A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Don-kanyar. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Don-kanyar. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. január 20., kedd

Gúta - Idén is megemlékeztek a Don-kanyar magyar hőseire

A Via Nova Ifjúsági Csoport gútai alapszervezete a felvidéki város önkormányzatával és az MKP helyi szervezetével közösen idén is tisztelgett a keleti frontot megjárt magyar katonák emléke előtt. A Doni katasztrófára január 18-án emlékeztek meg Gután, a helyi művelődéi központban. 

A rendezvény gyertyagyújtással kezdődött. Köszöntőbeszédet Nagy Tibor a Via Nova ICs helyi szervezetének az elnöke tartotta.

„Szerencsére nagyon pozitív visszajelzést kaptunk mindenkitől. Az előadás gyertyagyújtással együtt röpke háromnegyed órás volt. Mégis nagy hatással volt mindenkire. A közönség csendben és meghatódva követte végig a programot" – mondta a Felvidék.ma kérdésére Nagy Zsuzsa.

Hozzátette: a helyszínen megtekinthető volt Vitéz Nagy János László fafaragás kiállítása a II. világháborúról és magáról a Don-kanyarról. Emellett pedig egy hagyományőrző társulat is kiállította a korabeli egyenruhákból, fegyverekből, sisakokból és egyéb kellékekből álló gyűjteményüket is.

Ezt követően egy rövid állófogadást tartottak. Ezen jelen volt a város polgármestere, Horváth Árpád is. Rövid beszédében köszönetet mondott a szervezőknek és mindenkinek, aki hozzájárul az est sikeréhez.

Felvidék.ma

2015. január 12., hétfő

Évforduló - Január 12.

Megkezdődik a magyar csapatok elleni szovjet támadás a Don-kanyarban
(1943)

A szovjet hadvezetés 1942 végén több támadó hadműveletet készített elő. Ezek közül a Voronyezsi Front osztrogozszk-rosszosi offenzívája a 2. magyar hadsereg megsemmisítését célozta. 

A szovjet támadást 1943. január 12-én az urivi hídfőből indított erőszakos harcfelderítés vezette be a IV. hadtest 7. hadosztályának védőszakaszán. A következő napon támadásra indult a szovjet 40. hadsereg, majd 14-én a scsucsjei hídfőből a 3. harckocsihadsereg is. E napon az esti órákban már egy 50 kilométer széles és 17 kilométer mély rés tátongott a magyar védelemben. Az első napokban a magyar csapatok szívósan ellenálltak. A katonák mindaddig kitartottak, amíg működött a vezetés, és volt mivel harcolni. Január 15-én azonban a szovjet támadó egységek elvágták a hadsereg többi erőitől a III. hadtestet...

Múlt-kor

Katrosa - A Don-kanyarban elesett honvédekre emlékeztek

Kézdiszentlélek, Kiskászon és Kézdiszárazpatak érintésével huszon­négy kilométeres gyalogtúrát szervezett szombaton a Hatvannégy Vár­megye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) kézdivásárhelyi szervezete a Katrosába a Don-kanyarban 1943 januárjában elesett magyar honvédek emlékére.

A vármegyések reggel indultak a Gábor Áron térről, és délben érkeztek a Katrosa csárda elé, ahol az idősebbek és más helységből érkezők csatlakoztak a túrázókhoz, és együtt vonultak fel a meg­emlékezés helyszínére, a Hargita megyében található Bellő-tetői kettős kereszthez.

A kezdeményezőkkel együtt emlékezett a Pro Vita Siculorum Egye­sület, a Történelmi Vitézi Rend kézdiszéki és sepsiszéki állománya, az Erdélyi Ku­tatócsoport Egyesület, a Székely Nemzeti Tanács, az Erdélyi Magyar Ifjak képviselete, illetve magánszemélyek.

Elsőként Tóth Bálint, a HVIM erdélyi szóvivője méltatta a magyar honvédek hősi helytállását. „Azt mondják nekünk – hangoztatta –, hogy az autonómiáért kell harcolnunk, az a jövőnk, az a szabadságunk kulcsa. Nekünk, ha furcsán is hangzik, már megvan az autonómiánk, hiszen magyarul beszélünk, bárhol kérhetjük, hogy anyanyelvünkön beszéljenek velünk, ha céget alapítunk, nevét magyarul is kiírhatjuk. 

Ha úgy vesszük, ez már autonómia, de sokan nem élnek ezzel a lehetőséggel, és mégis autonómiát kiabálnak, holott ott a kezükben a kulcs, csak még nem tették be a zárba és nem fordították el.” A HVIM szóvivője úgy vélekedett, szabadságunk csakis Erdély függetlenségével lehetséges, azt viszont ki kell harcolni, petícióval, sétával és egyéb hasonló eszközökkel nem lehet elérni.

Mike Bernadett, a kézdivásárhelyi Református Kollégium tanulójának szavalata után Szima Csaba helytörténész a doni tragédiáról és annak előzményeiről beszélt, hangsúlyozva, hogy a II. Magyar Királyi Hadsereg nem futamodott meg gyáván – ahogy azt a hivatalos magyar történetírás állítja –, a hiányos fegyverzettel, felszereléssel és téli ruházattal rendelkező magyar csapatok hősiesen helytálltak, a szovjetek veszteségei számokban majdnem ugyanakkorák voltak, mint a magyaroké. A megemlékezés koszorúzással és himnuszaink eléneklésével ért véget, a Bellőről való levonulás után a szervezők sült szalonnával és forralt borral kínálták meg a résztvevőket.

Erdély.ma