Évforduló - Január 29.

V. László magyar király esküt tesz az ország szabadságjogaira 

(1453)

V. László magyar király a pozsonyi országgyűlésen esküt tesz, hogy megtartja az ország szabadságjogait. A rendek pedig hűséget fogadtak neki. V. László Habsburg Albert és Luxemburgi Erzsébet házasságából született 1440. február 22-én Komáromban, és május 15-én magyar királlyá is koronázták, gyámságát a Hasburgok vállalták magukra. Ulászló 1444-es halála után ismét nagykorú király nélkül maradt az ország, ekkor került sor Hunyadi János kormányzóságára. 

1453 január elején Hunyadi lemondott a kormányzóságról, és a hónap közepén az országnagyok Bécsben megállapodtak arról, hogy újabb koronázás nélkül Lászlót ismerik el királyuknak. Az uralkodó hűségesküjében vállalta, hogy közkegyelemben részesíti mindazokat, akik Albert király halála, 1439 óta fegyvert fogtak ellene. Érvénytelenítette Erzsébet királyné és I. Ulászló király adománylevelét. Elrendelte az új erődítmények lerombolását és az elfoglalva tartott idegen javak visszaadását.

 A „legbátrabb város” kiűzi a cseh megszállókat

(1919)

„Az Országgyűlés fejet hajt Balassagyarmat lakóinak és védőinek az 1919-es támadás idején a város hősies védelmében tanúsított bátor magatartása előtt, ezért az alábbi törvényt alkotja: 1. § Az Országgyűlés Balassagyarmat védőinek tántoríthatatlan bátorságát örök emlékezetül törvénybe iktatja. 2. § Az Országgyűlés Balassagyarmat városnak a „Legbátrabb Város” („Civitas Fortissima”) címet adományozza.”

Részlet a 2005. évi XXXIX. törvénycikkből

1919. január 29-én kelt fel Balassagyarmat lakossága a nógrádi várost két hete megszállás alatt tartó cseh legionáriusok ellen, akiket a közelben állomásozó magyar katonaság segítségével még azon a napon kiűztek a településről. A balassagyarmati vasutasok, polgárok és katonák bátorságának köszönhetően a város a trianoni béke után is Magyarország része maradt, sőt, a felkelés eredményeként a csehszlovákok feladták a borsodi szénmedence meghódítására vonatkozó ambícióikat.

Múlt-kor/Rubicon