1. rész
Mikor lépett be karhatalmistának? Vérengzés a Nyugatinál
Mikor lépett be karhatalmistának? Vérengzés a Nyugatinál
Ablonczy Bálint és Szőnyi Szilárd a Heti Válaszban 2007. június 12-én megjelent írását változatlan formában közöljük. A kiemelések tőlünk származnak.
A múlt héten Mihail Gorbacsov szovjet exfőtitkár és Hans-Dietrich Genscher egykori német külügyminiszter a magyar baloldal krémjével együtt vigasztalta az állami nagykereszttől Sólyom László köztársasági elnök ellenállása miatt elesett Horn Gyulát. A politikus nem maradt kitüntetés nélkül: az OTP a bank által adományozható legmagasabb elismeréssel, a Fáy András-díjjal jutalmazta munkásságát. A körberajongott volt miniszterelnök az államfői feddés ellenére továbbra sem lát kivetnivalót múltjában. Német lapoknak és a magyar sajtónak adott nyilatkozataiban ismételten bizonygatja, hogy 1956- 57-ben karhatalmistaként csak a törvényes rendet védte a fosztogató csőcselékkel szemben. Horn Gyula nemcsak a pufajkások valódi szerepét ferdíti el, a volt miniszterelnök következetesen valótlanságot állít a karhatalomba való belépésének időpontját illetően is. Külügyminiszteri tevékenységének méltatásában pedig újra meg újra felmerül, hogy egyszemélyi érdeme az NDK-menekültek 1989-es kiengedése, a vasfüggöny lebontása. Az állítások ősforrása a Cölöpök című, 1991-ben megjelent visszaemlékezés, amelyben az 1994-ben miniszterelnökké választott politikus önmagának tulajdonítja a történelemformáló tetteket. Horn azonban nem egyszerűen nem bontja ki az igazság minden részletét, hanem történelmet hamisít.
BELÉPÉS A KÁDÁR-HUSZÁROKHOZ
"December 12-én hetünket, pénzügyeseket - volt szovjet ösztöndíjasokat - behívattak a pártközpontba. [Az osztályvezető] felkért bennünket, hogy ideiglenes karhatalmi szolgálatot teljesítve vállaljunk néhány hónapot a [Hunyadi János Zászlóalj] Kerepesi úti laktanyájában. Feladatunk elsősorban az volt, hogy őrizzük a fontosabb objektumokat, a dunai hidakat, és segítsünk a felbomlott közbiztonság helyreállításában. Az igenlő válasz után az osztályvezető közölte, hogy december 15-én kell jelentkeznünk a laktanyában" - idézi fel önéletírásában a politikus a budapestiek által csak Kádár-huszároknak csúfolt karhatalomhoz való csatlakozását. A pufajkásosztagba való belépésnek alapos indoka van a horni mitológiában. Eszerint a majdani politikus leküzdhetetlen vágyat érzett a közrend helyreállítására. Másrészt bátyját felkelők decemberben megölték, megcsonkították, s a holttestet a Népligetben felakasztották. Dokumentumfilmesként dolgozó testvére kegyetlen kivégzéséről azonban a korabeli források nem tesznek említést. Pedig az "ellenforradalmárok" rémtetteit a kádári propaganda előszeretettel taglalta, terjesztette. Munkahelyén, a filmgyárban úgy tudták, Horn Gézát egy szovjet katonai teherautó ütötte el.
Ráadásul a rendszerváltás előtt a többé-kevésbé titkos dokumentumokban a politikus mindig úgy nyilatkozott, 1956 novemberétől volt tagja a karhatalomnak. Így nyilvánvalóan nem személyes indítékból - bátyja halála felett érzett fájdalma és a bosszúvágy miatt - lépett a lakosság által gyűlölt pufajkások soraiba. Szerdahelyi Szabolcs, a DEPORT 56 elnöke 2002-ben írott Hiányzó cölöpök könyvében már közölt részleteket abból a tiszti szolgálati adatlapból, amelyet a politikus saját kézzel írt önéletrajzaival együtt teljes terjedelmében nyilvánosságra hozunk honlapunkon. Ezek szerint Horn Gyula 1956. november 15-étől 1957 júniusáig teljesített karhatalmi szolgálatot, s helytállásáért Munkás-Paraszt Hatalomért kitüntetésben részesült. A novemberi berukkolást erősíti egy másik forrás is. Az MSZMP Központi Bizottságának (KB) 1989. február 10-11. ülésén a politikus a jegyzőkönyv tanúsága szerint az alábbiakat mondta: "1956 novemberében, tehát 1956 novemberében hetedmagammal Czinege elvtársnál jártam, akkor ő volt a KB Adminisztratív Osztályának vezetője, ha jól emlékszem, megkért, hogy lépjünk be a karhatalomba, mint volt szovjet ösztöndíjasok". A hozzászólásban Horn egy szót sem ejtett a személyes motívumokról. Öt évvel később, már a Cölöpök megjelenése után sem bukkan fel a megölt báty története. A New York Timesnak 1994. augusztus 9-én adott interjúban egy másik változat szerepel. A politikus akkor éppen úgy emlékezett, diákként kényszerítették a belépésre. Ez a verzió már csak azért sem állja meg a helyét, mert Horn Gyula rosztovi főiskolai tanulmányainak 1954-es befejezése után főelőadóként kezdett dolgozni a Pénzügyminisztériumban. 1956-ban már régen maga mögött tudta iskolás éveit.
VÉRENGZÉS A NYUGATINÁL
BELÉPÉS A KÁDÁR-HUSZÁROKHOZ
"December 12-én hetünket, pénzügyeseket - volt szovjet ösztöndíjasokat - behívattak a pártközpontba. [Az osztályvezető] felkért bennünket, hogy ideiglenes karhatalmi szolgálatot teljesítve vállaljunk néhány hónapot a [Hunyadi János Zászlóalj] Kerepesi úti laktanyájában. Feladatunk elsősorban az volt, hogy őrizzük a fontosabb objektumokat, a dunai hidakat, és segítsünk a felbomlott közbiztonság helyreállításában. Az igenlő válasz után az osztályvezető közölte, hogy december 15-én kell jelentkeznünk a laktanyában" - idézi fel önéletírásában a politikus a budapestiek által csak Kádár-huszároknak csúfolt karhatalomhoz való csatlakozását. A pufajkásosztagba való belépésnek alapos indoka van a horni mitológiában. Eszerint a majdani politikus leküzdhetetlen vágyat érzett a közrend helyreállítására. Másrészt bátyját felkelők decemberben megölték, megcsonkították, s a holttestet a Népligetben felakasztották. Dokumentumfilmesként dolgozó testvére kegyetlen kivégzéséről azonban a korabeli források nem tesznek említést. Pedig az "ellenforradalmárok" rémtetteit a kádári propaganda előszeretettel taglalta, terjesztette. Munkahelyén, a filmgyárban úgy tudták, Horn Gézát egy szovjet katonai teherautó ütötte el.
Ráadásul a rendszerváltás előtt a többé-kevésbé titkos dokumentumokban a politikus mindig úgy nyilatkozott, 1956 novemberétől volt tagja a karhatalomnak. Így nyilvánvalóan nem személyes indítékból - bátyja halála felett érzett fájdalma és a bosszúvágy miatt - lépett a lakosság által gyűlölt pufajkások soraiba. Szerdahelyi Szabolcs, a DEPORT 56 elnöke 2002-ben írott Hiányzó cölöpök könyvében már közölt részleteket abból a tiszti szolgálati adatlapból, amelyet a politikus saját kézzel írt önéletrajzaival együtt teljes terjedelmében nyilvánosságra hozunk honlapunkon. Ezek szerint Horn Gyula 1956. november 15-étől 1957 júniusáig teljesített karhatalmi szolgálatot, s helytállásáért Munkás-Paraszt Hatalomért kitüntetésben részesült. A novemberi berukkolást erősíti egy másik forrás is. Az MSZMP Központi Bizottságának (KB) 1989. február 10-11. ülésén a politikus a jegyzőkönyv tanúsága szerint az alábbiakat mondta: "1956 novemberében, tehát 1956 novemberében hetedmagammal Czinege elvtársnál jártam, akkor ő volt a KB Adminisztratív Osztályának vezetője, ha jól emlékszem, megkért, hogy lépjünk be a karhatalomba, mint volt szovjet ösztöndíjasok". A hozzászólásban Horn egy szót sem ejtett a személyes motívumokról. Öt évvel később, már a Cölöpök megjelenése után sem bukkan fel a megölt báty története. A New York Timesnak 1994. augusztus 9-én adott interjúban egy másik változat szerepel. A politikus akkor éppen úgy emlékezett, diákként kényszerítették a belépésre. Ez a verzió már csak azért sem állja meg a helyét, mert Horn Gyula rosztovi főiskolai tanulmányainak 1954-es befejezése után főelőadóként kezdett dolgozni a Pénzügyminisztériumban. 1956-ban már régen maga mögött tudta iskolás éveit.
VÉRENGZÉS A NYUGATINÁL
Amikor pedig a pufajkásoknak a Nyugati pályaudvarnál 1956. december 6-án elkövetett vérengzéséről kérdezték egy 1999-es eljárás során, Horn Gyula tanúként azzal védekezett: abban az időben még nem is volt a karhatalom tagja. Állítása szerint egyszerű kommunistaként volt ott a nevezetes "vörös zászlós" tüntetésen. Ez volt Budapesten a Kádár-kormány melletti első demonstráció. A provokáción felháborodott ellentüntetőket a karhatalom szétverte, öt tiltakozót lelőttek, és az egyik pufajkás tiszt halálosan megsebesített egy vonatra szálló, hazafelé tartó munkásasszonyt is. Horn a nyolc évvel ezelőtti eljárás során (és később is) tiszti adatlapjának novemberi szolgálatkezdést jelölő bejegyzését elírásnak minősítette. Ez azonban szinte kizárt: a kézzel írt önéletrajzban még előfordulhat tévedés, de az 1970-ből származó szolgálati adatlapot a korabeli szabályzat szerint csak egy másik tiszt jelenlétében, a vonatkozó parancsok és okmányok alapján lehetett kitölteni. A politikus arra is hivatkozott, a Hunyadi János Zászlóalj csak 1956. december 15-én kezdte meg működését, így novemberben nem is lehetett annak tagja. "Kétségkívül igaz, hogy a Hunyadi János Zászlóalj csak december 15-én alakult meg. Ám elődje, az Orbán Miklós vezette úgynevezett Orbán-csoport, hivatalos nevén az 1. Honvéd Forradalmi Ezred 6. százada már november 9-e és 18-a között felállt" - oldja fel lapunknak az ellentmondást Horváth Miklós hadtörténész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára. Ennek a csoportnak lehetett tagja Horn Gyula, így válik értelmezhetővé a tiszti adatlapon említett november 15-i belépés. A kutató ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet: semmilyen írásos dokumentum nem támasztja alá, hogy Horn Gyula karhatalmistaként részt vett volna a Nyugati pályaudvari vérengzésben - noha 1999-ben több tanú állította ennek ellenkezőjét. A politikus mindenesetre soha nem mondott önkritikus szavakat karhatalmista múltjáról.
Folytatjuk a 2. résszel: Ki döntött a keletnémet menekülőkről? Hogyan született a határnyitó demokrata legendája?
Forrás: Ablonczy Bálint - Szőnyi Szilárd: Javított kiadások. Heti Válasz, VII. évf., 28. szám (2007. június 12.)14.17. o.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése