Nyilvánvalóan méltatlan dolog a Nagyhét csendjében és elmélkedésre kijelölt szent idejében háborúskodásra ingerelni, azonban nem tudok szemet hunyni úgynevezett „katolikus legitimisták” humorérzéke felett, akik komolytalan és hiteltelen köztársasági elnökünk szánalmas agóniájával és bukásával képesek egy napon – ráadásul „áprilisi tréfa” szintjén – említeni az Őfelsége Ferdinánd-Zvonimir királyi herceg nevével fémjelzett restauráció lehetőségét. Szomorú meggyalázása ez a monarchizmus eszméjének – nehezen találom a szavakat a tettre. Tulajdonképpen értetlenül állok minden részlete előtt – különösképpen amiatt, hogy az említett írás virágvasárnap vigíliájára, s Boldog Károly király halála 90. évfordulójának előestéjére van bejegyezve.
Először is nem értem, kit érdekel, hogy lemond egy nevetségessé vált tucat-politikus, akinek a helyére nyilvánvalóan egy tőle kvalitásaiban és mentalitásban alig különböző személy fog kerülni – miképpen ez eddig is történt 1945/89 óta. Továbbá felfoghatatlan számomra, hogy az a kör, aki látszólag legjobban kiáll a monarchia restaurációjának ügye mellett, hogyan tréfálkozhat a Habsburg-restauráción… Ha a bejegyzés egy kuruckodó hírportálra vagy bármelyik liberális párt szellemiségében működő blogra került volna ki, – szavamra – csak legyintettem volna! Riogatnak épp eleget inkvizícióval, keresztes háborúval vagy (ne adj’ Isten!) Habsburg-restaurációval, hogy ilyet „jobb-érzésű” konzervatív ember komolyan vegyen, azonban itt nem külső támadásról van szó, mely a felvilágosodás kora óta éri Hazánkat és Egyházunkat, hanem eszmetársaink súlyos eltévelyedéséről! Kötelességünknek érezzük, hogy ezúton – keresztényi szeretettel, de kellő nyomatékkel – figyelmeztessük idősebb Testvérünket a következőkre:
Hitünket és eszméinket komolyan kell venni!
Hatalmas kísértés, hogy eszmeiségünk népszerűsítése érdekében egyszerűsítsünk, elhagyjunk ezt-azt nézeteinkből, ami divatos kifejezéssel élve, úgymond „nem polkorrekt”, de ezáltal az Igazság és a becsület sérül, s egyszer csak semmitmondó „konzum-monarchista” demagógiát ismételgetve találjuk magunkat. Jobb esetben észrevesszük, hogy hiteltelenné váltunk, de félő, hogy a csontvázzá soványodott ideológia szünet nélküli, hangos ismételgetése közepette már meg sem halljuk a jó szándékú intő szót, s nem csak magunkra maradunk, hanem az eszmét és eszmetársainkat is lejáratjuk! Ettől szeretnénk megóvni az általunk nagyra becsült, egykor tündöklő, de jelenleg hanyatló kezdeményezést, melyre nagy szükség van, amennyiben régi fényében, megkérdőjelezhetetlen igazságával lép fel, de ártalmas, ha falai közé beengedi a sátán füstjét, jelentkezzen az akár hanyagság, akár gőg, vagy bármilyen más kísértés formájában.
Bízunk benne, hogy szavaink sem az előbbit, sem az utóbbit nem fogják gerjeszteni, hanem megértésre találnak idősebb testvérünk szívében! Őszintén reméljük, hogy az „Isten. Király. Haza. Egység.” magasztos jelmondata nem degradálódik üres ál-ideológiává, s hirdetői visszatérnek az Igaz útra! Imáinkba foglaljuk ezt, hiszen ügyünk közös! Várjuk a királyt! – méltósággal, büszkén, alázattal, és szentségre törekedve! Kérjük és felszólítjuk ezért Testvéreinket, hogy Krisztus nevében tisztuljanak meg, és mondjanak ellene a Sátán e gonosz kísértésének, Isten dicsőségére, és szent ügyünk szolgálatára!
A Szent Magyarországért Mozgalom nevében
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése