Évforduló - Augusztus 10.

Szent Lőrinc diakónus, vértanú

Lőrinc egyike a legjelentősebb római vértanúknak. Sírja felett bazilika áll, és ez egyike Róma hét fő templomának. Lőrinc a szegények védőszentje, mert diakónusként az ő gondozásuk volt a feladata. A szegényeket az Egyház kincseinek nevezte. Tűzoltók, szakácsok (és mindazok, akik tűzzel dolgoznak) tekintik védőszentjüknek, mert tüzes rostélyon égették meg. Meghalt 258. augusztus 10-én.

Valeriánus császár keresztényüldözése idején, II. Sixtus pápa tanítványa és kiváló tulajdonságai miatt, fiatal kora ellenére fődiakónus volt. Mint ilyen a pápa oldalán segédkezett a szent áldozat bemutatásánál, az egyházi javakat őrizte és a szegényeket gondozta.

Amikor Sixtus pápát elfogták, szomorúan kérdezte: Atyám, hová mész fiad nélkül? De a pápa megvigasztalta, hogy néhány nap múlva követni fogja, de addig szét kell osztania az Egyház javait a szegények között, hogy a pogányok kezére ne kerüljön. Feladatát elvégezte. Közben megtudták, hogy ő a vagyon őrzője és elfogták. Amikor az Egyház vagyonát követelték, elővezette a betegeket és a szegényeket. Kegyetlenül megkínozták. A fogságban vakokat gyógyított meg, a megtérteket megkeresztelte. Végül a prefektus parancsára tüzes rostélyra fektették, és elevenen elégették 258. augusztus 10-én. Sírja fölé Nagy Konstantin császár bazilikát emelt, mely egyike Róma hét fő templomának. 

Az ember ösztönösen irtózik a szenvedéstől, az erőszaktól, a haláltól, mivel harmóniára van teremtve. Ez mutatkozott meg az Istenember Getszemáni kert-beli gyötrelmében - Atyám, ha lehet, múljék el ez a pohár! Jézusban az Atya és az emberek iránti szeretet legyőzte ezt az irtózást, ezt a félelmet. A vértanúk ebben követték és követik Jézust. Az Isten és emberek iránti szeretet felülkerekedik bennük az ösztönös irtózáson. Ennek az irtózásnak az alapja nem más, mint az önzés. Ez pedig nem lehetett meg Jézusban, és nem lehet meg egyetlen igazi követőjében sem. Minden keresztény hivatása az, hogy Isten és az emberek iránti szeretetből lemondjon önzéséről és Krisztus követésében másokért éljen. Ez a mennyország kezdete a földön. 

A kalandozó magyarok veresége Augsburgnál

(955)

955. augusztus 10-én vívták – Bulcsú, Lehel és Súr vezérek vezetésével – a kalandozó magyarok utolsó nyugati csatájukat, amikor is a Lech mezején, Augsburg mellett vereséget szenvedtek I. Ottó német királytól (ur. 936-973). 

Kőszeg, Bécs bástyája

(1532)

Szulejmán szultán 1529. évi kudarcát követően 1532-ben ismét Bécs ellen indult. Ezúttal azonban nem a bevett dunai útvonalakon, hanem a Dunántúlon keresztül nyomult előre - egészen Kőszeg váráig. A néhány százfős őrség Jurisics Miklós vezetésével huszonöt napig ellenállt a szultán haderejének, aki ezt követően már nem vállalkozott az időközben Bécs alatt felsorakozó, 80 ezer főnyi keresztény sereggel való összecsapásra.

Magyar Katolikus Püspöki Konferencia/Rubicon/Múlt-kor