„A tatárjárás idején a tatárok a Szolyva környéki völgyekbe özönölve feldúlták és felégették az útjukba eső falvakat és mindenkit kardélre hánytak. A csernekhegyi klastrom melletti dombon menedéket keresett és elrejtőzött néhány keresztény férfi, többek között egy szabó és egy szűcs, valamint azok családja a tatárok dühe elől. Földbe vájt üregben rejtőztek el, amit ágakkal takartak el. Senki sem találhatott rájuk, biztonságban érezték magukat. Ám egy nap beköszöntött a baj. A szűcs idős édesanyja magával vitte a menedékbe szeretett szürke macskáját. Nem is lett volna semmi baj, ám azon a bizonyos napon a négylábú – ki tudja, miért – nagy nyávogást csapott. A domb alatt elhaladó tatár járőrök figyelmesek lettek a szokatlan hangra: ahol macska van, ott bizony emberek is vannak! Figyelmes szemük lakott helyet vélt felfedezni a dombon. Fellovagoltak hát oda, s hosszas keresés után ráakadtak az elbújt családra. Senkit sem hagytak életben…
A köznép azóta Macskadombnak nevezi azt a helyet.”
Kárpátalja.ma
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése