A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Japán. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Japán. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. január 28., kedd

Japán - Erősíti a tantervekben a területi követeléseket a kormány

Felülvizsgálják az iskolai tananyagban a Kínával és Dél-Koreával szembeni területi követelésekre vonatkozó részeket, hogy ezek nagyobb hangsúlyt kaphassanak, és tükrözzék az ország vezetésének nézeteit - jelentette be kedden az oktatási minisztérium.

Az intézkedés része Abe Sindzó miniszterelnök konzervatív kormánya azon törekvésének, hogy hazafiasságra nevelje az ifjúságot. A döntés a középiskolákra vonatkozik, azonnali hatályú, de az iskoláknak nem kötelező érvényesíteniük.

Az oktatási minisztérium tisztségviselői szerint a jelenlegi iskolai tankönyvekben nincs szó azokról a kelet-kínai-tengeri szigetekről, amelyeket Japán és Kína is magának követel, és azokról a japán-tengeri szigetekről sem, amelyet Tokión kívül Dél-Korea is magának követel.

Forrás: Híradó.hu

2014. január 21., kedd

Japán szamuráj a boldoggá avatás útján

A keresztelésről szóló katekézisében Ferenc pápa utalt a japán katolikusok 17. századi üldöztetésére: „Nem maradtak papok Japánban, mindet elüldözték. És a közösség titokban működött tovább, titokban imádkoztak.”

A kereszténység számkivetettségét különösen átérezte a katolikus Ukon Takayama, Krisztus szamurája. A japán püspöki konferencia nemrég benyújtotta a boldoggá avatási eljárás beindításához szükséges dokumentumokat.

Joseph Mitsuaki Takami, Nagaszaki püspöke arról beszélt, hogy Takayama „tanúságot tett a keresztény hitről az üldöztetés idején, és a japán kereszténység egész történelmének jelentős alakja. Először is: minden kétségtől mentesen tartott ki a hite mellett, nem ingatta meg az evilági gazdagság csábítása. Mindig Krisztust követte, és keresztény életet élt, az evangéliumhoz méltóan.”

Takayama Osakában született 1552-ben. A családja katolikus hitre tért: ők építették az első templomot Kiotóban. Amikor Toyotomi Hideyoshi hadúr törvényen kívül helyezte a „nyugati vallást”, és 1587-ben elűzte a jezsuitákat az országból, Takayama családja ellenszegült és hű maradt hitéhez. 1615-ben a Fülöp-szigeteken hunyt el. A japán püspökök hangsúlyozták: ennek a szamurájnak az élete példaként szolgál napjaink katolikusai számára is.

Takami püspök kiemelte: „Azt parancsolták neki, hogy hagyja el a hitét, de Takayama Ukon ehelyett társadalmi státuszát hagyta el: a vagyonát, földjeit, kastélyát. Hátrahagyta mindenét és vállalta a száműzetést. Az ő értékrendje napjainkban is érvényes.”

Jelenleg mintegy félmillió japán vallja magát katolikusnak, vagyis az ország népességének 0,5 százaléka. Jezsuita misszionáriusok ismertették meg a kereszténységet a Felkelő Nap Országával a 16. században – köztük olyan ismert nevet is találunk, mint Xavéri Szent Ferenc, a misszionáriusok védőszentje.

Forrás: Rome Reports/Magyar Kurír

2014. január 18., szombat

Aki a világháború után még 29 évig harcolt a dzsungelben

Kilencvenegy éves korában meghalt egy tokiói kórházban Onoda Hiró második világháborús veterán, aki Japán kapitulációja után csaknem három évtizeden át bujkált a Fülöp-szigeteki dzsungelben, folytatta harcát az ellenség ellen, mert nem hitte el, hogy vége a háborúnak. Halálhírét családja jelentette be pénteken.

Onodát partizán-diverzáns akciók végrehajtására képezték ki, és háromfős egységével együtt 1944-ben küldték a Fülöp-szigeteki Lubang sziget dzsungelébe azzal a feladattal, hogy vegye fel a harcot az amerikai csapatokkal. Azt a parancsot kapta, hogy sose adja meg magát, és tartson ki a japán katonák megérkezéséig.

Az osztag létezésére 1950-ben derült fény, miután Onoda egyik katonája megszökött. Azt követően röpcédulákat dobtak le repülőgépből a dzsungelbe, hogy az osztagparancsnok tudomására hozzák, a japán császári hadsereg öt éve vereséget szenvedett és véget ért a háború. Onoda azonban az ellenség dezinformációjának tartotta ezt, ezért egysége folytatta az "ellenség" katonai létesítményeinek figyelését, sőt néha harcba is bocsátkozott, több mint harminc katonát és civilt megölt.

Miután az osztag egyik tagja meghalt, Onoda utolsó, életben maradt bajtársával együtt folytatta a harcot, Tokió és Manila pedig tíz éven át hasztalan kereste őket. A kutatást 1959-ben abbahagyták, mert meg voltak győződve róla, hogy mindketten meghaltak. Tizenhárom évvel később, 1972-ben azonban a kétfős osztag újabb támadást hajtott végre katonák ellen. Onoda bajtársa életét vesztette, de ő életben maradt.

Tokió egy kutatócsoporttal együtt egyik családtagját küldte a Fülöp-szigeteki őserdőbe, hogy rábeszélje Onodát a harc feladására, de az alhadnagy neki sem hitte el, hogy már rég véget ért a háború. Ezután Tokióban megtalálták egykori közvetlen parancsnokát, aki 1974-ben az akkor már nem létező japán hadsereg egyenruhájában megérkezett Lubang szigetére, és megparancsolta az alhadnagynak, hogy adja meg magát, és tegye le a fegyvert. Onoda engedelmeskedett, Tokió kérésére pedig Manila megkegyelmezett neki.

Onoda Hiró esete nem volt példa nélküli. Jóval Tokió kapitulációja után még néhány tucat japán katona folytatta a harcot az ellenség ellen különböző ázsiai országokban, mert nem hitt Japán vereségében. Onoda volt közülük az utolsó, legállhatatosabb harcos. Miután 1974-ben hazatért, azt mondta, hogy a harminc évig tartó dzsungelharc során csak egy gondolat vezérelte: a parancs végrehajtása. Onoda Hiró a "háború" után néhány könyvet írt, és sikeres vállalkozó lett, népszerű kiképzőiskolát működtetett, amely túlélési technikákra tanította a gyerekeket.

Forrás: Múlt-kor

2013. december 23., hétfő

Japán - Akihito császár 80 éves

December 23-án lesz nyolcvanéves Akihito japán császár, a világ legrégibb uralkodóházának 125. tagja, az egyetlen császárként regnáló államfő.

Tokióban jött a világra a magát Amateraszu napistennőtől eredeztető császári családban, az akkor még élő istenként tisztelt Hirohito császár elsőszülött fiaként. Az évezredes hagyományoknak megfelelően hároméves korában elválasztották szüleitől, és császárnak megfelelő neveltetésben részesítették. A szokástól eltérően azonban hatévesen már közönséges halandókkal járt egy iskolába, sőt a második világháború alatt még evakuálták is osztálytársaival együtt. A háborús vereség Japán és a császári család életét is gyökeresen megváltoztatta: 1945-ben Hirohito (amerikai nyomásra) lemondott isteni eredetéről, s uralkodói jogait teljes egészében a parlamentre ruházta. (...)

Japánban a császárnak nincs politikai szerepe, de az állam jelképének tekintik, ezért számos protokolláris kötelezettsége van: őrködik a palotában zajló rituálék felett, fogadja a magas rangú külföldi vendégeket, beiktatja az új kormányokat, látogatásokat tesz bel- és külföldön egyaránt. (...)

Forrás: Híradó.hu