Évközi 27. vasárnap - Szentírási elmélkedés Barsi Balázstól

Iz 5,1-7

Hadd énekeljek kedvesemről, szerelmesem énekét szőlőjéről! Szőlője volt kedvesemnek termékeny hegytetőn; körülásta, és a kövektől megtisztította, majd beültette nemes szőlővel; közepén tornyot épített, sajtót is vájt benne; és várta, hogy szőlőfürtöt teremjen, de vadszőlőt termett. Most hát, Jeruzsálem lakói és Júda férfiai, tegyetek igazságot köztem és szőlőm között! Mit kellett volna még tennem szőlőmmel, amit nem tettem meg vele? Amikor azt vártam, hogy szőlőfürtöt teremjen, miért vadszőlőt termett? (…)

Fil 4,6-9

Ne legyetek semmiben sem aggodalmaskodók, hanem minden helyzetben hálaadással végzett imádságban és könyörgésben terjesszétek a kéréseiteket Isten elé! Isten békéje pedig, amely meghalad minden értelmet, megőrzi szíveteket és elméteket Krisztus Jézusban. Egyébként, testvérek, arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami dicséretes, ami erényes és magasztos. Amit tanultatok és elfogadtatok, amit hallottatok és láttatok tőlem: azt tegyétek; és veletek lesz a békesség Istene.

Mt 21,33-43

(…) Volt egy gazda: szőlőt ültetett, kerítést készített köréje, prést ásott benne és tornyot épített. Aztán kiadta azt bérlőknek, és idegen földre utazott. Amikor elközelgett a szüret ideje, elküldte szolgáit a bérlőkhöz, hogy szedjék be a termését. A bérlők azonban megragadták a szolgáit; az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat megkövezték. Ekkor ismét küldött más szolgákat, az előzőknél többet, de azok éppúgy tettek velük is. Végül elküldte hozzájuk a fiát, mondván: ,,A fiamat majd tiszteletben tartják.” De a bérlők, mihelyt meglátták a fiút, azt mondták egymás között: ,,Itt az örökös, gyertek, öljük meg, és szerezzük meg az örökségét.” Megragadták őt, kidobták a szőlőn kívülre és megölték. Amikor tehát eljön a szőlő ura, mit fog tenni ezekkel a bérlőkkel?” (…)

A próféta Isten barátjának nevezi magát, mert az Úr beavatja őt szívének legmélyebb titkába: szőlője, Izrael iránti szerelmének édességébe és csalódott szerelmének keserűségébe, amiért az ő szerelmes szőlője nem termette meg neki a viszontszerelem gyümölcseit.

Az Egyháznak, az új Izraelnek képe emberi szempontból sokszor nem kevésbé vigasztalan, mint az ószövetségi szőlő képe. Itt is vannak terméketlen szőlővesszők, és vannak olyanok, amelyek elszáradnak... Az Egyházzal azonban új és örök, tehát felbonthatatlan szövetséget kötött Isten az ő szent Fia vérében, melyet maga Krisztus ajánlott fel az Atyának engesztelő áldozatul az örök Lélek által. Az Egyházat már soha többé nem veti el az Atya, mert az Fiának, Krisztusnak Titokzatos Teste, vagyis az egyetlen igaz szőlőtőn, Jézus Krisztuson lévő szőlővesszők közössége. Ez azt jelenti, hogy nincs jogom az Egyházat s annak tagjait Isten szeretetétől függetlenül nézni, hanem amint az Atya minden egyes szőlővesszőt a szőlőtőnek járó örök isteni szeretettel szeret, úgy kell nekem is rájuk tekintenem.

Saját életem sem teremhet magától gyümölcsöt, csak Jézus Krisztusnak, a szőlőtőkének erejéből. Ha nem zárom el magam a belőle áramló élettől, akkor csodákra leszek képes. Akkor az életirányom, életcélom nem annyira abban áll, hogy mit teszek, mit alkotok, hanem, hogy Jézusban maradva, Jézussal együtt teszem‑e azt, amit teszek. Ezért nem szabad aggódni semmiért – ahogyan ma Szent Pál buzdít –, hanem mindenkor maradjak csak egységben Jézus Krisztussal. A vele való benső, állandó életegységből fakadó békesség, amelyet Szent Pál Isten békéjének nevez, és amely minden értelmet meghalad, megőrzi szívemet és értelmemet Jézus Krisztusban.

Barsi Balázs - Telek Péter-Pál: Magasság és mélység