Barsi Balázs OFM - Évközi 14. vasárnap

Mt 11,25-30

Abban az időben így szólt Jézus: ,,Áldalak téged Atyám, menny és föld ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni. Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű – és nyugalmat találtok lelketeknek. Mert az én igám édes és az én terhem könnyű.”

†

A győzedelmes Isten Fia nemcsak Jeruzsálembe vonult be szelíden és alázatosan, hanem titokzatos módon a mai szentmisén is bevonul az Egyház ünneplő közösségébe az átváltoztatás csendjében, melyet megelőzött az ujjongó ének: „Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsanna a magasságban!”, majd eljön hozzám a szentáldozás pillanatában, hogy szelídségében és alázatában: isteni életében részesítsen engem. Édes uralmát kiterjeszti rám, akit újra és újra a test szerinti élet öntörvényűsége kísért, áttetszővé és békességének hordozójává tesz.

A szent, erős és halhatatlan Isten szelídsége abban nyilvánult meg, hogy sebezhetővé vált, amikor szabad akaratot adott teremtményének, s amikor elküldte és kiszolgáltatta neki szent Fiát. Ezért Jézus szájából a kijelentés, hogy „szelíd vagyok és alázatos szívű”, nem csupán emberi tulajdonságára vonatkozik, hanem az isteni lényeg kinyilatkoztatása. Az emberi lélek is sebezhető, de leggyakrabban úgy keres sebére gyógyulást, hogy elégtételt vesz az őt ért sérelemért. Ha megbántanak, duzzogok, ha erélyesen szólnak rám, visszaszólok, ha megütnek, visszaütök, hogy helyreálljon az egyensúlyi állapot. Nyugalmat mégsem talál a lelkem. Legfeljebb rövid ideig élvezi a másikon aratott diadal mámorító érzését, de zavart és nyugtalan marad.

Egészen másfajta nyugalom az, amelyről Jézus beszél, mint igazságérzetünk pillanatnyi kielégülése. Nem is érhető el folytonos kompenzációval, hanem csak úgy, ha vállalom azt az olykor már-már kibírhatatlan feszültséget, mely abból fakad, hogy megválaszolatlanul hagyom az engem ért sérelmet. Nem is lehetséges ez másképpen, mint hogy belőle élve engedem megvalósulni magamban az ő szelíd és alázatos uralmát. Ez a test szerinti élet elutasítása és a Lélek szerinti élet vállalása: ahelyett, hogy visszavágnék – fizikailag vagy szellemileg –, lemondok az elégtételről és felkínálom a bocsánatot.

Barsi Balázs - Telek Péter-Pál: Magasság és mélység