Évforduló - Augusztus 29.

Nándorfehérvár eleste

(1521)

Az 1520-ban váratlanul elhunyt I. Szelim megjelölt irány nélkül mozgósított hadsereget hagyott fiára, I. Szulejmánra. Az új szultán dilemmáját a magyar kormányzat oldotta meg azzal, hogy Budára küldött követét börtönbe vetette. Amikor I. Szulejmán 1521 tavaszán a stratégiai cél pontos meghatározása nélkül indította meg - ezúttal közepes nagyságú - seregét a magyar király ellen, nem sokat kockáztatott. 

A Török Birodalom területe, lakosságszáma és erőforrásainak nagysága többszörösen felülmúlta a Magyar Királyságért, s ezeket az aránytalanságokat immár a magyarok javára szóló helyenkénti minőségi különbségek sem ellensúlyozhatták. Hadszervezeti téren a törökök az akkori Európa előtt jártak. A keresztény országokban, a törvényekben rögzített kötelezettség ellenére, minden mozgósításnak volt valami "alkudozás"-jellege, az uralkodó és a rendek között. Magyarország esetében ezt a hátrányt az is tetézte, hogy gyalogságot külföldről kellett fogadni. Ezzel szemben a félelmetes nagyságú oszmán hadgépezet egyetlen intésre mozgásba lendült. Rendelkezett egységes kiképzett gyalogsággal, a hűbéres szpáhik pedig - miután leginkább így juthattak jövedelememeléshez - rendre túlteljesítették katonaállítási kötelezettségeiket. Szulejmán az első által vezetett hadjárat során kénytelen volt belátni, hogy Nándorfehérvár elfoglalása nélkül veszélyes behatolni Magyarországra. Végül ezt az erősséget négyhetes ostrom után 1521. augusztus 29-én sikerült bevenniük. A Magyar Királyságot látszatra csak az mentette meg a szultáni sereg továbbnyomulásától és az akkor már előre látható bukástól, hogy a megáradt Száva szétszaggatta a törökök pontonhídját.

A mohácsi csata

(1526)

1526. augusztus 29-én szenvedett katasztrofális vereséget a Tomori Pál és Szapolyai György vezette magyar had I. Szulejmán oszmán szultán (ur. 1520-1566) seregeitől. Mivel a csata után II. Lajos király (ur. 1516-1526) is életét vesztette, a kudarc következtében összeomlott a középkori magyar állam, az ország népének pedig egyszerre kellett elviselnie a két király versengésének és az oszmán hódításnak a nehézségeit.

Szulejmán szultán csellel elfoglalja Buda várát

(1541)

„A következő napon a törökök kidobálták a Boldogasszony templomából a harangokat. Az oltárképeket leszaggatták. Szent István király állószobrát ledöntötték. Az aranyozott és képekkel ékesített oltárokat kiszórták a templom elé, s kiszórták a márványból és fából faragott angyalszobrokat és a misekönyveket is. Az orgona is elpusztult. A cinsípokat két szekér vitte el a tábori golyóöntőknek.”

Gárdonyi Géza: Egri csillagok

1541. augusztus 29-én foglalták el Buda várát I. Szulejmán oszmán szultán (ur. 1520-1566) hadai, aminek eredményeként a Magyar Királyság területe tartósan három részre szakadt, és másfél évszázadra a Habsburg-török nagyhatalmi vetélkedés színterévé vált.

Hasszán nagyvezér elfoglalja Székesfehérvárt

(1602)

A tizenöt éves háború során a keresztény csapatok többször is megpróbálták Buda várának a visszafoglalását. Ennek érdekében számos török kézre került vár ostromára is sor került, azonban ezeket hol szövetséges, hol oszmán erők szállták meg. 1600 elejére a Buda környéki erősségeket sikerült felszabadítani a török uralom alól. Mercoeur herceg, miután elhitette a törökökkel, hogy a főváros ellen készült, váratlanul megjelent Székesfehérvár alatt, s tíz nap alatt megadásra kényszerítette a védőket. A lehetőség azonban kihasználatlan maradt. Jemisdzsi Hasszán nagyvezír 70 000 fős hadereje 1602. augusztus 29-én visszavette Székesfehérvárt.

Rubicon/Múlt-kor