November 1-jén, szombaton a vitoriai társszékesegyházban boldoggá avatták Don Pedro Asùa Mendiát, akit 1936-ban öltek meg a hit elleni gyűlöletből. Angelo Amato bíborossal, a Szentté Avatási Ügyek Kongregációjának prefektusával a Vatikáni Rádió készített interjút.
A pápa képviselőjeként Angelo Amato bíboros, a Szentté Avatási Ügyek Kongregációjának prefektusa november 1-jén a vitoriai társszékesegyházban emelte az oltár dicsőségére Don Pedro Asùa Mendiát, akit 1936. augusztus 29-én öltek meg a hit elleni gyűlöletből a spanyol vallásüldözés kirobbanásakor.
– Miért volt ilyen heves a katolikusok elleni gyűlölet?
– A 20. század első felében a katolikus egyház Spanyolországban vad támadásnak volt kitéve a fegyveres milícia részéről mind fizikailag, mind pedig jogi és közigazgatási téren. Olyan törvénykezést hoztak ugyanis, amely akadályozta az istentiszteletet és a vallásgyakorlást. Ily módon egészen rövid idő leforgása alatt szabályos vallásüldözés alakult ki. A papok és a megszentelt személyek ellen rágalomhadjáratot indítottak, megfenyegették, gyakran plébániájuk és közösségi székhelyük elhagyására kényszerítették őket. Sokukat bebörtönözték és megölték. A vallásgyakorlást korlátozták, majd beszüntették. A templomokat és a temetőket megszentségtelenítették és lerombolták. Számos áldozata volt a forradalmi terrornak, amely 1936 nyarán érte el tetőpontját, amikor is naponta mintegy hetven embert öltek meg. A spanyolországi keresztény vértanúk szomorú, ám dicsőséges mérlegéhez társult immár a meggyilkolt Pedro Asùa Mendia is, akinek egyetlen bűne az volt, hogy katolikus pap.
– Ki volt Don Pedro?
– Don Pedro Balmasedában született 1890. augusztus 30-án. Jezsuita gimnáziumba járt, majd Madridban építészetet tanult. Fiatalon nagy kitartás és intellektuális érdeklődés jellemezte, amelynek köszönhetően elindult ragyogó szakmai karrierje, melyet gyakori külföldi utazások gazdagítottak. Azokban az években lassanként megérett szívében a vágy, hogy pap legyen. Álmát 1924-ben valósította meg, miután elvégezte a szemináriumot. Rögtön egyházmegyéje hivatalos építészévé nevezték ki. Régi ingatlanok felújításával és újak építésével bízták meg. Fő munkája a vitoriai szeminárium épülete volt, amelynek visszhangja Spanyolország határain túlra is elért. Don Pedro nagylelkű és hatékony volt, buzgón szolgálta az egyházat és főként az ifjúságpasztorációban tűnt ki. A polgárháború kirobbanásakor tovább folytatta tevékenységét, de hamar feltűnt a milicistáknak, akik semlegesíteni akarták, mivel a nép körében nagy megbecsülésnek örvendett.
– Hogyan jött el vértanúságának pillanata?
– 1936. augusztus 25-én, miután bemutatta a szentmisét, elhagyta Balmasedát és hozzátartozóinál keresett menedéket. Augusztus 29-én azonban megtalálták, elfogták, és anélkül, hogy börtönbe szállították volna, egy félreeső helyre vitték. Azonnal agyonlőtték, mindenféle per, vagy annak legalább a látszata nélkül. Testét egy bányaüregbe dobták, ahol véletlenül találtak rá egy hónap múlva. Ebben az elmérgesedett légkörben különösen megalapozottnak látszik az odium fidei, a hit elleni gyűlölet, amely Don Pedro erőszakos halálához vezetett.
– Miért ölték meg?
– Az egyetlen ok, amiért halálra ítélték: pap volt. A tanúvallomások egybehangzóan kiemelik, milyen lelki nyugalommal fogadta vértanúságát. Már a korábbi házkutatások alatt is megőrizte nyugalmát és folytatta tevékenységét. A barbastrói vértanúk hírére úgy nyilatkozott, hogy kész a nyomukba lépni, mert a végsőkig kívánja szolgálni az Urat egészen az életáldozatig. Az egyház azért ünnepli a vértanúkat, mert az evangélium legmeggyőzőbb tanúi. A rossz védtelen áldozataiként arról tanúskodnak, hogy a megbocsátás és a szeretet mindig győzedelmeskedik a rossz és a gonoszság fölött. Az egyház nem feledi e bátor gyermekeit, és mindenkit arra szólít, hogy soha többé ne történjen meg ilyen embertelen testvérgyilkosság.
Magyar Kurír
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése