Jezsuita a kurucok fogságában - Balogh Bálint SJ (1625–1690)

A 17. század vége viharos időszaka volt a magyar történelemnek. E korszakban élt Balogh Bálint atya, aki a kifli alakúra fogyatkozott Magyar Királyság számos városának jezsuita kollégiumában, Pozsonyban, Lőcsén, Ungváron és Kassán is tevékenykedett, és több helyen járt misszióban is.

Egy ilyen misszió során esett a kurucok fogságába,1672-ben. A kurucok brutálisan megverték, csúfolták,gúnyolták. Volt köztük egy református lelkész, aki a jezsuita atyát hitvitára akarta kihívni. Megkérdezte Balogh atyát, hogy a Szentírásban hol van ez a hely:„Hogy véghezvigyék, amikről a te kezed és a te tanácsod eleve elvégezte volt, hogy megtörténjenek.” (ApCsel 4,28.) A jezsuita atya előbb vonakodott felelni, hiszen nem akart fogságban hitvitát nyitni.A lelkész ekkor azzal gúnyolta: „Nézd csak a szamárjezsuitát, semmit sem tud a Szentírásról!” Végül mások buzdítására a jezsuita atya megválaszolta,hogy ez a mondat az Apostolok Cselekedetei negyedik fejezetéből való. Mikor végre a csá-szári katonák kiszabadították a pátert, az őt foglyul ejtő kurucokat ki akarták végezni. Végül a jezsuita kérésére a császári tisztek ettől eltekintettek, így Bálint atya megmentette korábbi bántalmazóit. Kiszabadulása után nem sokkal, Nagybányán alapított helyi jezsuita missziót. Mivel a protestáns városvezetés nem engedte, hogy a népnek misézzen, ezért szállásán, nyitott ablaknál tartott szentmisét,amit az emberek az utcáról hallgattak.

Nagybányai missziói során ortodox papokat hívott – sikerrel – a katolikus egyházzal unióra, kuruc fogságában nyitottan fordult református fogvatartói irányába is. A vallási villongások korának embere volt, deugyanakkor igyekezett – földrajzi és lelki értelemben is – elérni a katolikus egyház határaira

Mihalik Béla

JTMR Levéltár igazgató

Forrás: JTA Barátinknak