2017. február 4., szombat

Brazíliában romba dől a katolicizmus

Fekete-Varga Réka fordítása

Brazíliában romba dől a katolicizmus. Két évvel ezelőtt egy (a püspökök által felkért) vállalati szakember azt mondta, hogy a Tradíció volt a legjobb „marketing” az Egyház számára. Megváltoztatni (rossz irányba) tragikus hiba volt.

Ezekben a napokban lehangoló hírek, hogy hivatalos megerősítést nyertek a brazil katolikusokra vonatkozó katasztrofális statisztikák.

Tosatti blog-ját olvassuk, ahol a Datafolha felmérése szerint:
„…a magukat katolikusnak valló felnőttek száma a 2014-es 60%-ról 2016 decemberében 50%-ra csökkent. 2012-ben a magukat katolikusnak vallók száma 64,6 % volt. Ez azt jelenti, hogy 2 év alatt körülbelül 9 millió hívő döntött úgy, hogy elhagyja az Egyházat. Ez egy kétségtelenül lehangoló adat, annál is inkább, ha belegondolunk, hogy a történelem során először, Szent Péter székében egy olyan Pápa ül, aki a latin-amerikai kontinensről származik."

És az utóbbi 30 évben a katolikusok száma 35%-kal csökkent.

Ezek a számadatok azonban nem kell, hogy döbbenetet keltsenek, hallva a Brazil püspöki kar konferenciáján elhangzó buta nyilatkozatokat:
A Brazil Püspöki Konferencia titkára, dom Ulrich Steiner, a La Folha di San Paolo-nak kijelentette, hogy azoknak a személyeknek a száma, akik készek harcolni az igazságért, fontosabb, mint a katolikusok százalékos aránya.” (Tosatti)

És ezen mi még megdöbbenünk?

A II. Vatikáni Zsinat kinyitotta a templomokat… és az emberek kimentek!

Látva a hívők számának csökkenését az utóbbi évtizedekben, 2 évvel ezelőtt a kedves brazil püspökatyák megpróbálták orvosolni a problémát, szerződtetve a legjobb vállalati marketing szakembert, hogy találjanak egy új, egy vonzóbb egyházi trendet, amely jobban vonzza a fiatalokat és a hívőket.

A püspökökkel tartott találkozón, amely során a marketing gurunak fel kellett volna fednie a titkot a megoldásra vonatkozóan, hogy hogyan lehetne újra megtölteni a brazil templomokat, a főpapok döbbenten és leforrázva álltak. Dr. Periscinoto (így hívják a szakértőt), azt mondta, hogy az Egyháznak már volt egy nagyon jó, évszázadok óta kipróbált marketing-je: a tradíció! A tradíció, a maga logoival, jelképeivel, öltözékeivel, szlogenjeivel, harangozásaival, nyelvével és hatékonyan működő reklámkampányával. Azt mondta a kétkedő püspököknek, hogy amióta – a II. Vatikáni Zsinatot követően – az egyház elhatározta, hogy elhagy mindent, ami a „termék” sajátossága volt, kezdte elveszíteni a „fogyasztóit”. (A Periscinoto által használt szakkifejezések akaratlagosan világiak, laikusak, mivel az általa készített tanulmány teljesen szocio-antropológiai, mert pontosan a marketing eszközeivel vizsgál, ahogy ő maga mondta.)

Ilyen tanulmányokat a püspökök nyilvánvalóan nem folytattak, sőt… és most az elkeresztényietlenedés ezen szintjein állunk, ahogy Tosatti beszámolt róla. Szerettem volna látni a Brazil Püspöki Konferencia gazdasági vezetőjének arcát, aki miután meghallgatta a marketing szakember felsorolását a harangokról, a reverendákról, a keresztekről, a körmenetekről, a latin nyelvről és a litániákról, mint a hívők visszaszerzésének nyerő eszközeiről, a tiszteletdíjat is kénytelen volt számára kifizetni.

Újra leközöljük annak a cikknek a szövegét, amelyet 1 évvel ezelőtt publikáltunk, amely Periscinoto-nak a brazil püspökök számára készített marketing beszámolóját taglalja, a tradició jelentőségét illetően.

Roberto

Itt megtekinthető portugál nyelven a Brazil Püspöki Karnak készített jelentés: „A Jgreja e a propaganda” (Az Egyház és a marketing), a Criativa Marketing-ből (2010.05.23).
*
Az Egyház „marketingje” évszázadok óta működött. Megváltoztatni azt (rosszabbra), tragikus hiba volt. 
Az egyház és marketing, a tradíció győz 
a II. Vatikáni Zsinatból 
2015.04.13.

(Forrás: www.atfp.it , Julio Lorendo)

Kevés ország szenvedte meg annyira a II. Vatikáni-zsinatot követő válságot, mint Brazília, ahol a katolikusok száma 35%-kal csökkent az utóbbi 30 évben. Néhány évvel ezelőtt, a hívők súlyos elvesztése miatt aggódva, a brazil püspökök az ALMAP marketing vállalathoz fordultak, amely elnöke Alex Periscinoto, aki Brazíliában a „legjobb marketing manager” címet kapta. A Brazil Püspökök Nemzetközi Konferenciája végrehajtó testületének tagjai tanácsot vártak Periscinoto-tól arra vonatkozóan, hogy miként fogjanak hozzá az Egyház pásztori munkájának javításához, jobb arculatot kínálva az Egyház intézményének, azzal a céllal, hogy megállítsák a hívők számának súlyos elvesztését, akiknek a java, az evangéliumi gyülekezetekhez vándorol.

Az eredmény meglepő volt. Periscinoto ismertette tanulmányának eredményeit kétszáz, a lélekpásztori hivatáshoz kötődő püspök és pap előtt. Azt mondani, hogy a marketing szakértő előadása sokkolta őket, enyhe kifejezés. Talán azt várták, hogy Periscinoto majd azt javasolja, hogy fessék a templomokat élénk színűre, vezessék be a pop zenét, a mai kor igényeinek megfelelő liturgiát és így tovább. Ehelyett azonban…

„A világtörténelem első marketing eszköze a harang volt - kezdte beszédét Periscinoto - és ez volt a legjobb. Amikor a harang megszólalt, nemcsak a lakosság 90%-ához jutott el, de a személyes viselkedésüket is megváltoztatta. Aztán Önök kitaláltak egy eszközt, ami még mindig használatban van a kereskedelmi marketingben. Úgy hívják: display. A display egy olyasvalami, amit arra használunk, hogy valamit a közönség számára nyomatékosabban, nagyobb erővel ajánljunk. Amikor valamennyi ház alacsonyra épült, Önök hatszor olyan magas templomokat építettek tornyokkal és haranglábakkal. Ez lehetővé tette, hogy a templomokra azonnal ráismerjenek: íme a templom!

Aztán Önök feltalálták a történelem első logo-ját. A logo egy olyan szimbólum, amely haszálata a márkát azonnal felismerhetővé teszi. Az Önöké volt a legjobb: a kereszt. Ezt a logo-t mindig a display legmagasabb és legláthatóbb pontjára helyezték. Senki sem téveszthette volna el: ez a katolikus templom! Ez az Önök által kitalált logo olyan hatásos volt, hogy még Hitler is használta, néhány apró módosítással, hogy a tömegeket mozgósítsa. És majdnem megnyerte a háborút.

Önök feltalálták a reklám kampányt is. Mert mi is valójában egy körmenet? Egy vidéki falu, vagy egy nagyváros egyik városnegyede számára, semmi sem hat nagyobb reklámként egy körmenetnél, amit például a Madonna tiszteletére tartanak. Amikor mi, marketing szakemberek, reklámeseményt szervezünk, sokat felhasználunk abból, amit az Egyház kitalált. Zászlókat és lobogókat lengetünk, különleges jelmezekbe öltöztetjük a képviselőinket, hogy könnyen felismerhetőek legyenek. Megpróbálunk egy kereskedelmi misztikát teremteni. De a mi misztikánk sohasem lesz olyan gazdag, mit az Önöké.

Sajnos Önök megváltoztatták a szentmise bemutatásának módját. Manapság a misézés nem latin nyelven folyik és nem fordítanak hátat a hívőknek. Talán azt gondolták, hogy jót tesznek majd ezzel. Ehelyett, rossz hírt kell, hogy közöljek Önökkel. Az én édesanyám sohasem gondolta azt, hogy a pap hátat fordít neki. Inkább azt gondolta, hogy mindenki, hívők és a misét bemutatók is, Istenre néznek. Ő szerette a latin nyelvet, még akkor is, ha egy szót sem értett az egészből. Számára a latin nyelv egy misztikus nyelv volt, amelyen az Egyház lelkipásztorai Istennel beszéltek. Kitüntetve érezte magát és hálás volt, amiért térden állva részt vehetett egy ilyen fontos szertartáson. Szerintem az Önök által eszközölt változtatás, a szentmise liturgiájában súlyos hiba volt. Persze tévedhetek. Nem vagyok teológus. Marketing szempontból vizsgálom a problémát. És ebből a szempontból ez egy katasztrófa volt.

Önök kivonták a forgalomból a reverendát, ezt a különleges öltözéket, amely megkülönböztette az Önök kereskedelmi képviselőit, a papokat.  Így kidobtak egy márkajelzést.

Eltorzították a display-jeiket, a templomokat egyre hasonlóbbá téve a polgári épületekhez. Minden, amit kitaláltak magában hordoz egy kínálatot, valamit, amit el akarnak adni. Az Önök termékének neve: hit. De van egy jó hírem is. Ez iránt a termék iránt manapság egyre nő a kereslet. A piac, talán soha sem volt ennyire kedvező a hit számára.
Önök azonban többet beszélnek a politikáról, mint a Hitről. Tehát panaszkodhatnak-e, ha a templomaik egyre üresebbek, miközben az evangéliumi gyülekezetek termei egyre jobban megtelnek?

Köszönjük kedves olvasónk fordítását!

Forrás: www.atfp.it di Julio Loredo

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése