Az utcán felbőgött a teherautó motorja. A cári család indulásra készen várakozott a jekatyerinburgi Ipatyev-ház alagsori szobájában. A zsúfolt helyiségbe ekkor belépett a vörösgárdisták vezetője, Jakov Jurovszkij. Előhúzott zsebéből egy papírt, és felolvasta a cár kivégzéséről szóló utasítást.
„Micsoda?” – reagált II. Miklós, majd miután Jurovszkij elismételte az ítéletet, az őrök tüzet nyitottak, és a cár élettelenül zuhant a padlóra. A vörösgárdisták folytatták a vérengzést, és 1918. július 17-én, hajnali 3 óra 15 perckor már senki sem volt életben a cári család tagjai és szolgálói közül. A nagyhercegnők (Olga, Anasztázia, Tatjana és Mária) szenvedtek a legtöbbet, ugyanis a fűzőjük alatt viselt ékszerek miatt az első lövést túlélték, így az őrök szuronyokkal, valamint fejlövésekkel végeztek velük.
A gárdisták a holttesteket egy közeli bánya aknájába dobták, másnap azonban – attól tartva, hogy valaki felfedezi a maradványokat – visszatértek a helyszínre. Alekszej cárevics és Mária nagyhercegnő tetemét helyben elégették, a többi holttestet előbb leöntötték savval, majd elásták a kopjatyi erdőben.
Az 1917 tavaszán lemondásra kényszerített II. Miklós cárt és családját 1918 áprilisában szállították az uráli Jekatyerinburgba, ahol egy helyi mérnök, Nyikolaj Ipatyev hatalmas házában szállásolták el őket. A vörösgárdisták készülődéséről nem sejtettek semmit, Alekszandra cárné még július 16-án is írt egy bejegyzést naplójába. Másnap hajnali két órakor azzal ébresztették fel a családot, hogy biztonságos helyre viszik őket – a közeledő fehérek miatt – a várost fenyegető káosz elől. A Romanovok nyugodtan készülődtek a halálra.
Még manapság is vita tárgyát képezi, hogy Lenin adott-e utasítást a kivégzésre, mindenesetre tény, hogy a bolsevik vezetés jóváhagyta az akciót, és a mészárlást nem követte retorzió. A családtagok feltételezett maradványainak egy részét 1991-ben, Alekszej és Mária csontjait pedig 2007-ben találták meg a kutatók.
Forrás: Múlt-kor
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése