„Áldjon meg az Isten és Szent Patrik!”

A katolikus naptárban március 17-e Szent Patrik hitvalló ünnepe. Ezen a napon az ír nemzet fiai és lányai, bármely részén is tartózkodik a világnak, rekettyelevelet tűz gomblyukába és/vagy kalapjára és így köszöntik egymást: Áldjon meg az Isten és Szent Patrik! Szentünk a IV. században született a skóciai Kilpatrickban. 16 éves korában kalandozó pogány írek magukkal hurcolták hazájukba, ahol rabszolgaként nyájat kellett őriznie. Egy különös álom szabadította meg rabságából, amely azt súgta neki, hogy a legközelebbi kikötőben horgonyzó hajó hazaszállítja. S az álma nem hazudott: viszontagságos úton ugyan, de végül is hazaértek. Egy későbbi álmában viszont szózatot hallott az ír partok felől: „Jöjj, szent ifjú, jöjj hozzánk, légy újra köztünk!” Patrik felismerte ebben a krisztusi hívást és megérlelte benne az elhatározást, hogy hithirdető lesz és visszatér Írországba. Nagy buzgalommal látott neki tanulmányainak melyeket Franciaország legnevesebb intézményeiben hallgatott (köztük a dél-franciaországi Lerinumban). Mesterei között volt az a Szent Germán (auxerre-i püspök), akit maga is elkísért angliai útjára, ahol a pelagianizmus (az eredeti bűn, a megváltás és a kegyelem tagadói) ellen együtt küzdöttek. A sok tapasztalatra és nagy tudományra szert tett Patrik, mikor értesült róla, hogy Szent Palladiusz, ír misszionárius meghalt, miután felvette a püspöki rendet, az akkori pápa, Szent Celesztin megbízásából az írekhez sietett. A következő 30 esztendő a magvetés és a százszoros termés verítékes és sikeres munkája volt: Ő volt az, aki megszervezte az ír egyházat, megalapította az armagi érsekséget, s az ország első püspökeit is ő szentelte fel. Egyik kezével építette az Isten országát, a másikkal pedig rombolta a pogány világot. Az ír szigetre való újbóli megérkezésekor a környék földesura tengeri rablónak nézte és fegyveres csapatával elfogatta, de néhány óra beszélgetés után a jövevény a földesúr szíves vendége, az úr pedig rövidesen Krisztus híve lett. Volt, hogy egy fejedelemválasztás alkalmával nem csak az új királyt és testvérét, de velük együtt 12 ezer embert is megnyert a kereszténységnek. Ez az állandóan elfoglalt apostol az imaéletnek az egyik legkiválóbb szentje. Nappal elmondta a 150 zsoltárt 200 imádsággal, s az éjjelének kétharmad részét is imádságban töltötte. Önfeláldozására jellemző, hogy bármennyire is szólította szerettei, családja és szülőhazája, új hazáját nem hagyta már el, nehogy távollétében nyája lelkiekben hiányt szenvedjen. Legnagyobb valószínűség szerint 461-ben halt meg Glanmorganshireban. Működésének hatása Írországon túl is érezhető volt, de természetesen az ír népre volt és van a legnagyobb hatással mind a mai napig. Patrik az üdvözítő igéjének hirdetésével a bálványimádás szigetét a „szentek szigeté”-vé változtatta.

Felhasznált irodalom: Szentek élete az év minden napjára. I. kötet. Szerk.: Schütz Antal.

Budapest, 1932.

  

Christifidelis