Máriapócs - Bádogképtől a bizánci mozaikig

A máriapócsi templom homlokzatát díszítő, 15 méter magasan található mozaikot közvetlen közelről áldja meg és szenteli fel Kocsis Fülöp hajdúdorogi megyéspüspök augusztus 17-én – tájékoztatta szerkesztőségünket Zadubenszki Norbert sajtóreferens.

A máriapócsi templom homlokzatának közepén 2008 óta üresen állt a szoborfülke. Ebbe a fülkébe először 1893-ban helyeztek képet. A levéltári adatokból tudjuk, hogy a Mária-képet Budapestről rendelték meg, és bádogból készült. Hasonló bádogképek ma is láthatók Balázsfalván, a görögkatolikus székesegyház főhomlokzatán.

Ez az első bádogkép bizonyára erősen megrongálódott, mert a helyére hatvan évvel később, 1954-ben – az akkori parókus, Bodnár Sándor kezdeményezésére – egy másik Mária-kép került, amely már vegyes technikával készült, üvegből és mozaikból. Ez ma a bazilita rendház belső udvarában látható.

Egy magát megnevezni nem kívánó nagylelkű adományozó jóvoltából gondolhatott arra a kegyhelyigazgató, Kapin István, hogy időtálló, a kegyhelyhez méltó alkotás díszítse kívülről is a basilica minor rangot viselő templomot. Kisléghi Nagy Ádám festőművész Krisztus-ikonját Bukta Norbert festőművész és műhelyének munkatársai rakták ki muránói színes üvegből a bizánci mozaiktechnika módszerével. A Tanító Krisztus nyitott könyvet tart a kezében, amelyen rövid felírás olvasható: „Jöjjetek, Atyám áldottai!”

Az alkotás elkészítése közel egy évet vett igénybe. A mozaik egy külön erre a célra készített könnyűszerkezetű betonfülkében van, amelyet a pontosan ütemezett munka eredményeképpen közvetlenül Nagyboldogasszony ünnepe előtt, augusztus 14-én helyeztek föl. Megáldása az augusztus 17-én délelőtt 10 órakor kezdődő püspöki szent liturgia keretében történik. Különlegességnek számít, hogy a szent liturgia végén a 15 méter magasan lévő fülkében elhelyezett mozaikot közvetlen közelről áldja és szenteli meg Kocsis Fülöp hajdúdorogi püspök.

Magyar Kurír

Nyíregyháza - Alszerpapok avatása a társszékesegyházban

A Hajdúdorogi Egyházmegye tájékoztat az avatásról és arról, hogy mi az alszerpapok feladata a bizánci egyház hagyománya szerint.

„Te, Uralkodónk, Őrizd meg őt mindenben feddhetetlennek, add, hogy szeresse házad ékességét, ott álljon szentélyed ajtaja előtt, meggyújtsa dicsőséged sátrának mécsesét, viruljon Anyaszentegyházadban, mint bőven termő olajfa s teremje meg az igazság gyümölcsét, tökéletes szolgád legyen eljöveteled idején és élvezhesse az előtted kedvesek jutalmát.”

Ezekkel a szavakkal április 27-én a nyíregyházi társszékesegyházban a Tamás vasárnapi alkonyati istentiszteleten Kocsis Fülöp püspök atya alszerpappá avatta Tóth Lóránt és Pindzsu István felolvasókat. A bizánci egyház hagyományában a szent rendet megelőzik az ún. kisebb rendek, a felolvasói és az alszerpapi rend. Utóbbi közvetlenül a diakónus alatt és a felolvasói rend felett áll. A felolvasók a sztihárionra kereszt alakban öltik magukra az oráriont, ezután a püspök kezét a jelöltek fejére téve imádkozik felettük. A püspök az imádság szövege által az újonnan avatott alszerpapokat feddhetetlenségre, Isten házának szeretetére és állhatatos szolgálatra rendeli.

Az ősi gyakorlatban az alszerpapok feladata volt a templomi eszközök gondozása, a szentély őrzése és a hitjelöltek kivezetése a liturgiáról. Az alszerpapság mint intézmény a III. század első felében jelenik meg a római egyház gyakorlatában. Az ApCsel 6,3-6-ra hivatkozva egy városban csak hét diákónus szolgálhat, és ezek mellé választottak még segítőket, alszerpapokat. A mai gyakorlatban az alszerpapi szolgálattal a püspöki liturgián lehet találkozni. Az alszerpapok nem kizárólagosan egy templomhoz köthetők, de kizárólagosan az adott egyházmegye püspökéhez tartoznak. Ők kísérik a püspököt az egyházmegye templomainak látogatásakor, öltöztetik a Szent Liturgia elején, segédkeznek a kézmosásban és más egyéb szertartásokon.

Forrás: Magyar Kurír

Százéves a kisvárdai görögkatolikus egyházközség

Ma ünnepli fennállásának 100. évfordulóját a kisvárdai görögkatolikus egyházközség; a centenáriumi ünnepi szertartáson, délután öt órától Kocsis Fülöp megyéspüspök mutat be szent liturgiát.

Grunda János, az egyházközség parókusa az MTI-nek elmondta: az észak-szabolcsi város görögkatolikus felekezete 1914-ben lett önálló, előtte a Kisvárdával szomszédos Ajak filiája, leányegyháza volt. Az ajaki egyházközség és kisvárdai filiája az 1806-os egyházmegyei összeírás szerint a ma Ukrajnához tartozó Munkács püspökségéhez tartozott, a nyírgyulaji esperesi kerület tagjaként. A térség esperesi hivatalának központja ma már Kisvárdán van.

A kisvárdai görögkatolikus templom építését 1888-ban Orosz Pál ajaki lelkész kezdeményezte, alapkövét 1893. augusztus 6-án tették le, felszentelése 1897. június 20-án volt. Az egyházközség híveinek száma 1910-ben már meghaladta az 1100-at. (...)

Jelenleg több mint kétezer tagja van a kisvárdai görögkatolikus egyházközségnek, amely óvodát és iskolát működtet, bölcsődéje most épül, a romák által lakott településrészen pedig közösségi házat alakít ki – ismertette Grunda János. (...)

Az egyházközség fennállásának 100. évfordulójáról megemlékező mai szent liturgia után körmenetet tartanak a kisvárdai görögkatolikus templom körül, majd emléktáblát avatnak, amelyen a felekezet eddigi püspökeinek és papjainak nevét örökítik meg.

Forrás: Magyar Nemzet

Újjáéledő magyar görögkatolikus élet Nagyváradon

Hatvanöt év után Virgil Bercea megyéspüspöknek köszönhetően újraalakult a Nagyváradi Magyar Görögkatolikus Egyházközség, melynek egykoron temploma is létezett a megyeközpontban.

(...) A görögkatolikus teológiai szeminárium dísztermében megjelent érdeklődőket Vadas Krisztián szervező lelkész köszöntötte. Kiemelte: céljuk, hogy szélesebb körben ismertté tegyék a húsz családdal – körülbelül ötven személlyel – újjászerveződő váradi magyar görögkatolikus egyházközséget, történetén, a rá jellemző ikonok bemutatásán keresztül.

Virgil Bercea váradi görögkatolikus megyéspüspök arra emlékeztetett, hogy 1948 és 1989 között Romániában törvényen kívül helyezték a görögkatolikus Egyházat, Isten azonban mást akart – így a rendszerváltoztatás a görögkatolikus Egyház szabadságát is elhozta. A szenvedéseik és megpróbáltatásaik azonban ezzel még nem értek véget, hiszen például csupán három hónappal ezelőtt kapták vissza az ortodoxoktól a szemináriumhoz tartozó templomukat.

Kocsis Fülöp hajdúdorogi megyéspüspök a görögkatolikus Egyház néhány sajátosságára hívta fel a figyelmet: az egyházkormányzat rendjében az adott megyéspüspök felelős a joghatósági területén élő hívekért, függetlenül attól, hogy milyen nemzetiségűek, illetve milyen nyelven beszélnek, ezért a váradi magyar görögkatolikusoknak a román nemzetiségű Virgil Bercea a püspöke. Ugyanakkor – bár az egyetemes katolikus anyaszentegyházhoz tartoznak – különlegességük a bizánci rítus, hiszen a II. Vatikáni Zsinat dokumentumai is kimondták, hogy a keleti katolikusok a keleti rítussal kell gazdagítsák a katolikus Egyházat úgy, hogy ezt minél hitelesebben megélik. A keleti rítushoz való tartozás köteléke számukra a nemzetiségi hovatartozásnál is erősebb, mert meggyőződésük, hogy a szertartásukhoz való ragaszkodásuk nem egy régi hagyományba való görcsös kapaszkodást jelent, hanem a Krisztusba való gyökerezést fejezi ki.

(...) Janka György, a nyíregyházi Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola oktatója a bihari görögkatolikusok történetét ismertette. A kezdettek 1700-ra nyúlnak vissza, amikor a Biharban élő hatvan ortodox pap nyilatkozatot tett arról, hogy nem akarnak főpásztor nélkül élni, ezért elfogadták De Camillis munkácsi görögkatolikus püspök joghatóságát. Egy 1761-es összeírás szerint akkortájt 126 ezer görögkatolikus élt Erdélyben, és körülbelül 26 ezer a bihari térségben. A váradi római katolikus püspökök támogatták az uniós folyamatokat – az önálló görögkatolikus egyházmegye 1777-ben jött létre, és első püspöke Moise Dragoş volt. A XIX. század elején, majd a reformkorban kezdeményezték a magyar liturgikus nyelv használatát, az iratok lefordítását. Hajdúdorogon az 1860-as években mozgalom indult egy magyar püspökség felállítása céljából, mely álom végül 1912-ben valósul meg. Trianon után Romániában az 1928-as kultusztörvénnyel ismerték el külön vallásként az ortodoxot és a görögkatolikust, a második világháború után azonban a kommunista rendszer 1948. december 1-jei hatállyal felszámolta a görögkatolikus Egyházat.

Forrás: Magyar Kurír