2014. november 23., vasárnap

Krisztus, a mindenség Királya - Szentírási elmélkedés Barsi Balázstól

Ez 34,11-12.15-17
(...) Ti pedig, én juhaim, így szól az Úr Isten: Íme, én ítéletet teszek juh és juh, kos és bak között.

1Kor 15,20-26.28
(...) Azután jön a vég, amikor majd átadja az uralmat az Istennek és Atyának, miután megsemmisített minden fejedelemséget, minden hatalmasságot és erőt. Mert addig kell neki uralkodnia, amíg ellenségeit mind a lába alá nem veti. (...)

Mt 25,31-46
Amikor az Emberfia eljön dicsőségében, és vele együtt az angyalok mindnyájan, akkor leül majd dicsőséges trónjára. Összegyűjtenek eléje minden nemzetet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat a jobbjára állítja, a kecskéket pedig a baljára. Akkor a király így szól a jobbja felől állóknak: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba az országot, amely nektek készült a világ teremtése óta. Mert éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, idegen voltam és befogadtatok engem, mezítelen voltam és felöltöztettetek, beteg voltam és meglátogattatok, fogságban voltam és eljöttetek hozzám.” Akkor az igazak megkérdezik majd tőle: „Uram, mikor láttunk téged éhezni, és tápláltunk téged, vagy szomjazni és inni adtunk neked? Mikor láttunk mint idegent, és befogadtunk, vagy mezítelenül, és felöltöztettünk téged? Mikor láttunk téged betegen vagy fogságban, és meglátogattunk téged?” A király így válaszol majd nekik: „Bizony, mondom nektek: amikor megtettétek ezt egynek e legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek.” Ezután a balján levőknek ezt fogja mondani: „Távozzatok tőlem, átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készült. (...) Bizony, mondom nektek: amikor nem tettétek meg ezt egynek e legkisebbek közül, nekem nem tettétek meg.”

Az Úr szava szerint az utolsó ítélet, az én megítéltetésem itt és most, a mai konkrét cselekedeteimből szövődik. A mai nap az utolsó nap ragyogásában áll. Járhatok egy dohos alagsorban, ahol meglátogatok egy beteget, vagy utazhatok villamoson, végezhetem mindennapi munkámat másokkal együtt, másokért, családom, közösségem körében élve. Maga a mindenség Királya, Jézus Krisztus áll elém minden egyes emberben. Azt a jót, amit annak az embernek tettem, akivel ma találkoztam, vagy ugyanezt nem tettem, pedig megtehettem volna, azt Jézusnak teszem vagy nem teszem meg. A keresztény misztikának ez a teljessége: nem ködös látomások és elérhetetlen magaslatok, hanem a Tábor-hegyről lejövet a mindennapok konkrétságában megnyilatkozó magatartás.

A hiteles keresztény misztika útját Árpád-házi Szent Erzsébet mutatja, aki az ágyába fektetett szegény betegén meglátta a töviskoronás Krisztust; és Szent Margit, aki a bűzös sebekkel borított nővértársát megrendítő alázattal, kitartással, szeretettel ápolta; vagy Prohászka Ottokár, aki az élet küzdőterein, az egyetemi katedrán, a parlamentben és egyházmegyéje élén sem feledte, hogy az előtte álló emberben ugyanaz a Jézus van jelen titokzatosan, aki az Oltáriszentségben a kenyér és a bor színe alatt. Ha van magyar misztika, márpedig van, akkor az kevés szavú, cselekvő misztika, amely a legmélyebb szemlélődésből fakad és a legmagasabb szemlélődésbe emel.

Nem szabad felednünk, hogy a szó is tett: a jó és igaz szó jó tett, szinte mágikus ereje van. Életet tudunk adni egyetlen szóval... De ki ne tapasztalta volna közülünk, hogy néha valami összeszorítja szánkat, és nem mondjuk ki azt az életet adó szót: a pokol fogcsikorgatását készítjük ezzel elő, mint akkor is, amikor szánkat gyilkos szavakra nyitjuk, engedve a sátánnak, aki a hazugság atyja és gyilkos kezdettől fogva. Krisztus szeretetének örökkévaló országa itt és most szövődik közöttünk. Minden elmúlik, de „a szeretet és művei megmaradnak”.

Barsi Balázs - Telek Péter-Pál: Magasság és mélység

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése