Sopron - Az "elfeledett" koronázóváros

Három ízben (1622, 1625 és 1681) koronázóváros volt, háromszor pedig közszemlére is tették a Szent Koronát, ma azonban még a soproniak is alig tudják, hogy egykor Európa-szerte ismert városuk mennyire fontos szerepet játszott nemzeti ereklyénk történetében - nyilatkozta a Múlt-kornak Pálffy Géza, az MTA BTK Történettudományi Intézet „Lendület” Szent Korona Kutatócsoport vezetője újonnan megjelent könyve kapcsán.

A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) „Lendület” Szent Korona Kutatócsoportjának vezetője A Szent Korona Sopronban című legújabb könyvében a magyar korona ez ideig szinte ismeretlen kalandjaiba kalauzolja el olvasóit. Államiságunk és történelmünk legkiemelkedőbb szimbólumának soproni tartózkodásait az elmúlt évszázadokban mind a nagyközönség, mind Sopron polgárai csaknem teljesen elfeledték.

"Sopron teljesen kikopott a köztudatból, holott a 17. században még Európa-szerte ismert város volt. A Szent Korona és a nyugat-dunántúli település egymással összefonódó története még a szakma előtt sem ismert, ezért ez a könyv a történészeknek is egyfajta figyelemfelhívás" - mondta el Pálffy Géza a Múlt-kornak.

A mintegy 120 színes illusztrációval díszített kötetben a szerző olvasmányos stílusban ezeket a kalandos eseményeket mutatja be a 15. századtól a 20. század közepéig. A kismonográfiából kiderül, miként áll kapcsolatban Sopron városa koronánk legkorábbi hiteles ábrázolásával, s hogyan vált a 17. században - Székesfehérvár és Pozsony után - a nyugat-dunántúli település Magyarország harmadik koronázóvárosává.

Új könyvével a koronázási ékszerek kora újkori kutatását az MTA „Lendület” programjának támogatásával folytató történész legfőbb célja az volt, hogy felhívja rá a figyelmet: külföldi és hazai koronaemlékhelyeink sorában Sopron városát ez ideig méltatlanul elfeledték. Pedig a Szent Korona négyszer: 1463-ban, 1622-ben, 1625-ben és 1681-ben is járt a nyugat-dunántúli városban, s háromszor közszemlére tették (1463, 1622, 1681), ellentétben a közismert koronázóvárosokkal, Székesfehérvárral és Pozsonnyal.

Ezek közül ceremoniális értelemben az 1625. végi királykoronázás volt a legfontosabb esemény (a későbbi III. Ferdinándot december 8-án koronázták meg Sopronban az egykori ferences, mai bencés vagy Kecske-templomban), míg politikailag az 1622. és az 1681. évi koronázó országgyűlés tekinthető annak, fejtette ki Pálffy Géza. A történész emlékeztetett, hogy Sopronban hatszor ült össze a magyar törvényhozás.

Az utolsó székesfehérvári (1526) és az utolsó budapesti (1916) koronázás közötti időszak kutatását felölelő ötéves program során a kutatók által felfedezett és feldolgozott források alapján már eddig is számos - a történettudomány előtt is - ismeretlen adattal sikerült gyarapítani a magyar felségjelvényekkel kapcsolatos tudásunkat.

Pálffy Géza példaként említette a második, 1622. júliusi soproni közszemlét, majd az ekkori királyné-koronázást követően a koronázási jelvények eddig ismert legkorábbi leltárát, illetve a Szent Korona legrégebbi (16. század közepi) hiteles ábrázolásának keletkezéstörténetét.

Múlt-kor

Évforduló - December 14.

Báthori István fejedelem jezsuita szerzeteseket kér Erdélybe

(1571)

Az erdélyi fejedelem azért ír levelet az osztrák jezsuita rendtartomány főnökének, hogy a leromlott erdélyi katolikus egyházat helyreállíthassa. A szerzetesek Erdélybe küldése csak 1579-ben valósul meg.

Báthori Istvánt Lengyelország királyává választják

(1575)

Báthori István főnemest, akit az erdélyi rendek 1571-ben választottak meg fejedelemmé, Lengyelország királyává választják. Lengyelországban 1386-tól a Jagellók uralkodtak, a királyi ház azonban kihalt (1572. VII. 7.). Lengyelország 1573-tól kezdve választókirályság, azaz nemesi köztársaság, amelynek élén a lengyel nemesség és néhány város képviselője által választott király áll. 

A tulajdonképpeni főhatalom a szejm (országgyűlés) kezében van, amely bizottságot nevez ki a király ellenőrzésére. A lengyelek először 1573-ban Valois Henrik francia herceget választották királlyá. 1574 februárjában koronázzák meg Krakkóban, ő azonban bátyja, IX. Károly francia király halála (1574. V. 30.) után elhagyja Lengyelországot, hogy bátyja örökébe lépjen.

Megkezdődik a Sopron környéki népszavazás

(1921)

„A soproni népszavazási terület lakossága, amidőn válságos időkben az állami hovátartozás iránti hajlandóság próbára tétetett, a megtartott népszavazáson nyelvi és faji különbség nélkül az ezeréves magyar államhoz való tántoríthatatlan hűségről tett bizonyságot. A hűséges ragaszkodás e megnyilatkozása a magyar haza minden fiában megerősítette a boldogabb jövő bekövetkezésébe és az isteni igazság örök diadalába vetett reménységet. Midőn a törvényhozás a soproni népszavazási terület lakosainak államhűségét, melyről mindenkor meg volt győződve, szeretetével viszonozza, a népszavazás emlékét a következőkben örökíti meg: […] 3. § Sopron sz. kir. város címere a "civitas fidelissima" jeligével egészíttetik ki.”

Részlet az 1922. évi XXIX. törvénycikkből

 1921. december 14-én vette kezdetét az – összesen három napig tartó – soproni népszavazás, mely során a nyugat-magyarországi város és a környező 8 falu lakosságának döntő többsége Magyarország fennhatóságát választotta Ausztriáéval szemben.

Múlt-kor/Rubicon

Sopron - Megújul két templom

Acélkereszt kerül fel az Árpád-házi Szent Margit Plébánia új épületére és fotytatódik a Szent György Plébánia tetőszerkezetének rekonstrukciója. A munkálatokra a két templom 24 millió forint pályázati támogatást is nyert.

Újabb anyagi támogatáshoz jutott két soproni templom, ezzel a felújítási munkálatok újabb szakaszhoz érkeztek. Az Árpád-házi Szent Margit Plébánia új épületére vasárnap kerül fel a mintegy 7,5 méter magas, közel két tonna súlyú acélkereszt. A Szent György Plébánia mintegy 100 éves tetőszerkezetének pedig tavasszal folytatódhat a cseréje. Mindehhez most a két templom 24 millió forint pályázati támogatást is nyert. (...) Tovább a részletekhez...

Forrás: Híradó.hu

Sopronban szobrot kapott gróf Bánffy Miklós

Gróf Bánffy Miklós polihisztor, IV. Károly koronázási ünnepségének kormánybiztosa, Magyarország egykori külügyminisztere szobrot kapott Sopronban. A felszólalók a szombati avató ünnepségen, a hűség napi megemlékezésen kiemelték, az, hogy 1921-ben népszavazás dönthetett Sopron és a környező nyolc település hovatartozásáról, nagyban gróf Bánffy Miklós diplomáciai érdeme.

A korabeli népszavazáson 15 334-en, köztük a soproni polgárság mintegy 73 százaléka Magyarország mellé tette le szavazatát. (...)

Gróf Bánffy Miklós szobra Párkányi Raab Péter alkotása. Az egykori külügyminisztert karosszékben ülve, idős, öltönyös úrként ábrázolja, kezében egy könyvvel. Körülötte pedig kődarabok, amelyek a szétszakított országot szimbolizálják.

Forrás: Alon.hu