Az 1945. január 2-án Nagymarosról, Kismarosról, Zebegényből és a környék más településeiről kényszermunkára vitt emberekről emlékeztek meg a nemrég felújított, és most zsúfolásig megtelt kismarosi római katolikus templomban, ahol (...) Beer Miklós megyés püspök celebrált hálaadó misét.
Harrach Péter kereszténydemokrata politikus szerint a kommunizmusnak a fő bűne az emberi szabadság lábbal tiprása volt, ami életeket is követelt. „Istentelen és embertelen politikai hatalom nem kerülhet az ország élére” – vonta le a következtetést.
„Rövid időre, útjavításra”
A családok ezreinek életét megnyomorító internálás helyi történéseiről a kétezres Pest megyei község lakosainak nevében Poldauf Gábor (független) polgármester beszélt. Mint mondta, Kismaroson az is elég volt az elhurcoláshoz, hogy valakinek német hangzású neve legyen. Az összegyűjtöttekkel csupán annyit közöltek: rövid időre, útjavításra viszik őket, miközben azt sem engedték meg nekik, hogy rendesen felöltözzenek. A később élve hazatérők nem beszélhettek a velük történtekről, ezért is fontos most, közel 70 év múltán a közös megemlékezés. Az igazságtalanságot nem gyógyíthatja meg az idő, de emlékezni muszáj – hangsúlyozta a polgármester.
130 ezer embert hurcoltak el a szovjetek
A vasárnapi kegyeleti program a Kismaros egykori gyűjtőhelyén lévő emléktábla megkoszorúzásával zárult. A málenkij robot a második világháború utáni szovjetunióbeli kényszermunka elnevezése. Romeltakarításra való hivatkozással fegyveres szovjet katonák a nyílt utcáról gyűjtöttek és vittek el magyar civileket, elsősorban német nevű, 17 és 45 év közötti férfiakat, valamint 18-30 éves nőket. Összesen több mint 130 ezer embert hurcoltak el kemény fizikai munkára, szovjet iparvidékekre – legalább egyharmaduk odaveszett.
A Magyar Nemzet nyomán
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése