Oláh Miklós esztergomi érsek halála
(1568)
„Tetszésed ha e kis könyvben nem nyerte ki semmi, / tudd: a szorongás tilt írni különbet, a gond. / Elmém béna; hazám zord végveszedelme, a sok baj, / hogy belekábul az ész, annyira megnyomorít.”
Oláh Miklós Hungária című művének az utószavából
1568. január 15-én hunyt el Oláh Miklós esztergomi érsek, a 16. századi magyar humanista történetírás egyik legjelentősebb alkotója, aki Hungária és Attila című művével tette halhatatlanná nevét. Oláh, aki távolról a Hunyadiakkal is rokonságban állt, Habsburg Mária királyné szolgálatában, Németalföldön ismerkedett meg kora legnagyobb gondolkodóival, hazatérve pedig – püspökként, majd érsekként – komoly erőfeszítéseket tett a hazai oktatás fejlesztése és az országban hódító protestantizmus visszaszorítása érdekében.
A szepesi és a rozsnyói püspökség megalapítása
(1776)
Az 1776-ban alapított Rozsnyói Egyházmegye az esztergomi érsekségről leválasztva a Sajó völgyét s a Gömör-Szepesi Érchegység környező bányavidékét, Gömör, Kishont és Torna vármegyét, Nógrád vármegyéből a losonci kerületet, Abaúj vármegyéből a jászóvári premontrei kanonokrend által gondozott öt kiváltságos plébániát foglalta magába, míg az ugyanekkor kialakított szepesi püspökség Szepes, Liptó és Árva vármegye esperesi kerületeit fogta össze.
Rubicon/Katolikus Lexikon
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése