törésvonalat, mely világunkat elválasztja Isten világától.

Csakhogy Isten ígéretei végtelenül felülmúlják mindazt, amit valaha is megtapasztaltunk, s amire nosztalgiával visszagondolva vágyakozunk. Az értünk emberré lett Isten Fia ugyanis nem azért jött, hogy az elveszett paradicsomot visszaszerezze, hanem hogy Isten országát megnyissa előttünk; nem azért jött, hogy boldog emberi életet kínáljon, hanem hogy új minőségű, istengyermeki létmódot: saját életét ajándékozza nekünk. Ebből következően nem megmaradnunk kell gyereknek, mert felnőttségünkhöz nem illik a gyermek naivitása, hanem felnőttként, tudatosan kell hasonlóvá válnunk a gyermekekhez abban, hogy megőrizzük – vagy újra megtaláljuk? – a végtelen után való vágyakozás képességét. Erre kaptuk a Szentlelket, aki megvalósítja bennünk és közöttünk Krisztus állandó velünk-létét, hogy ő valóban Emmánuel legyen számunkra.

†

Urunk, Jézus, Te születésed ünnepének egyedülálló bűvölete által is az istengyermeki életre hívsz bennünket. Add, hogy ezen a szentséges éjszakán ne csupán a meghitt hangulat, bensőséges érzések ragadjanak meg minket, hanem mindennél jobban az a valóság töltse be szívünket, amely a legmélyebben meghatározza életünket, jövőnket. Segíts, hogy most, amikor látjuk, hogy az istentelen, bűnös világ mily erőtlen, unalmas és visszataszító Isten szentségével szemben, most, amikor vágyaink újult erővel feszítenek belülről, hogy magukkal röpítsenek az égbe, legyen bátorságunk szakítani a bűnnel, mindenfajta megalkuvással, és végérvényesen a szentség útjára lépjünk.

Forrás: Barsi Balázs - Telek Péter-Pál: Magasság és mélység