Amerika elhozza a demokráciát és kiirtja a kereszténységet

A küszöbön álló szíriai amerikai légicsapással kiirthatnak három olyan szíriai települést is, ahol még Jézus nyelvét beszélik. A térség megannyi pontján irtott keresztény közösségekkel több ezer éves kulturális örökség eltűnése kezdődött meg a Föld ezen részéről – Alexandriától Moszulig.

Ahová az Amerikai Egyesült Államok hadserege beteszi a lábát, ott élő, több ezer éves kultúrák pusztulnak el. Mint ahogy arra ma már a világ szinte minden keresztény vezetője is felhívja a figyelmet, a szíriai katonai műveletekért – és en bloc a közel-keleti háborúknak is – a keresztény közösségek fizetik a legnagyobb árat.

Justin Welby canterbury érsektől Ferenc pápán át az antióchiai maronita pátriárkáig nem a levegőbe beszélnek az egyházi vezetők.

George Bush 2003-ban keresztes hadjáratként hirdette meg az iraki háborút, így az ország keresztényei automatikusan az iszlamisták céltáblájává váltak: az akkori 1,2-1,5 millió keresztény közül sokaknak menniük kellett, rengeteg ember meghalt az amerikaiak és a felheccelt muzulmánok összecsapásaiban, ők lettek ugyanis a bűnbakok a Nyugat megjelenése miatt. A számok nyelvén máig hatóan mindez azt jelenti, 400-800 ezren lehetnek ma az országban keresztények, pedig az asszír keresztény egyház önálló identitása 431 óta tart. Moszulban ma már nincsenek keresztények, Bagdadban pedig rettegésben éli hétköznapjait a káld közösség.

Ahová Amerika beteszi a lábát, keresztényeket irtanak ki

Az asszírkeresztény-ellenesség „fényes” példája volt a csaknem 100 emberéletet, köztük papokét, nőkét és gyermekekét is követelő templomi mészárlás 2010-ben mindenszentek ünnepén, ami a 2003-as amerikai behatolás óta számszakilag a legnagyobb keresztényellenes vérengzés volt. A nemzetközi közösség – benne a „keresztény Európával” – szintén nem sietett Bagdad segítségére.

Időben a következő esemény a világsajtó által csak arab tavaszként emlegetett történésláncolat. Röviden: 2011 tavaszán erőszakos kormányellenes megmozdulások törtek ki sorra az arab világ országaiban az Arab-félsziget keleti csücskétől (Omán) a nyugat-afrikai Mauritániáig szinte minden országban. Sokan az arab tavasz mögött az Egyesült Államokat látták, a jelen helyzetet látva nem alaptalanul: Szíriában már a helyzet 2012-es eszkalálódása óta kritikus, a felheccelt (és a fejlett nyugat által nyíltan fegyverzett) terroristacsoportok ugyanis válogatás nélkül irtják az Aszad-rezsim feltétlen támogatóinak kikiáltott keresztényeket, de erről később.

Egyiptomot úgy érte el az arab tavasz, hogy a Mubarak-érában számos városban üldözték a gazdasági elit jelentős részét kitevő kopt keresztényeket. Az üldözésről szóló agresszív cselekedetek mögött rendre iszlamista csoportok álltak, ezektől a tettektől továbbra is folyamatosan tarthatnak a koptok, Mubarak országlása idején ugyanis legalább garantálva látták, hogy a Muszlim Testvériség (MT) nem kerül közel a hatalomhoz. A koptok nyelve a késő ókor óta ugyanaz, központjuk a páratlanul gazdag történelmű Alexandriában van, egyes becslések szerint 8, mások szerint 18 millióan vannak, de mivel az iszlamista csoportok szemében a keresztény befolyásosok Amerika csápjai, még azzal sem garantálható a béke, hogy az MT által alapított új párt alelnökének megtettek egy kopt férfit.

A legutóbbi nagyobb keresztényellenes incidens alig két hete következett be, amikor ülősztrájkoló iszlamisták táborainak felszámolásába kezdett a rendőrség, erre válaszul pedig se szó, se beszéd, a demonstrálók porig égettek három kopt templomot.

És akkor vissza Szíriába. A leegyszerűsítve csak felkelőknek titulált terroristacsoportok nyíltan a „kiirtjuk az alavitákat és a keresztényeket” jelszóval lépnek fel a szerintük kormánypárti keresztények ellen. Az alaviták hite a síizmusból ered, és közéjük tartozik Bassár el-Aszad államfő, valamint a vezetők jelentős része is. Innen pedig már érthető, miért támogatja fegyverekkel az ellenzékinek nevezett, könnyen irányítható csoportokat a „fejlett Nyugat”. „Egy-egy alavita falu fizeti meg minden vegyi rakéta árát, amely a szüleinkre, rokonainkra hullik Damaszkuszban” – ilyen stílusban beszél ebben a helyzetben Abu Mohamed al-Dzsuláni, az an-Nuszra csoport vezetője az iszlamista honlapokra föltett hangüzenetében. „Ezer rakéta” kilövését ígérte, hangsúlyozva, hogy „ezzel tartozunk (…) rokonainknak a keleti Gútában”, azon a Damaszkusszal határos területen, ahol az állítólagos vegyifegyver-támadás történt múlt szerdán.

Szíria nem csak a napi aktualitása és a híradásokban betöltött szerepe miatt fontos; kultúrtörténeti jelentősége is van: területén, ráadásul a főváros Damaszkuszhoz igen közel található az a három település, ahonnan az amerikai Passió című mozifilm arámi dialektusát kölcsönözték, vagyis az ott ma is beszélt nyelv lehetett Jézus Krisztus anyanyelve. E nyelv különlegessége, hogy legalább 3000 éve biztosan szinte változatlan formában beszélik, első írásbeli nyoma a Krisztus előtti X. századból származik. A Damaszkusztól északra fekvő három hegyi falu 10 ezer lakosa mind a mai napig arámi nyelven köszönti egymást. Ez a jelentős érték nem rezervátumban, múzeumokban van vagy könyvlapoké, hanem a jelen valósága, aminek a valóságos létét az amerikai fegyveres fellépés közvetlenül fenyegeti.

Fakhoury Youssef, a Prochristie portál szerkesztője az MNO-nak elmondta, Szíriában csak a konfliktus óta 2 millióról 1,5 millióra csökkent a keresztények száma, 400 ezren elmenekültek, sokakat katonaként vagy civilként mészároltak le a felkelők.

Forrás: Magyar Nemzet