Barsi Balázs OFM: Isten kiválasztottjai vagyunk

Jn 1,29-34 

Másnap látta, hogy Jézus közeledik hozzá. Erre így szólt: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét! Ő az, akiről mondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert előbb volt, mint én. Én nem ismertem őt; de azért jöttem vízzel keresztelni, hogy őt megismertessem Izraellel.” János tanúságot tett és azt mondta: „Láttam, hogy a Lélek, mint galamb, leszállt az égből és rajta maradt. Nem ismertem őt, de aki azért küldött, hogy vízzel kereszteljek, azt mondta nekem: „Akire látod a Lelket leszállni és rajta maradni, ő az, aki Szentlélekkel keresztel.” Én láttam, és tanúságot tettem arról, hogy ő az Isten Fia.”

A Biblia nagy alakjai, a próféták és apostolok élete, sorsa arról tanúskodik, hogy mindnyájan létezésünk első pillanatától kezdve Isten kiválasztottjai vagyunk: meghívottak és küldöttek egyben. Ez a kiválasztottság nem érdemeinkből, hanem Isten örök rendeléséből fakad, és létezésünk legmélyebb rétegéig átjár bennünket, a legalapvetőbb, életünknek értelmet és célt adó meghatározottságunk. Isten szava hívott elő a nemlétből, s e hívó szó meghívás is egyben, hogy részt vegyünk az örök isteni terv megvalósításában, a magunk egyedülálló, soha nem volt és megismételhetetlen módján.

Érzed‑e, hogy Isten téged is kiválasztott és meghívott? Ha nem, akkor ülj le, és gondolkozz el rajta, miért is vagy a világon. Merj mélyre ásni, és adj hálát mindazért, ami eddig történt veled. Biztos lehetsz benne, hogy előbb-utóbb felragyog előtted az a mindennél mélyebb és reálisabb valóság, hogy Isten számára egyetlen vagy, és hogy ő kiválasztott, meghívott és küldeni akar téged. Ha már meghallottad lélekben ezt a hívást, akkor arra kell törekedned, hogy tudatosan erre építsd az életed. Erőnek erejével ezt állítsd az első helyre, és söpörd félre azokat az ambíciókat, elvárásokat, gondokat és örömöket, melyek be akarnák temetni szívedben választottságod mélységes tapasztalatát. Számolj le követelőző bálványaiddal, és szolgáltasd ki magad ennek a belülről hangzó, szelíd hívásnak.

Csak az a küldetés ér valamit az Egyházban, amely Jézus Krisztus ismeretében gyökerezik, ahogy erről Keresztelő János szavai is tanúskodnak a mai Evangéliumban. Aki nem jut el Jézus Krisztus fönséges ismeretére, aki nem tart ehhez képest akadálynak és szemétnek minden egyebet, az nem lehet Isten országának munkálója. Mert nem elég a meghívás, a felkészülés idején Jézussal lenni, hanem a küldetés teljesítésekor is egyre mélyebb egységre kell törekedni, őáltala, ővele és őbenne cselekedni. Csak így adhatjuk őt hitelesen a világnak, amelynek egyedül őrá van szüksége, senki és semmi másra.

Forrás: Barsi Balázs - Telek Péter-Pál: Magasság és mélység