Róm 12,1-2
Kérlek tehát benneteket, testvérek, Isten irgalmasságára, hogy adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen a ti ésszerű istentiszteletetek. Ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem alakuljatok át értelmetek megújításával, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a jó, neki kedves és tökéletes.
Mt 16,21-27
Ettől az időtől kezdte Jézus jelezni a tanítványainak, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell, hogy öljék, és harmadnapra föl kell támadnia. Péter erre félrehívta őt, és kezdte lebeszélni: ,,Távol legyen ez tőled, Uram! Ez nem történhet meg veled.” Ő azonban elfordult és azt mondta Péternek: ,,Távozz előlem, Sátán! Botrány vagy nekem, mert nem Isten dolgaival törődsz, hanem az emberekével!” Akkor Jézus azt mondta a tanítványainak: ,,Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl a keresztjét és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét énértem, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de az élete kárt szenved? Vagy mit adhat az ember cserébe a lelkéért? Mert az Emberfia eljön angyalaival Atyja dicsőségében, és akkor megfizet majd mindenkinek aszerint, amit cselekedett.
Ez a kettősség, hogy „rászedtél” és hogy „hagytam, hogy rászedj”, az igazi szeretet történetének ára ezen a földön. Ezért jó fiatalon indulni. Itt nem a megfontolás kell, hanem a szeretet, amely örök kötődés. Meglennék e nagy szeretet nélkül is, amely a legteljesebb önfeladást követeli, de ha nem lenne ez a nagy szeretet, nem is tudnám, mit jelent teljes életet élni, megízlelni az örök és tökéletes boldogság mézcseppjeit.
Hiszen nem ravaszsággal szedtél rá, Uram, hanem szerelmed nagyságával! Hallottam már gyermek- és ifjúkoromban is, amit ma mondtál az Evangéliumban: „Ha valaki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen. Mert mindaz, aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, és aki énértem elveszíti életét, megtalálja azt.” Nem hazugsággal szedtél rá, Uram, hanem tekinteteddel, ahogyan rám néztél. A te szemedből Isten tekint rám: az én Alkotóm, az én Megváltóm, az, aki öröktől fogva minden érdemem nélkül és sokszor tulajdonságaim ellenére szeret engem. Én nem életformára jelentkeztem, nem küldetésre, nem munkára, én téged akarlak, téged egyedül... De lassan meg kell tanulnom, hogy tőled elválaszthatatlan a kereszt, vagyis az emberek megváltásának, üdvösségének az ügye. Téged nem lehet anélkül szeretni és követni, hogy ne vennék részt megváltó művedben: a szeretet szenvedésében.
Barsi Balázs - Telek Péter-Pál: Magasság és mélység
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése