Iz 45,1.4-6
Így szól az Úr felkentjéről, Círuszról: ,,Megfogtam jobbját, hogy nemzeteket hódoltassak meg előtte, és királyok derekán oldom meg az övet, hogy ajtókat nyissak meg előtte, és kapuk ne maradjanak zárva. Szolgámért, Jákobért, és Izraelért, választottamért szólítottalak neveden, nevet adok neked, noha nem ismertél. Én vagyok az Úr, és nincs más, rajtam kívül nincs Isten! Felövezlek téged, noha nem ismertél, hogy megtudják napkelettől napnyugatig: senki sincs rajtam kívül, én vagyok az Úr, és nincs más!
1Tessz 1,1-5b
Pál, Szilvánusz és Timóteus a tesszalonikiek egyházának, amely az Atyaistenben és az Úr Jézus Krisztusban él. Kegyelem nektek és békesség! Hálát adunk Istennek mindnyájatokért mindenkor, amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban. Szüntelenül gondolunk Istenünk és Atyánk előtt a mi Urunkban, Jézus Krisztusban való hitetek gyümölcseire, fáradozó szeretetetekre és türelmes reménységetekre. Tudjuk, Istentől szeretett testvéreim, hogy választottak vagytok. Mi ugyanis az evangéliumot nemcsak szóval hirdettük nálatok, hanem erővel és Szentlélekkel is, és egész teljességgel. Hiszen tudjátok, milyenek voltunk köztetek, a ti érdeketekben.
Mt 22,15-21
(...) Jézus azonban felismerte gonoszságukat és így szólt: ,,Miért kísértetek engem, ti képmutatók! Mutassátok meg nekem az adópénzt!” Azok odahoztak neki egy dénárt. Ekkor megkérdezte tőlük: ,,Kié ez a kép és a felirat?” Azt felelték neki: ,,A császáré.” Erre azt mondta nekik: ,,Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.”
A mai Olvasmány tanúsága szerint Isten nem csupán a benne hívőket, a szenteket választhatja ki és használhatja föl terveinek véghezvitelében, hanem olyanokat is, mint Círusz perzsa király, aki hazaengedte a fogságból a választott népet. Isten kezében van a hatalmasok szíve, s bár meghagyja szabad akaratukat, titokzatos módon mégis üdvösségtervének szolgálatába állítja döntéseiket és cselekedeteiket.
Mekkora különbség azonban, ha Istennek nem öntudatlan eszközei vagyunk csupán, hanem tevékeny munkatársai! Tudjuk, kinek szolgálunk. Elgondolkodtál már azon, hogy milyen örömteli, boldogító tény az, hogy tudod, kinek és milyen ügyet szolgálsz? Hogy gondolataid, szavaid, tetteid és szenvedésed is ugyanabba a meghatározott irányba mutatnak, s így van értelmük, céljuk? Persze ez nem jelenti azt, hogy ismerjük az isteni üdvösségterv minden apró részletét, rejtett összefüggését. Sokszor saját fáradozásunk kézzelfogható eredményét sem látjuk. Ezért aztán bennünket is megkísért az elbizonytalanodás, a lehangoltság, a keserűség.
Ebbe azonban nem szabad belenyugodni. Ha átadod magad a lemondó beletörődés hangulatának, vétkezel az Isten ellen, aki szeret és kiválasztott téged, és egyre jobban sodródsz az értelmetlenség felé. Szítsd fel magadban a bizalmat, hogy ha Isten megbízott, te pedig tudatosan vállaltad az ő szolgálatát, akkor biztosan jó ügybe vont bele téged, és igényli a te közreműködésedet. Ne az legyen a legfőbb gondod, hogy hol és mit tegyél, hanem hogy mindig Isten rendelkezésére állj, egészen átadd neki önmagad. Az ő képmását hordozó pénzdarab vagy, amellyel neki tartozol, ne légy hát elguruló, elvesztegetett garas, hanem add neki magad egészen! Ne bánkódj, ha feladatod, amelyet éppen most végezned kell, oly kevéssé tűnik „lelkinek”. A leghétköznapibb, leginkább lenézett munka is lelkivé válik, ha jó lélekkel, az Istennek való odaadás örömével végzed.
Barsi Balázs - Telek Péter-Pál: Magasság és mélység
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése