Mítosz és valóság - "Saul rabbi" és a nagy összeesküvés

Részlet Kertész-Bakos Ferenc: Politikai okkultizmus c. könyvéből

"Előre leszögezem, hogy ezen tanításoknak a lényege nem a tartalom, hanem a rendeltetés! A rendeltetés pedig nem más, minthogy az európaiság alapértékeitől fosszon meg illetve hogy a szenzációs felfedezésként tálalt, a szakrális krimik kategóriájába tartozó írásokat minél nagyobb példányszámban, minél nagyobb haszonnal lehessen eladni."

Azt a következetesen hangoztatott állítást, miszerint szemben az igaz hittel, a mai kereszténységet képviselő, a középkorban világi (értsd: bűnös) hatalomra szert tevő (az alternatívok körében az MTA mellett szintén főgonoszként jellemzett) Vatikán „Saul rabbi” evangéliumhamisítására építette fel dogmáit (ellenséges zsidó érdekeket szolgálva), a holt-tengeri tekercsek megtalálását követő hisztéria alapozta meg leginkább. 

Caravaggio: Szent Pál megtérése

A hisztéria vélhetően azért tudott tömeges méretekben kialakulni, mert a II. világháború vége felé megtalált antik tekercsek sztoriját felkapta a média azzal, hogy a tekercsek megfejtésével olyan adatok kerülhetnek napvilágra Krisztus koráról, amelyek alapjaiban rázzák majd meg a Római Egyházat. Jól mutatja a tömeges érdeklődést például az, hogy Michael Baigent és Richard Leigh által publikált „Mi az igazság a holt-tengeri tekercsek körül?” című szakrális krimi több mint hárommillió példányban fogyott el. A sztori a bűnös pap, Pál tevékenysége köré épül; Krisztus után az apostolok térítőmunkájának eredményeként egyre több pogány választotta az utat – így nevezte magát az új tan, tehát a jézusi tanítás. Kérdés volt azonban, hogy mielőtt kereszténnyé lesznek, zsidóvá kell-e válniuk, vagyis át kell-e esniük a körülmetélkedésen és követniük kell-e a mózesi törvényt. A döntést a 49 körül lezajlott apostoli zsinat hozta meg, mely messzemenő következményekkel járt: ez tette lehetővé, hogy a kereszténység önálló vallássá váljon, ne pedig zsidó szektává. Az Apostolok Cselekedetei beszámolója szerint a zsidó hagyományokat szigorúan tartó Jakab és Pál között heves vita támadt. Baigent és Leigh ebből a konfliktushelyzetből konstruálta meg hatalmas összeesküvés-eposzát. Eszerint Jakab vezette a Jézus alapította zsidó szabadságmozgalmat, aki tehát nem az Üdvözítő, hanem egy politikai szabadságharcos.1 

A Názáreti Jézust ellenségei valóban azzal vádolták, hogy politikai felforgató, ez az evangéliumokból egyértelműen kiderül. A keresztre feszítés is a felforgatók számára foganatosított római kivégzési mód volt. A császári adóra vonatkozó kérdés is arra irányult, hogy csapdába csalják, de Jézus nem politizált: ”Adjátok meg a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami az Istené”. Jakab az összeesküvés-elmélet szerint Qumránban lakott, sőt ellenfőpapnak is megválasztották. Pál a főtanács ügynöke volt, megtérése csak álca, mely pusztán azt a célt szolgálta, hogy beépüljön Jézus mozgalmának vezérkarába. Jakab felismerte a csalást, vagyis Pál látszólagos megtérését, ezért csapdaként megbízta azzal, hogy ne a pogány, hanem a zsidó közösségekben toborozzon felkelőket a messianisztikus szabadságharchoz. Pál azonban egészen mást tett, a forradalmár Jézus kivégzését az Istenember emberiség megváltásáért vállalt önfeláldozásává alakította át, így csapva be az őskeresztény mozgalmat, ahol így a politikai harc szükségtelenné vált, a keresztények pedig a rómaiak békés alattvalói lettek. 

Baigent és Leigh állítólagos bizonyítékai ennek a kalandos történetnek az alátámasztására a holt-tengeri tekercsek szövegei, melyekben az igazság tanítójáról, ez lenne szerintük Jakab, és a hazugság papjáról, ez pedig Pál, olvashatunk. Az írásos leletek mellett egy korabeli városrész, az esszénus negyed került feltárásra, és valójában a holt-tengeri tekercsek, időben igen közel az Újszövetség történéseihez, sokkal inkább elmélyítik a Jézus koráról szolgáló ismereteket, mintsem megkérdőjelezik. Újdonságot hoznak abban, hogy Pál krisztológiája, Jézus Istenembersége a korábbi elképzelésekkel ellentétben egyáltalán nem hellenisztikus vonásokat tartalmaznak, hanem már az esszénusok eljövendő Messiásának leírásában is megtalálhatók. Az esszénusok más kultikus naptárat használtak, ezért ülhette meg Jézus Jeruzsálem esszénus negyedében már csütörtök este a Peszachot, míg ellenségeiknél ez csak sabbatkor kezdődött. A qumráni szövegekből a férjes asszonyok szabadon választott szüzességi fogadalmának gyakorlatáról is értesülünk, ez pedig Mária, Jézus anyja megszentelődését és örök szüzességét is más megvilágításba helyezi.2

A holt-tengeri tekercsek tehát szenzációs újdonságot nem hoztak a történettudomány részére, legalábbis olyat nem, ami megrengette volna a Római Egyház által tanítottakat. A szélsőségesen hazug irodalom azonban elérte, hogy általános legyen az egyházzal szembeni bizalmatlanság, és persze az itt állított legenda is, önálló életre kelvén, szerves része lett az őskutatók szubkultúrájának, élen a kijelentéssel, miszerint a kereszténység nem más, mint Saul rabbi, az ügynök által kreált történelemhamisítás. 

1Michael Hesemann: Sötét alakok 2009. Bp. 63.o. 39 

2Michael Hesemann i.m. 67.o.

Tovább a teljes bejegyzésre ►