Juan Donoso Cortés a katolikus teológia uralma alatt álló társadalomról

 Juan Donoso Cortés

Esszé a katolicizmusról, liberalizmusról és a szocializmusról azok fő alapelveinek tekintetében  
(1851) (részlet)1

Fordító: Szepesi Edit

A katolikus teológia uralma alatt álló társadalomról

Az új teológiát katolicizmusnak hívják. A katolicizmus a civilizáció teljességét magába foglaló rendszer: olyannyira teljes, hogy mindent képes felölelni: isteni, angyali és emberi tudomány, a világmindenség tudománya. A hitetlent felfoghatatlan idegensége ragadja magával, a hívőt pedig szokatlanul átfogó nagyságának látványa. Ha akad is olyan, akinek csak átfut rajta a tekintete egy mosoly kíséretében, azok, akiket ezen ostoba közöny még inkább meghökkent, mint amaz kolosszális nagyság és felfoghatatlan idegenség, felemelik hangjukat és azt kiáltják: ,,Hagyjátok a bolondot!"

Az emberiség háta mögött tizenkilenc évszázad teológiai iskolái és azok doktorai állnak. Ennyi ismeret és tanulás ellenére, a mai napig sem ért el szondájával e tudomány a legmélyéhez. Amelyben megérthető, milyen módon és mikor kell véget érniük, hogyan és mikor vették kezdetüket a dolgok és idők: amelyben olyan csodás titkok fedezhetők fel, melyek a pogány filozófia vizsgálódásai, tudós emberei értelme elől mindig rejtve maradtak: amelyben feltárul minden dolog végső oka, az emberi dolgok összehangolt momentumai, a test természete, a lélek lényege, minden út, amelyen az emberek járnak, a cél, amerre haladnak, a pont, ahonnan elindulnak, vándorútjuk rejtélye, utazásuk menetiránya, könnyeik mögött rejlő ok, az élet titka és a halál misztériuma. A gyermekek, akik végtelen bőségű emlőin nevelkednek, többet tudnak ma, mint Arisztotelész és Platón, Athén ragyogó csillagai. Mindennek ellenére, a doktorok, akik e dolgokról szólnak, és ezekben a magaslatokban mozognak, alázatosak. Egyedül a katolikus világnak adatott meg, hogy olyan látóteret kínáljon a Földön, ami azelőtt csakis az angyalok birtokában állt: a tudomány olyan nézőpontja ez, ami alázatból meghajol Isten trónja előtt.

Katolikusnak hívják ezt a teológiát, mert egyetemes, minden értelemben és minden nézőpontból: egyetemes, mert minden igazságot felölel; mert felöleli mindazt, amit minden igazság tartalmaz; mert természete szerint arra hivatott, hogy téren és időn átíveljen; univerzális Istenében és dogmáiban is.

Istent ismerték egységként Indiában, kettősségként Perzsiában, többféle tulajdonságúként görög földön, sokaságként Rómában. Az élő Isten egy a lényegében, akár amaz indiai, személyében több, akár Perzsiában; többféle tulajdonsággal bír, mint a görög istenek; az Őt szolgáló szellemek (istenek) által pedig több, miképp a rómaiaknál. Isten mindennek oka, végtelen és érzékeken felül álló lényegiség, örökké levő nyugalom, ugyanakkor minden mozgás szerzője; legfelsőbb értelem, korlátlan akarat, nem tartalom, hanem tartalmazó. Mindent támasztott a semmiből, Ő az, aki az összes létezőt fenn tartja; angyali, emberi és pokolbéli dolgok kormányzója. Irgalom, igazság, szeretet, erő, hatalom, egyszerűség, szépség, bölcsesség legfelsőbb foka, legfelsőbb titok. Kelet ismeri a hangját, nyugat engedelmeskedik neki, dél tiszteli, észak aláveti magát törvényeinek. Az Ő szava által növekszik a teremtés, arcára csillagok borítanak fátyolt, szeráfok izzó szárnya az Ő fényét tükrözi, a mennyek szolgálnak trónul neki, a földkerekség az ő kezén függ. Mikor eljött az idők teljessége, a katolikus Isten megmutatta arcát; s akkor minden, emberek által teremtett bálvány összedőlt. Nem lehetett másképp, ha ránézünk arra, hogy az addigi teológiák a katolikus teológia csonka részletei voltak csupán, vagy arra, hogy az addigi, népekhez tartozó istenségek nem voltak mások, mint az igaz, bibliai Isten valamely lényegi tulajdonságának istenítései.

A katolicizmus birtokba vette az ember testét, érzékeit és lelkét. Dogmatika tudósai megtanították a helyes hitre, moralista tudósai a helyes cselekvésre, misztikusai pedig, mindezeken túl, megtanították rá, hogyan emelkedhet a magasba az imádság szárnyain, ez Jákob lajtorjája, fényes fokaival, amin Isten lesétál a földre, az ember pedig a mennybe fel, végül az ég és föld, Isten és ember eggyé olvad a szeretet tüzében.

A katolicizmus által a rend lépett az ember életébe, és az ember által az emberi társadalomba. A morális világ a megváltás napján rátalált a törvényekre, melyeket elveszített a bűnbeesés és a bűn napján. A katolikus dogma volt minden tudomány kritériuma, a katolikus morál a cselekvésé, a felebaráti szeretet pedig minden más szeretet kritériuma. Az emberi tudat, kilépve korábbi gátjai mögül, tisztán látott úgy a belső, mint a külső sötétségben, újra megismerhette a béke boldogságát, azt a fényt, ami a fenti három isteni ismérvből ered.

A rend pedig a vallás világából a moralitás világába lépett, abból pedig a politikai világba. Az egyetemes, minden dolgok teremtő és fenntartó Istene, mindezeket gondviselése alá vette és helytartói által kormányozta. Vagyis amint Szent Pál írja a Rómaiakhoz írt levelének 13. fejezetében: Non est potestas nisi a Deo2; és Salamon király mondja már a Példabeszédek könyvének 8. fejezetének 15. versében: Per me Reges regnant, et conditores legum justa decernunt3. A helytartói hatalom szentsége éppen abból származott, hogy tőle kívülálló volt, vagyis isteni. A hatalom méltóságának eszméje katolikus eredetű. Az ókor pogány uralkodói felségjogukat emberi alapokra helyezték: saját érdekeik alapján kormányoztak, és erőre támaszkodva kormányoztak. A katolikus uralkodók, önös érdekeiket semmibe véve, nem mást szolgáltak ily módon, mint Istent4, illetve lettek népeik szolgái5 is. Abban a percben, ahogy az ember Isten gyermeke lett, megszűnt az ember rabszolgája lenni. Nincs tiszteletreméltóbb, ünnepélyesebb és ugyanakkor fenségesebb azoknál a szavaknál, melyeket a felkent keresztény fejedelem fülébe ültetett el az Egyház: ,,Vegyétek ezt a (kormányzó) pálcát6, mint a megszentelt hatalom jelképét, hogy a gyengét erősítsétek, megtartsátok az ingatagot, megjavítsátok a bűnöst, a jót pedig az üdvösség útján vezessétek. Vegyétek ezt a jogart7, mint az isteni méltányosság jelképét, ami a jót vezérli, a bűnöst megbünteti: tanuljátok meg most: szeressétek az igazságot és irtózzatok az igazságtalanságtól!” Ezek a szavak tökéletesen egybehangzottak a legitim hatalom azon elvével, amit a mi Urunk Jézus Krisztus tárt a világ elé: Scitis quia hi, qui videntur principari gentibus, dominantur eis: et principes eorum potestatem habent ipsorum. Non ita vobis, sed quicumque voluerit fieri major, erit vester minister: et quicumque voluerit in vobis orimus esse, erit omnium servus. Nam et filius hominis non venit ut ministraretur ei, sed ut ministraret, et daret animam suam redemptionem pro multis.8 (Márk, 10, 42, 43, 44, 45.)

Mindannyian nyertünk eme áldott forradalom által: népek és vezetőik; utóbbiak, mert azelőtt nem uralkodtak, csupán testek fölött, az erő jogán, ezután viszont testeket és lelkeket egyaránt kormányoztak, mindezt a jog által támogatva; az előbbiek pedig azért, mert az embernek való engedelmességük Istennek való engedelmességgé vált, kényszerített engedelmességük pedig önkéntessé. Mindezek ellenére, ha mindenki nyert is e forradalom által, nem azonos módon nyert. A fejedelmek, csupán azáltal, hogy Isten nevében kormányoztak, olyan emberiséget képviseltek, mely saját maga által és saját nevében képtelen legitim autoritást teremteni; míg a népek, csupán azáltal, hogy a fejedelmen keresztül Istennek engedelmeskedtek, a legmagasabb és legdicsőbb emberi kiváltság képviselői voltak, amely abban állt, hogy fejüket nem más, csakis Isten igájába hajtották. Mindezt azért mondtuk el, hogy érthetőbbé váljon, egyrészt az az egyedülálló szerénység, amellyel azok az dicső9 fejedelmek kiragyognak a történelemből, akiket az emberek nagy uralkodóknak, az Egyház szenteknek nevez; más részről az az egyedülálló nemesi érzület és büszkeség, amely a katolikus népek arcán tükröződik. A béke, az öröm és az irgalom hangja felkelt a világban, és mély visszhangot vert az emberi tudatban. Ez a hang tanította meg az embereknek, hogy a kicsinyeket és hiányt szenvedőket születésük okán kell szolgálni, mégpedig éppen azért, mert kicsinyek és hiányt szenvednek; a gazdagoknak és nagyoknak születésük okán kell szolgálni, nem másért, mert gazdagok és nagyok. A katolicizmus által istenivé lett a tekintély, és megszentelt az engedelmesség. Miként az egyik istenivé, a másik pedig megszenteltté vált, elítélte az emberi gőg két legrettentőbb megnyilvánulását: az önkényuralom és a lázadás szellemét. E két dolog van, ami teljességgel lehetetlen egy valóban katolikus társadalomban: a despotizmus és a forradalom. Rousseau alkalmankénti váratlan és nagy megvilágosodásai egy alkalmával a következő figyelemreméltó szavakat írta: ,,A mi modern kormányzataink tagadhatatlanul a kereszténységnek köszönhetik tekintélyük megszilárdulását és azt a tényt, hogy változásaik megritkultak. A vallás őket magukat is kevésbé vérengzővé tette. Ezt maguk a tények bizonyítják. Elég, ha összehasonlítjuk ezeket a kormányzatokat a régi kormányzatokkal.” (Emil, 4. könyv10) Montesquieu-től pedig a következőt olvassuk: ,,Nincs kétség afelől, hogy a kereszténység teremtette meg köztünk amaz politikai jogrendet, amire ráismerünk béke idején, és a nemzetek közti jogot, amit tiszteletben tartunk háborúban, és amelynek a jótéteményeiért sosem lehet eléggé hálás az emberi nem.” (Esprit des lois, 29. könyv, 3. fejezet)

Maga Isten, aki a politikai élet szerzője és kormányzója, az emberi otthon szerzője és kormányzója is. A mennyek legrejtettebb, legmagasságosabb, legtisztább fényű szegletében lakozik a tabernákulum, amelyhez még az angyalok kara sem fér: ebben működik örökkön-örökké a legnagyobb csoda és titok. Ott lakik az egyetemes Isten, egység és hármasság, egylényegű és három személyű. Az Atya által örökkön-örökké megfogan a Fiú, az Atyától és a Fiútól pedig örökkön-örökké származik a Szentlélek. A Szentlélek: Isten, a Fiú: Isten és az Atya: Isten; Istennek nincs többes száma, mert nincs több, mint egy Isten, aki hármasság személyében és egy lényegében. A Szentlélek Isten, akár az Atya, de ő maga nem Atya; Isten, akár a Fiú, de ő maga nem Fiú. A Fiú Isten, akár a Szentlélek, de ő maga nem Szentlélek; Isten, akár az Atya, de ő maga nem Atya; az Atya Isten, akár a Fiú, de ő maga nem Fiú; Isten, akár a Szentlélek, de ő maga nem Szentlélek. Az Atya mindenhatóság, a Fiú bölcsesség, a Szentlélek szeretet; az Atya, a Fiú és a Szentlélek pedig végtelen szeretet, legfelsőbb erő, tökéletes bölcsesség. A szüntelenül kiterjedő egységből örökkön át ered a sokféleség; az szüntelenül összehúzódó sokféleség pedig örökkön át az egységben oldódik fel. Isten a dolgok alaptétele, ellentétele és foglalata; mindenek felett álló alaptétel, tökéletes ellentétel, a dolgok végtelen szintézise.11 Azáltal Isten, hogy egység; azáltal hogy Isten, tökéletes; azáltal, hogy tökéletes, végtelen bőséggel bír; s mert bősége végtelen, ő maga többféleség is; és mert többféle tulajdonsággal bír, ezáltal család is. Lényegileg vannak Őbenne, leírhatatlan és felfoghatatlan módon a teremtés törvényei, s minden létező mintaképei. Minden az Ő képmására teremtetett; ezért a teremtés egy, ugyanakkor többféle is. A ,,világmindenség" szó egyszerre utal egységre és többféleségre.

Az embert Isten teremtette, Isten képére, és nem csupán képére, hanem hasonlatosságára is; ezért van az, hogy az ember egy lényegében és három személyében. Éva Ádámból származik, Ábelt Ádám és Éva nemzette, Ábel, Éva és Ádám egyek: ők az ember, az emberi természet. Ádám ember atyaként, Éva ember asszonyként, Ábel pedig ember fiúként. Éva ember, akárcsak Ádám; ugyanakkor nem atya: ember, akárcsak Ábel; ugyanakkor nem fiú. Ádám ember, akárcsak Ábel, ám mégsem fiú; és akképp is, ahogy Éva, ám mégsem nő. Ábel ember, akárcsak Éva; és akképp is, ahogy Ádám, ám mégsem atya.

Ezek a nevek épp oly isteni eredetűek, mint isteni eredetűek a funkciók, amiket megszentelnek. Az atyaság eszméje, mint az alap, melyre a család épül, elérhetetlen maradt az emberi megértés számára. Az apa és fia közt nem létezik olyasfajta alapvető különbség, ami elég alapot nyújtana ennek jogi alapra fektetéséhez. Az elsőbbség tény, semmi más; az erő tény, semmi más; az erő és az elsőbbség fogalmai önmagukban nem jelentik az ,,atyaság” jogának fogalmát, habár belőlük ered egy másik tény, a szolgaság ténye. Az apa neve, feltételezve az előbbi tényt, urat is jelöl, a fiú neve pedig azt, hogy szolga is. Ezt a tényt, melyet a józan ész diktál, egyúttal megerősíti a történelem is. Elfeledett nagy hagyományú bibliai népek esetében az ,,atyaság” sosem volt más, mint a házi zsarnokság szinonímája. Ha létezett volna azon elfeledett népek közt olyan, mely elvetette volna a materiális erő kultuszát, ennek a népnek az esetében apák és fiaik testvéreknek hívták volna egymást és valóban, azok is lettek volna.

Az atyaság eszméje Istentől származik, s nevében és lényegében is, egyedül Istentől származhat. Ha Isten megengedte volna a paradicsomi állapot tudatának12 teljes elvesztését, akkor az emberi nem, minden intézményével együtt, még nevében is eltűnt volna.

A család, mivel Istentől ered intézményében és lényegében, minden szempontból a katolikus kultúra viszontagságaival haladt együtt; s kétségtelen, hogy az előbbi tisztasága vagy romlása minden alkalommal tévedhetetlen tünete a második tisztaságának vagy romlásának: miképpen a másodikat ért viszontagságok és zavarok története az előbbit ért viszontagságok és zavarok története.

Katolikus korokban a család célja a tökéletesedés; természetesből spirituálissá válik, a család az otthonokból átlépett a kolostorokba. Míg otthon a gyermekek tiszteletteljesen az atya és az anya lába elé borulnak, a kolostorok lakói, akik még alázatosabb és még tiszteletteljesebb gyermekek, könnyeikkel mossák egy másik és magasságosabb Atya mennyivel szentségesebb lábait, és egy másik, szeretetteljesebb Anya mennyivel szentségesebb palástját. Mikor úgy tűnik, hogy a katolikus kultúra legyőzetett, és hanyatlásba lép, a család is rögtön lehanyatlik, intézménye romlásnak indul, alkotórészei széthullanak és minden köteléke meglazul. Az apa és az anya, akiknek közös kapcsául a szeretetet tette Isten, ők pedig kettejük közös kapcsának biztosításaként szigorú szokásokat követnek; míg a torz13 , családi élet eltörli a távolságot, amit Isten gyermekek és szülők közé tett, azáltal, hogy a tisztelet összekötő kapcsát széttöri. A család akkor értéktelenné és profánná válik, és klubok és kaszinók családjává sikkad el.

A család története néhány vonal segítségével felvázolható. Az emberi család példája és modellje, a Szent család örökké jelen van annak minden tagjában. Az spirituális család, mely a Szent család után mind közül a legtökéletesebb forma, annak tagjaiban az idők végezetéig létezik; a természetes család, apa és anya közti kapcsolatként, addig, míg élnek, apa és gyermekei között, hosszú évekig. Az antikatolikus család, apa és anya közti kapcsolatként néhány évig; apa és gyermekei közt néhány hónapig; a klubok művi családja egyetlen napig; a kaszinóké egyetlen pillanatig tart. A tökéletesség mértékének kritériuma, mint megannyi más esetben, itt is a tartósság. A Szent család és a kolostorok családja közt ugyanazon arány áll fenn, mint az idő és az örökkévalóság közt; a kolostor spirituális családja, mely a legtökéletesebb, és a klubok szenzuális családja közt, mely a legtökéletlenebb, ugyanazon arány áll fenn, mint a pillanat rövidsége és a végtelen idő között.

-----------------

1 Juan Donoso Cortés: Ensayo sobre el catolicismo, el liberalismo y el socialismo: considerados en sus principios fundamentales…. Imprenta de La Publicidad, á cargo de M. Rivadeneyra. 1851.
2 ,,Mert nincs hatalom, csak az Istentől (…)”
3 ,,Általam kormányoznak a királyok, és tesznek igazságot a tisztségviselők.”
4 ministro (spanyol), in: Juan Donoso Cortés: Ensayo sobre el catolicismo, el liberalismo y el socialismo: considerados en sus principios fundamentales…. Imprenta de La Publicidad, á cargo de M. Rivadeneyra. 1851., 25.o.; minister (latin)
5 servidor (spanyol), Uo
6 bastón (spanyol), Uo. (Utalhat pásztorbotra is – a pásztorbot a szakrális hatalom, a jogarszerű bot a világi hatalom jelképe)
7 cetro (spanyol), Uo.
8 ,,Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak a népeken, s vezető embereik éreztetik velük hatalmukat. De a ti körötökben ne így legyen. Ha valaki közületek ki akar tűnni, legyen a szolgátok, és ha valaki közületek első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája. Hisz az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon és életét adja váltságul sokakért.”
9 dichoso (spanyol): boldog, 26.o. A ,,boldog” kifejezés használata, mint a . „Dichosos los pobres de espíritu...” - ,,Boldogok a lélekben szegények..” esetében
10 J.-J. Rousseau: Emil, avagy a nevelésről. Papirusz Book, 233.o.
11 Tesis (spanyol), thesis (latin) – alaptétel; antítesis (spanyol), antithesis (latin) - ellentétel; síntesis (spanyol), synthesis (latin) – foglalat; soberana (spanyol), superanus (latin) – mindenek felett álló. 28-29.o.
12 Tradiciones paradísiacas (spanyol) - paradicsomi hagyományok, 30.o.
13 Sacrílega (spanyol) - szentségtörő. 31.o.

Lábjegyzetek írásában segítségemre volt Lábár Tamás

Köszönjük kedves olvasónk fordítását!

Kapcsolódó írások

- Juan Donoso Cortés: Arról, hogyan változtatja Isten jóvá az áteredő bűnt és büntetést, és arról, milyen tisztító hatással bír a szabadon vállalt fájdalom ►

Pro Hungaria Sacra

Útravaló - Barsi Balázs

Mai keresztény kísértése

Korunk embere is keresi a közös alapot, melyre biztosan építhet. Széles alapot keres, mert mindenkinek szeretne megfelelni, senkinek a másságát nem akarja megsérteni, ezért nem ás túl mélyre, se nem épít túl kemény kőre, inkább választja a homokot. A mai keresztény kísértése is, hogy annyira meg akar felelni az ökumenizmusnak, hogy nagyvonalúan lemond bizonyos hittételekhez való ragaszkodásról; annyira tiszteletben akarja tartani mások ateizmusát, hogy lehetőleg semmi jelét nem adja vallásos elkötelezettségének; annyira tolerálni igyekszik a másságot, hogy viszonylagosnak tekint mindenfajta erkölcsi normát.

Nekünk is el kell gondolkodnunk: Ha minden értéket lebontottunk, ami keresztény identitásunkat megadta, ugyan sikerül-e felépítenünk egy olyan világot, közösséget, társadalmat, ahol mindenki otthon érzi magát? Nem vétkezünk-e valójában azok ellen is, akiknek mindenáron meg akartunk felelni? Nem áruljuk-e el azt a legmélyebb hivatásunkat, amelyet felragyogtatva és kibontakoztatva az egész emberiség szolgálatára lehetnénk, ha megvallanánk és felmutatnánk a világnak Krisztust, aki egyedül képes megszabadítani az ősbűn átkától? Vajon attól való félelmünkben, hogy bárkit is kirekesztünk, végül nem önmagunkat rekesztjük ki az üdvösségből?

†

Urunk, kérünk, ments meg attól a hamis gondolkodástól, mely szerint elég csak tanítványodnak mondani magunkat, és máris üdvözülünk. Add, hogy ne csak hallgassuk, hanem tettekre is váltsuk tanításodat, és ragaszkodjunk hozzá akkor is, amikor ez nem népszerű. Segíts úgy élnünk ebben a világban, hogy miközben tekintetbe vesszük azokat az adottságokat és körülményeket, pozitív és negatív jelenségeket, melyek között élünk, ne alkalmazkodjunk elvtelenül a világ szelleméhez, hanem egyedül a Te tanításodhoz és Jegyesednek, az Egyháznak evilág fölött álló követelményeihez és belső életéhez igazodjunk.

Forrás:Barsi Balázs - Telek Péter-Pál: Magasság és mélység

Raymond de Souza Pécsen

2013. május 1-én Pécsett, a Csontváry Múzeum különtermében Raymond de Souza előadást tartott „A relativizmus zsarnoksága és a rossz törvényekkel szembeni keresztény ellenállás” címmel.

Az előadó – aki „hit- és életvédőként” ismert – sok, számunkra is értékes kijelentést tett, melyek közül néhányat szeretnénk megosztani olvasóinkkal.

Az Egyesült Államokban és ahol hasonló kultúrális befolyások uralkodnak (így hazánkban is) a relativizmus diktatúrája uralkodik, amely minden elvet és értéket viszonylagossá tesz és amely romboló tendenciákat támogat:

Az abortusz kérdésében az Amerikai Egyesült Államok kormánya és a Katolikus Egyház kultúrharcot vív. (Megjegyzendő, hogy ott a Katolikus Egyház a legnagyobb erő a kereszténységen belül társadalmilag is, hiszen a rengeteg kis protestáns közösség nem képes komoly erőt képviselni az egység hiánya miatt.) Azonban a katolikusok sem mutatnak mindig egységet és nem elég felkészültek a liberálisok érveivel szemben:

Így szól a liberális:

– Te nem támogatod az abortuszt? Rendben, akkor te ne alkalmazd, nem kényszerítem rád a véleményemet... Én azonban támogatom. Milyen alapon akarod rám kényszeríteni a te nézetedet?

Erre sokan visszavonulót fújnak, nehogy „intoleránsnak” bélyegezzék őket, hiszen nem tudnak erre mit mondani. Pedig a válasz, amit Souza ad, kézenfekvő. Helyettesítsük be az abortusz szó helyére a lopást:

– Te elítéled a lopást? Szíved joga... Én nem kényszerítelek lopásra, te se vedd zokon ha kirabollak.”

Vagy helyettesítsük be a gyilkosságot:

– Bűnnek tekinted a gyilkosságot? Én tisztelem a véleményedet; hát ne gyilkolj. De akkor te milyen alapon várod el tőlem, hogy ne öljek?

Látható, hogy máris megmutatkozik érvelésük téves és hazug volta.

A halál civilizációjával szemben katolikus keresztény társadalmi rendre van szükségünk. Az arab világ már szemet is vetett Európa földjére – figyelmeztet Souza –, amelyet nem háború és fegyverek révén, hanem gyermekeik révén hódítanak meg. Miközben népességünk fogy, milliónyi csecsemő életét veszik el, cinkos hallgatásunk mellett! Az Előadó kijelentette: a harmadik világháborút éljük. Ezt a háborút a családok és a kormányok vívják egymással.

Figyelmet érdemel a homoszexualitás térnyerése is... Alapesetben egy pszichés elferdülésről van szó, amely sikeresen kezelhető. Ha egyes esetekben ez nem lehetséges a defektus súlyossága miatt, és például egy férfi egyszerűen nem vonzódik a nőkhöz, nem dől össze a világ: az önmegtartóztatás útjára kell lépnie. Raymond de Souza egy szemüveghez hasonlította a megoldást. Egy mondhatni olyan „természetes” betegségről van szó, mint a rövidlátás. A homoszexuálisoknak is csak a megfelelő szemüveget kell hordaniuk.

Korunkban a felsorolt problémákon kívül, még számos kérdést kell megválaszolnia az Egyháznak, ami csak akkor lehetséges, ha változtatunk szemléletünkön és nem válogatunk az Egyház tanításában. Előadónk ezt nevezi „kávéházi szemléletnek”. Sokat kesergünk Egyházunk cudar helyzetén, pedig az újjászületésnek, a társadalom rekrisztianizációjának bennünk kell elkezdődnie: le kell számolnunk ezzel a válogató szemlélettel! Hithűség kell. Tanulmányoznunk kell a Szentírást, a Katolikus Egyház Katekizmusát, és – ami Souza szerint a legégetőbb igény – többet kell imádkoznunk, gyakrabban kell szentségekhez járulnunk, komolyabban kell vennünk a szent liturgiát. Ha ezt a belső tettet végrehajtjuk és változtatunk szemléletmódunkon, a keresztény társadalmi rend szinte magától fel fog épülni.

Erre bíztatott minket, magyarokat, külön kiemelve kitüntetett helyzetünket, mivel az első és az ezideig utolsó királyunk is szent volt. Várta is a pillanatot, amikor megpillanthatja a Szent Koronát, hogy imádkozzon előtte fiáért, akit királyunk tiszteletére István névre keresztelt. Sok nemzet szent királyainak példájával támasztotta még alá, hogy helyesebb, ha nem korrupt politikusok, hanem szent királyok kormányozzák az országokat. Ez a számunkra szimpatikus gondolat nem véletlenül jött az Előadó szájára, mint kiderült számomra, Plinio Correa de Oliveira követőjének, vagy – ahogy az előadás után fogalmazott személyesen – quasi szellemi gyermekének gondolatait hallhattuk.

Olvasóink a továbbiakban itt tájékozódhatnak: http://www.raymonddesouza.com/

A beszámolót írta:

Czopf Áron

A harcos Egyház eszménye - D. Fekete Balázs előadása (hangfelvétel)

Az előadás 2013. 13. 21-én, Budapesten hangzott el.

„Áldjon meg az Isten és Szent Patrik!”

A katolikus naptárban március 17-e Szent Patrik hitvalló ünnepe. Ezen a napon az ír nemzet fiai és lányai, bármely részén is tartózkodik a világnak, rekettyelevelet tűz gomblyukába és/vagy kalapjára és így köszöntik egymást: Áldjon meg az Isten és Szent Patrik! Szentünk a IV. században született a skóciai Kilpatrickban. 16 éves korában kalandozó pogány írek magukkal hurcolták hazájukba, ahol rabszolgaként nyájat kellett őriznie. Egy különös álom szabadította meg rabságából, amely azt súgta neki, hogy a legközelebbi kikötőben horgonyzó hajó hazaszállítja. S az álma nem hazudott: viszontagságos úton ugyan, de végül is hazaértek. Egy későbbi álmában viszont szózatot hallott az ír partok felől: „Jöjj, szent ifjú, jöjj hozzánk, légy újra köztünk!” Patrik felismerte ebben a krisztusi hívást és megérlelte benne az elhatározást, hogy hithirdető lesz és visszatér Írországba. Nagy buzgalommal látott neki tanulmányainak melyeket Franciaország legnevesebb intézményeiben hallgatott (köztük a dél-franciaországi Lerinumban). Mesterei között volt az a Szent Germán (auxerre-i püspök), akit maga is elkísért angliai útjára, ahol a pelagianizmus (az eredeti bűn, a megváltás és a kegyelem tagadói) ellen együtt küzdöttek. A sok tapasztalatra és nagy tudományra szert tett Patrik, mikor értesült róla, hogy Szent Palladiusz, ír misszionárius meghalt, miután felvette a püspöki rendet, az akkori pápa, Szent Celesztin megbízásából az írekhez sietett. A következő 30 esztendő a magvetés és a százszoros termés verítékes és sikeres munkája volt: Ő volt az, aki megszervezte az ír egyházat, megalapította az armagi érsekséget, s az ország első püspökeit is ő szentelte fel. Egyik kezével építette az Isten országát, a másikkal pedig rombolta a pogány világot. Az ír szigetre való újbóli megérkezésekor a környék földesura tengeri rablónak nézte és fegyveres csapatával elfogatta, de néhány óra beszélgetés után a jövevény a földesúr szíves vendége, az úr pedig rövidesen Krisztus híve lett. Volt, hogy egy fejedelemválasztás alkalmával nem csak az új királyt és testvérét, de velük együtt 12 ezer embert is megnyert a kereszténységnek. Ez az állandóan elfoglalt apostol az imaéletnek az egyik legkiválóbb szentje. Nappal elmondta a 150 zsoltárt 200 imádsággal, s az éjjelének kétharmad részét is imádságban töltötte. Önfeláldozására jellemző, hogy bármennyire is szólította szerettei, családja és szülőhazája, új hazáját nem hagyta már el, nehogy távollétében nyája lelkiekben hiányt szenvedjen. Legnagyobb valószínűség szerint 461-ben halt meg Glanmorganshireban. Működésének hatása Írországon túl is érezhető volt, de természetesen az ír népre volt és van a legnagyobb hatással mind a mai napig. Patrik az üdvözítő igéjének hirdetésével a bálványimádás szigetét a „szentek szigeté”-vé változtatta.

Felhasznált irodalom: Szentek élete az év minden napjára. I. kötet. Szerk.: Schütz Antal.

Budapest, 1932.

  

Christifidelis

HABEMUS PAPAM!

A Ferenc nevet vette fel az új pápa, az argentin jezsuita Jorge Mario Bergoglio, Buenos Aires érseke.

A 115 választó bíboros március 13-án, szerdán megválasztotta Péter 266. utódát. 19 óra 6 perckor fehér füst szállt fel a Sixtus-kápolna kéményéből, amely azt jelzi, hogy megszületett a döntés az új pápa személyét illetően a bíborosi kollégium kétharmados többségének köszönhetően.

 Forrás: hu.radiovaticana.va

Ima volt és leendő pápánkért

Istenünk, örök Pásztorunk!

Te hívtad meg XVI. Benedek pápát 
Szent Péter hajójának kormányzására.
Köszönjük, hogy bölcsességgel  és alázatos lélekkel 
viselte gondjáta rábízottaknak! 
Szolgálata befejeztével add meg neki  az Igazság 
munkatársainak megígért békét és szabadságot! 
Kérünk, áraszd ki Szentlelkedetaz Egyház bíborosaira, 
hogy örök Igédre figyelő szívvelválasszák meg 
Róma új püspökét,  akit a Te szereteted ajándékoz nekünk. 
Krisztus, a mi Urunk által. 
Ámen.

Szakralitás és spiritualitás a római rítus hagyományos formájában - előadás

A belépés ingyenes.

A harcos Egyház eszménye

Mi a szerves társadalom?

Írta: Plinio Corrêa de Oliveira.

Louis Billot bíbornok, a Szent X. Piusz pápasága alatti legnagyobb teológus De Ecclesia (Az Egyházról) c. könyvében egy fejezetet szentelt a szerves társadalom kérdésének. Helyesen állapította meg, hogy az emberi test nem csupán egy sejthalmaz, hanem összhangban működő szervek együttese. Ebből következően az emberi test nem csupán egyedi sejtekből, hanem olyan sejtekből áll, melyek szerveket alkotnak.

Ennek következtében képtelenség azt mondani, hogy az emberi társadalom csupán magánszemélyek társulása. A társadalom elsődlegesen és lényegileg családokból áll. Ezeket természetesen emberi személyek alkotják. A társadalom elsődleges egysége a család. A család a társadalom elsődleges alkotóeleme. Az emberi társadalmakban – megelőzve minden mást – családokban élő emberi személyekkel találkozunk.

Az egészséges társadalmat alkotó külső testrészek és belső szervek

A társadalom szervezete, akárcsak az emberi test, diverzifikált. Van egy feje, mely gondolkodik és parancsol mint az Egyház, az egyetemek és a politikai alakulatok; vannak karjai, amik annak fenntartásához és jólétéhez szükségesek mint a vidéki gazdaságok és a városi céhek; vannak lábai, hogy mozogjon mint a lovas és ökrös fogatosok régen, vagy napjaink közlekedési vállalatai. Vannak intézményei, melyek a betegekkel foglalkoznak és az emberek védelméért felelősek úgy mint kórházak, tűzoltóságok, rendőrség és honvédség; vannak iskolái és művészeti intézményei, hogy neveljék az embereket és emeljék az általános műveltségi nívót.

Egy egészségesen szerves katolikus társadalomban a régiók életmódja kifejeződik a különböző szokásokban és öltözködésben. Fent: tiroli rezesbanda Bécsben menetel. Lent: magyar táncosok tipikus viseletükben.

Ezeket a külső intézményeket általánosan közbülső társadalmaknak nevezik. Az emberi testrészekhez hasonlóan elsődlegesen a társadalom külső élete felé fordulnak, fontos szerepet játszván benne. Minél egészségesebbek, erősebbek és függetlenebbek ezek a részek, annál kevésbé tolakszik helyükre egy szervetlen központi államapparátus.

A társadalom külső igényeit biztosító ezen intézményes testrészek a társadalmi szervezet belső szerveinek egészségére támaszkodnak. A belső szervek, melyek e testrészeknek életet biztosítanak a család, a régió és a nemzet.

A nemzet alatt azonos szellemiségű, lelkületű, népiségű, nyelvű, szokású és vallású régiók harmonikus együttesét értjük. A régió olyan társadalmi, műveltségi és földrajzi egység melyet az azonos szokások, történelem és népiségi háttér fog össze, és egy vezetés befolyása alatt áll. Normális esetben egy meghatározott család erős tagjának befolyási övezete alkot egy régiót. Ez megerősíti azt, hogy a család a társadalom alapsejtje.

A szerves társadalom a természettörvény egyenes következménye

A szerves társadalom természetadta társadalmi szervezet, mely a természettörvényt követi.

A társadalmi berendezkedésről szóló vitában sokan egy pontos tervet készítenek arról, milyennek kéne lennie egy ideális, jövőben megvalósítandó emberi társadalomnak. A kérdés katolikus szemlélete ettől merőben más.

Tanulmányozhatjuk azt, hogyan éltek azok, akik a múltban követték a természettörvényt (többek között az egyiptomiak, hellének, rómaiak, japánok) vagy a Katolikus Egyház tételes törvényei által ihletődtek mint a németek, franciák, britek, spanyolok, olaszok és mások. Életmódjukat elemezve megkülönböztethetjük a tértől és időtől független, mindnyájukat mozgató közös alapelveiket az őket sajátosan meghatározó történelmi körülményeiktől.

Fent: lengyel fiatalok hagyományos öltözékükben. Lent: fiatal andalúziai menyecske lovon.

Ha felvázoljuk a bennük közös természetadta alapelveiket – odafigyelve azokra az egyedi adományokra, amik megerősítették őket –, megkapjuk azokat az előfeltételeket, amik elősegíthetik egy új szerves társadalom megszületését, ha alkalmazzuk a kapott alapelveket napjaink körülményeihez. A gyümölcsöző munkákhoz szükséges sajátos kegyelmek segedelme utat nyit egy katolikus társadalom megalkotására.

Ez az Istentől ihletett munka alapvetően különbözik egy tervezőbizottságtól. Egy terv esetén egy külső valóságot tételezünk, amit mintaszerűen követni kell. Pár ember elméleti következtetéseket tesz, rendszerezi őket, majd megpróbálja ráerőltetni az egész társadalomra. A szocialisták, kommunisták, nácik és mások mind mesterséges tervezők voltak.

A jövő szerves társadalmának elvei mint földbe vetett jó magok fognak kikelni az isteni gondviseléstől ösztönözve. Figyelnünk kell arra, hogy ahol fogadókészség van, ott segítsük, amennyire erőnkből telik az embereket, megerősítvén a jó tendenciákat, segíteni őket, hogy a korunkat jellemző megannyi visszaélést és hibát ne kövessék el, és kerüljék el a múlt tévedéseit és buktatóit.

Ez a néhány észrevétel segíthet minket a szerves társadalom tanulmányozására.

Fordította: Szász Péter Domonkos

Forrás: Tradition in Action

Vissza a politikafilozófia, eszmeiség oldalára

A Hold és udvara

Miért kell egy katolikusnak a társadalomra is, nem csupán a vallásra gondot viselnie?

Írta: Plinio Corrêa de Oliveira

Az időleges társadalom szentségének és fényének elfogadása alapvető, hacsak nem akarjuk az istenszeretet erényét elvetni. Istent nem csupán a legmagasabb mennyekben lévő elvont lényként kell szeretnünk, hanem az őt itt a földön tükröző képmásokon keresztül is.

Isten megalapította a Katolikus Egyházat mint olyan eszközt az egyén számára, melynek intézménye, kormányzata és hierarchikus szerkezete segedelmével megismerhetjük és viszontszerethetjük Őt. Közelebbről a történetében megnyilvánuló életszentségnek, liturgiája fenségességének, tanítása tisztaságának megismerése és természetesen a megszentelő kegyelem által, melynek ő a szükséges csatornája.

Azonban Isten az embert közösségi lénynek is teremtette, hogy építsen egy rá következetesen reflektáló polgári berendezkedéssel bíró időleges társadalmat. Az ember arra is hivatott, hogy az időleges rendet a katolikus elveknek megfelelően rendezze, hogy az emberi élet minden aspektusát Isten megdicsőítse. Ez nem csupán esetleges lehetőség az emberek számára, hanem szükségszerűség, méghozzá parancsoló szükségszerűség.

Istent az élet minden aspektusában meg kell dicsőíteni.

Giusto dei Menabuoi, 14. század, Padua

Isten időleges és vallási szempontból történő megdicsőítése úgy viszonyul egymáshoz, mint két szem, melyet Isten adott nekünk, hogy lássunk. Az egyikkel a látóhatár mélységét, a másikkal szélességét pásztázhatjuk. A két szem adatainak összehangolása teljes képet ad nekünk a szemeink előtt megjelenő tárgyi valóságról. Hasonlóan kell a társadalom időleges és vallási látószögeit összehangolni lelkünkben, hogy teljes képünk legyen az egységes teremtett valóságról, helyesen szeressük azt, és így megadjuk az Istennek kijáró tiszteletadást.

Az Isten által alapított rend együttesében van egy közös szemlélet, egy átfogó látásmód, ami tulajdonképpen a teremtés egészben való látását jelenti. A szentség szélesebb értelemben vett felfogása a katolikus tanításhoz igazított világ egységes szemléletében gyökerezik. Ez a szentség szélesebb körű mint egy egyedi személy, család vagy kegyes papnevelde szentsége. Az Isten által teremtett egybefüggő rendet figyelembe véve kötelességünk az Ő legtökéletesebb képmásává válni lehetőségeinkhez képest.

Ez az együttes Isten szépségét oly módon tükrözi, amennyire emberi lehetőségeimhez képest a lehető legtökéletesebben válaszolok Istennek. Ez a legmagasabb fokú szentség, melyre az ember meghívott, hogy ismerje, szeresse és kövesse.

Meggyőződésem, hogy senki sem lehet közömbös ezen összhangzat iránt. Kifejezetten vagy bennfoglaltan minden embernek állást kell foglalnia a két nagy rendező valósággal, az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházzal mint természetfeletti társasággal, és a keresztény időleges renddel mint természetes társasággal szemben.

A Katolikus Egyház olyan mint a Hold, és a keresztény társadalmi rend mint annak udvara, mely körbe veszi azt. A legragyogóbb udvara az időleges társadalom. A fényesség a Hold tevékenységeként áll fenn, ahogy a katolikus állam az Egyház tevékenysége által létezik.

Senki sem lehet közömbös e valósággal szemben. A Katolikus Egyház időleges társadalomban való meghatározottságát érintő ténylegesen kifejezett vallásközömbösség az Egyház ellenségei által bedobott közhely. Nem véletlenül ítéltetett el oly szigorúan a vallási közömbösség.

Így senki sem lehet közömbös az Istenre való földi reflexió szempontjából.

Képzeljük csak el, két szomszédos lakásban teljesen különböző életvitelű család lakik. Az egyik egy hiteles katolikus család, melynek otthonát természetfeletti légkör lengi be, melynek tagjai harmóniában élnek. A másik család rossz életvitelű, melynek sok tagja alkoholista, mások drogoznak; a tisztátalan beszéd és paráznaság megszokott; rendszeresek a veszekedések és verekedések. Állíthatja bárki, hogy a két háztartás közötti különbség nem számít Isten dicsőítése szempontjából? Közömbös hogy az egyén az egyikben vagy a másikban él?

Az első háztartásban a család erényességén Isten arca megjelenik; a másik család az Istennel szembenállót fejezi ki. Senki sem lehet közömbös ezzel szemben. Ebben a konkrét helyzetben Isten képmását keresni mindenben azt jelenti, hogy szeretjük a hiteles katolikus család képét és elvetjük a rosszban megjelenő gonoszságát.

Isten igaz szeretete magába foglalja azt, hogy minden jót szeretünk, ami a földön fönnáll, és elvetünk minden rendellenességet és bűnt, amelyek Isten kiválóságát és tökéletességét káromolják.

Ezek azok az előfeltevések, melyekre szükségünk van ahhoz, hogy a szerves társadalom vizsgálatát megkezdjük.

Fordította: Szász Péter Domonkos

Forrás: Tradition in Action

Vissza a politikafilozófia, eszmeiség oldalára

XVI. Benedek pápa bejelentette, hogy lemond péteri szolgálatáról

A Szentatya február 11-én, délelőtt 11 órakor, három szentté avatási ügyben összehívott konzisztórium során tette közzé latin nyelven a következő hírt: 

„Kedves Testvérek! 

Nem csak a három szentté avatás miatt hívtalak össze benneteket erre a konzisztóriumra, hanem azért is, hogy közöljem veletek döntésemet, amely nagy jelentőségű az egyház élete számára. Miután ismételten megvizsgáltam lelkiismeretemet Isten előtt, eljutottam arra a bizonyosságra, hogy erőnlétem előrehaladott korom miatt már nem alkalmas arra, hogy megfelelő módon gyakoroljam a péteri szolgálatot.

Nagyon jól tudom, hogy ezt a feladatot, spirituális lényege miatt, nem pusztán tettekkel és szavakkal, hanem szenvedéssel és imával is teljesíteni kell. Azonban a mai világban, amely gyors változásoknak van kitéve és a hitélet szempontjából nagy jelentőségű kérdések rázzák meg, Szent Péter hajójának kormányzásához és az evangélium hirdetéséhez szükség van mind a test, mind a lélek erejére. Ez az erő az utóbbi hónapokban olyan mértékben csökkent bennem, hogy el kell ismernem: képtelen vagyok jól megfelelni a rám bízott szolgálatnak.

Ezért, tudatában e tett súlyosságának, teljes szabadsággal kinyilatkoztatom, hogy lemondok szolgálatomról, mint Róma Püspöke, mint Szent Péter utóda, amelyre 2005. április 19-én a bíborosok révén kaptam megbízatást. 2013. február 28-án este 8 órától a római szék, Szent Péter széke üresnek nyilvánítandó. Az illetékeseknek konklávét kell összehívniuk az új pápa megválasztására.

Kedves Testvérek! Teljes szívemből köszönetet mondok nektek azért a szeretetért és munkáért, amellyel velem együtt hordoztátok szolgálatom súlyát és bocsánatot kérek minden hibámért. Most ajánljuk az Anyaszentegyházat Legfőbb Pásztora, a mi Urunk, Jézus Krisztus gondjaiba. Fohászkodjunk Szent Anyjához, Máriához, hogy anyai jóságával segítse a bíboros atyákat az új pápa megválasztásában. Ami engem illet, a jövőben is teljes szívvel kívánom szolgálni Isten Szent Egyházát imának szentelt életemmel”. 

DECRALATIO

Fratres carissimi

Non solum propter tres canonizationes ad hoc Consistorium vos convocavi, sed etiam ut vobis decisionem magni momenti pro Ecclesiae vitae communicem. Conscientia mea iterum atque iterum coram Deo explorata ad cognitionem certam perveni vires meas ingravescente aetate non iam aptas esse ad munus Petrinum aeque administrandum.


Bene conscius sum hoc munus secundum suam essentiam spiritualem non solum agendo et loquendo exsequi debere, sed non minus patiendo et orando. Attamen in mundo nostri temporis rapidis mutationibus subiecto et quaestionibus magni ponderis pro vita fidei perturbato ad navem Sancti Petri gubernandam et ad annuntiandum Evangelium etiam vigor quidam corporis et animae necessarius est, qui ultimis mensibus in me modo tali minuitur, ut incapacitatem meam ad ministerium mihi commissum bene administrandum agnoscere debeam. Quapropter bene conscius ponderis huius actus plena libertate declaro me ministerio Episcopi Romae, Successoris Sancti Petri, mihi per manus Cardinalium die 19 aprilis MMV commissum renuntiare ita ut a die 28 februarii MMXIII, hora 29, sedes Romae, sedes Sancti Petri vacet et Conclave ad eligendum novum Summum Pontificem ab his quibus competit convocandum esse.


Fratres carissimi, ex toto corde gratias ago vobis pro omni amore et labore, quo mecum pondus ministerii mei portastis et veniam peto pro omnibus defectibus meis. Nunc autem Sanctam Dei Ecclesiam curae Summi eius Pastoris, Domini nostri Iesu Christi confidimus sanctamque eius Matrem Mariam imploramus, ut patribus Cardinalibus in eligendo novo Summo Pontifice materna sua bonitate assistat. Quod ad me attinet etiam in futuro vita orationi dedicata Sanctae Ecclesiae Dei toto ex corde servire velim.


Ex Aedibus Vaticanis, die 10 mensis februarii MMXIII


BENEDICTUS PP XVI

(Vatikáni Rádió - http://hu.radiovaticana.va/Articolo.asp?c=663828)