Évforduló - Február 4.

Káldi György jezsuita szerzetes, hitszónok, szentírásfordító születése

(1573)

Szíria - A keresztények hite erősebb minden erőszaknál

Szíria északi részén az Iszlám Állam milicistái arra kényszerítették az egyik keresztény falu, Hasszaka lakosságát, hogy távolítsák el templomukról a keresztet. Az esetről és az aleppói helyzetről kérdezte a Vatikáni Rádió a szíriai városban tartózkodó jezsuitát, P. Ghassan Sahouit.

Növekvő erőszak

„Az utóbbi napokban igazán kegyetlen háború dúl. Egyre gyakrabban halljuk a bombarobbanásokat – mondta el a szerzetes. – Hallottuk, mit tett az Iszlám Állam Hasszakában, egy keresztény településen. Azt követelték tőlük, hogy vegyék le a keresztet. Biztonságot kérünk, és főként azt, hogy az egész világ mozduljon meg a béke, a kiengesztelődés útjának megtalálásáért és azért, hogy beszüntessék az Iszlám Állam által elkövetett erőszakot.”

Nem csökken a keresztények hite

„Drámai a helyzet, ugyanakkor nagy erővel és örömmel tölt el minket, hogy látjuk: a keresztények minden nehézség ellenére ilyen erősek maradnak, szilárdan ragaszkodva földjükhöz, amelyet akkor sem akarnak elhagyni, ha üldözik őket. Ez a hit, az igazi hit, amelyet ezekben a nehéz pillanatokban világosan kell látnia mindenkinek az egész világon, hiszen az életünk nem az emberek, hanem Isten kezében van. És mi nem félünk a dzsihadistáktól. Azt akarjuk, hogy beszüntessék ezt az erőszakot” – fogalmazott Sahoui.

Szolidaritás a muzulmánokkal is

„A szenvedés és a borzalmak mellett a remény jelei is látszanak” – erősítette meg a Vatikáni Rádiónak a szíriai jezsuita. „Számos szolidaritási kezdeményezést látunk nemcsak a keresztények között, hanem a muzulmánoktól is. Az együttérzésben, a szenvedésben éljük meg a szolidaritást, mindig tenni akarunk egymásért. És látjuk, hogy sok ember próbál segíteni, kiállni a másikért most Aleppóban.”

Magyar Kurír

Évfordulók - Január 1.

A magyarok beveszik Cornetto városát

(1349)

Lackfi István erdélyi vajda és Wolfhardt Konrád kapitány serege sikeresen ostromolta meg Corneto városát. Az első nápolyi hadjárat végül a pestisjárvány kitörése miatt szakadt félbe, azonban az elfoglalt területen maradtak magyar helyőrségek. Lackfi és Wolfhardt számos csatában mutatták meg bátorságukat.

Habsburg Albertet magyar királlyá koronázzák Székesfehérvárott

(1438)

Megszületik Edmund Burke angol író, esztéta, államférfi

(1729)

Megalapítják a nagyszombati jezsuita kollégiumot

(1562)

I. Ferdinánd e napon aláírja a nagyszombati jezsuita kollégium alapítólevelét. Április 23-án érkezik az első jezsuita szerzetes Nagyszombatra, májusban megnyílik az iskola három osztállyal.

Sopront és környékét hivatalosan átadják a magyar hatóságoknak

(1922)

A trianoni békeszerződés alapján Sopront és környékét a későbbi ún. Burgenlanddal együtt Ausztriának ítélték. A városban azonban hazafias tüntetések kezdődtek, amelyeknek eredményeként az antant népszavazást rendelt el Sopron és közvetlen környékének hovatartozását illetően. 

Az 1921. december 14-16-án megtartott szavazáson a lakosság kétharmad része Magyarországra szavazott. Innen ered a kitüntető jelző: Civitas fidelissima - a leghűségesebb város. 1922. január 1-jén Sopront az antant képviselői hivatalosan is átadták a magyar hatóságoknak. A kormány 2001-ben december 14-ét a Hűség napjává nyilvánította.

Évforduló - December 14.

Báthori István fejedelem jezsuita szerzeteseket kér Erdélybe

(1571)

Az erdélyi fejedelem azért ír levelet az osztrák jezsuita rendtartomány főnökének, hogy a leromlott erdélyi katolikus egyházat helyreállíthassa. A szerzetesek Erdélybe küldése csak 1579-ben valósul meg.

Báthori Istvánt Lengyelország királyává választják

(1575)

Báthori István főnemest, akit az erdélyi rendek 1571-ben választottak meg fejedelemmé, Lengyelország királyává választják. Lengyelországban 1386-tól a Jagellók uralkodtak, a királyi ház azonban kihalt (1572. VII. 7.). Lengyelország 1573-tól kezdve választókirályság, azaz nemesi köztársaság, amelynek élén a lengyel nemesség és néhány város képviselője által választott király áll. 

A tulajdonképpeni főhatalom a szejm (országgyűlés) kezében van, amely bizottságot nevez ki a király ellenőrzésére. A lengyelek először 1573-ban Valois Henrik francia herceget választották királlyá. 1574 februárjában koronázzák meg Krakkóban, ő azonban bátyja, IX. Károly francia király halála (1574. V. 30.) után elhagyja Lengyelországot, hogy bátyja örökébe lépjen.

Megkezdődik a Sopron környéki népszavazás

(1921)

„A soproni népszavazási terület lakossága, amidőn válságos időkben az állami hovátartozás iránti hajlandóság próbára tétetett, a megtartott népszavazáson nyelvi és faji különbség nélkül az ezeréves magyar államhoz való tántoríthatatlan hűségről tett bizonyságot. A hűséges ragaszkodás e megnyilatkozása a magyar haza minden fiában megerősítette a boldogabb jövő bekövetkezésébe és az isteni igazság örök diadalába vetett reménységet. Midőn a törvényhozás a soproni népszavazási terület lakosainak államhűségét, melyről mindenkor meg volt győződve, szeretetével viszonozza, a népszavazás emlékét a következőkben örökíti meg: […] 3. § Sopron sz. kir. város címere a "civitas fidelissima" jeligével egészíttetik ki.”

Részlet az 1922. évi XXIX. törvénycikkből

 1921. december 14-én vette kezdetét az – összesen három napig tartó – soproni népszavazás, mely során a nyugat-magyarországi város és a környező 8 falu lakosságának döntő többsége Magyarország fennhatóságát választotta Ausztriáéval szemben.

Múlt-kor/Rubicon

Salvador - Az 1989-ben meggyilkolt jezsuitákra emlékeztek

A salvadori egyház ezekben a napokban emlékezik a 25 évvel ezelőtt meggyilkolt jezsuitákra, akiket 1989. november 16-án a hadsereg katonái öltek meg.

A san salvadori egyetem jezsuita közösségébe kora hajnalban erőszakkal behatoló fegyveres katonák hat jezsuitát, a házvezetőnőjüket és annak kiskorú lánytestvérét ölték meg brutális módon, arra kényszerítve őket, hogy a házuk előtti kertben a földre feküdjenek, ahol főbe lőtték őket. A gyilkosság megdöbbentette a világ közvéleményét és egyúttal felhívta a figyelmet a közép-amerikai országban régóta dúló polgárháború szörnyűségeire. 

Rómában november 14-én, pénteken délután a Gergely Egyetem nagyelőadójában emlékeztek meg a vértanú jezsuitákról. Az előadásokat követő kerekasztal-beszélgetés egyik résztvevője, a kanadai Michael Czerny jezsuita Megélt történelem címmel tartott tanúságtételt, hiszen ő ebben az időszakban éppen Salvador fővárosában tartózkodott:

„Ők mindannyian szinte pontosan akkor haltak meg, amikor Európában összeomlott a berlini fal, éppen ezért vértanúságuk a hidegháború végét is jelzi, ugyanakkor egy kihívássokkal teli új korszak kezdetét is, amelyek Salvadorra és a többi fejlődő országra jellemzőek, mint például a szociális igazságosság, a stabilitás, és egy elfogadható életszínvonal keresése”.

A hat jezsuita a san salvadori egyetemen dolgozott, szellemi tevékenységükön túl a szegények melletti kiállásukról voltak közismertek, ez is oka lehetett haláluknak. Név szerint emlékezünk rájuk: Ignacio Ellacuría, Ignacio Martin-Baró, Segundo Montes, Amando Lopez, Juan Ramon Moreno, Joaquin Lopez és a két női munkatárs: Elba Julia Ramos és lánya Celina.

A salvadori egyház máig igényt tart arra, hogy a gyilkosság körülményeit jogilag tisztázzák, mint ahogyan az 1980-ban megölt Oscar Romero, san salvadori érsek vértanúságának esetét sem tisztázták napjainkig megfelelő módon. A polgárháború idején Salvadorban 1980 és 1991 között, tizenegy év alatt 70 ezer ember vesztette életét, közülük nagyon sok eset mindmáig tisztázatlan.

Magyar Kurír/Vatikáni Rádió

Salvador - Új eljárás indul a meggyilkolt jezsuiták ügyében

1989. november 16-án éjjel, a kijárási tilalom ideje alatt mintegy harminc egyenruhás fegyveres tört be a papok szállására, majd géppisztollyal agyonlőtték őket.

Új eljárás indul az 1980 és 1992 közötti salvadori polgárháborúban kegyetlenül megölt hat jezsuita szerzetes, a velük együtt meggyilkolt házvezetőnő és tinédzser lánya ügyében Spanyolországban, amelynek egyik bírósága úgy döntött, hogy a dél-európai országnak hatáskörében áll az eljárás lefolytatása.

A salvadori emberi jogi bizottság igazgatója, Miguel Montenegro üdvözölte, hogy Spanyolország igazságot szolgáltat "ebben a szörnyű bűncselekményben" és nem hagyja, hogy büntetlenül maradjon az ügy, mint ahogyan az Salvadorban történt. A hat szerzetes közül öt volt spanyol, egyikük Ignacio Ellacuría, a San Salvador-i Közép-Amerikai Egyetem rektora. 1989. november 16-án éjjel, a kijárási tilalom ideje alatt mintegy harminc egyenruhás fegyveres tört be a papok, köztük a rektor szállására, majd géppisztollyal agyonlőtték őket. Megölték az egyetem egyik alkalmazottját és annak 15 éves lányát is, de egy szemtanú maradt. Őt az Egyesült Államokba vitték, mert félő volt, hogy Salvadorban vele is végeznek.

A salvadori kormány eleinte a baloldali gerillákat vádolta - megtorló lépéseket is tett velük szemben -, 1990-ben azonban Alfredo Cristiani elnök elismerte, hogy a hadsereg tagjai követték el a gyilkosságokat. Kilenc katonát perbe fogtak, 1991-ben azonban hetet felmentettek közülük, a két elítélt pedig 1993-ban kegyelmet kapott. Az ügy annak idején óriási visszhangot keltett. II. János Pál pápa gyalázatos cselekménynek minősítette a szerzetesek meggyilkolását.

Híradó/MTI

Chile - Digitalizálták a jezsuiták egyik legjelentősebb, 272 ezer oldalas archívumát

Befejeződött a jezsuiták egyik legjelentősebb archívumának digitalizálása Chilében, ahol egy három éve indult projekt keretében restaurálták, katalogizálták és tették elektronikus formában bárki számára elérhetővé az UNESCO által a 2003-ban a világemlékezet program részévé nyilvánított Jesuitas de América nevű 272 ezer oldalas gyűjteményt.

Restaurátorok, történészek, levéltárosok és technológiai szakemberek aprólékos munkával digitalizálták a missziók, noviciátusok, birtokok és iskolák által őrzött javak, többek között a rend által a 16. és a 18. század között Spanyolországban, Amerikában és a Fülöp-szigeteken készített munkák 433 kötetre rúgó jegyzékét. A gyűjteményt az a világi testület állította össze, amely a jezsuiták javait felügyelte, miután a rendet az 1760-as években feloszlatták, vagyonát elkobozták, tagjait pedig száműzték a spanyol korona fennhatósága alatt álló területekről.

"Az archívum része a Jézus Társasága DNS-ének" - mondta a digitalizált változat napokban tartott bemutatásakor Santiagóban Fernando Montes jezsuita pap, hozzátéve, hogy a gyűjtemény nemcsak a rend, hanem az egyetemes történelem számára is nagy értéket képvisel. Kiemelte, hogy a dokumentumok révén nyomon követhető a jezsuiták története.

Fernando Montes szerint a rend gyarmati időszakban végzett tevékenysége Latin-Amerika építőkövei közé tartozik. "Ahhoz, hogy valaki megértse Latin-Amerika történetét, tudnia kell, mit vittek véghez a jezsuiták száműzetésükig" - jegyezte meg. Hozzátette, Latin-Amerika függetlenné válása kapcsolatban van a rend feloszlatásával, így fontos a társaság történetének megismerése.

Szakemberek emlékeztettek arra, hogy a világi felügyelet hatalmas mennyiségű dokumentumot állított össze, amelyeket jelenleg Spanyolországban - a madridi országos levéltárban és Toledóban, a Jézus Társasága archívumában -, valamint a chilei országos levéltárban gondoznak. Utóbbiban az 1561 és 1800 között a mai Argentínában, Kolumbiában, Bolíviában, Ecuadorban, Mexikóban, Panamában, Peruban, Venezuelában, Chilében, az Antillákon, Spanyolországban és a Fülöp-szigeteken többek közt a bennszülöttek evangelizációjával kapcsolatos dokumentumokat is őriznek.

InfoRádió

Japán szamuráj a boldoggá avatás útján

A keresztelésről szóló katekézisében Ferenc pápa utalt a japán katolikusok 17. századi üldöztetésére: „Nem maradtak papok Japánban, mindet elüldözték. És a közösség titokban működött tovább, titokban imádkoztak.”

A kereszténység számkivetettségét különösen átérezte a katolikus Ukon Takayama, Krisztus szamurája. A japán püspöki konferencia nemrég benyújtotta a boldoggá avatási eljárás beindításához szükséges dokumentumokat.

Joseph Mitsuaki Takami, Nagaszaki püspöke arról beszélt, hogy Takayama „tanúságot tett a keresztény hitről az üldöztetés idején, és a japán kereszténység egész történelmének jelentős alakja. Először is: minden kétségtől mentesen tartott ki a hite mellett, nem ingatta meg az evilági gazdagság csábítása. Mindig Krisztust követte, és keresztény életet élt, az evangéliumhoz méltóan.”

Takayama Osakában született 1552-ben. A családja katolikus hitre tért: ők építették az első templomot Kiotóban. Amikor Toyotomi Hideyoshi hadúr törvényen kívül helyezte a „nyugati vallást”, és 1587-ben elűzte a jezsuitákat az országból, Takayama családja ellenszegült és hű maradt hitéhez. 1615-ben a Fülöp-szigeteken hunyt el. A japán püspökök hangsúlyozták: ennek a szamurájnak az élete példaként szolgál napjaink katolikusai számára is.

Takami püspök kiemelte: „Azt parancsolták neki, hogy hagyja el a hitét, de Takayama Ukon ehelyett társadalmi státuszát hagyta el: a vagyonát, földjeit, kastélyát. Hátrahagyta mindenét és vállalta a száműzetést. Az ő értékrendje napjainkban is érvényes.”

Jelenleg mintegy félmillió japán vallja magát katolikusnak, vagyis az ország népességének 0,5 százaléka. Jezsuita misszionáriusok ismertették meg a kereszténységet a Felkelő Nap Országával a 16. században – köztük olyan ismert nevet is találunk, mint Xavéri Szent Ferenc, a misszionáriusok védőszentje.

Forrás: Rome Reports/Magyar Kurír

Jezsuita a kurucok fogságában - Balogh Bálint SJ (1625–1690)

A 17. század vége viharos időszaka volt a magyar történelemnek. E korszakban élt Balogh Bálint atya, aki a kifli alakúra fogyatkozott Magyar Királyság számos városának jezsuita kollégiumában, Pozsonyban, Lőcsén, Ungváron és Kassán is tevékenykedett, és több helyen járt misszióban is.

Egy ilyen misszió során esett a kurucok fogságába,1672-ben. A kurucok brutálisan megverték, csúfolták,gúnyolták. Volt köztük egy református lelkész, aki a jezsuita atyát hitvitára akarta kihívni. Megkérdezte Balogh atyát, hogy a Szentírásban hol van ez a hely:„Hogy véghezvigyék, amikről a te kezed és a te tanácsod eleve elvégezte volt, hogy megtörténjenek.” (ApCsel 4,28.) A jezsuita atya előbb vonakodott felelni, hiszen nem akart fogságban hitvitát nyitni.A lelkész ekkor azzal gúnyolta: „Nézd csak a szamárjezsuitát, semmit sem tud a Szentírásról!” Végül mások buzdítására a jezsuita atya megválaszolta,hogy ez a mondat az Apostolok Cselekedetei negyedik fejezetéből való. Mikor végre a csá-szári katonák kiszabadították a pátert, az őt foglyul ejtő kurucokat ki akarták végezni. Végül a jezsuita kérésére a császári tisztek ettől eltekintettek, így Bálint atya megmentette korábbi bántalmazóit. Kiszabadulása után nem sokkal, Nagybányán alapított helyi jezsuita missziót. Mivel a protestáns városvezetés nem engedte, hogy a népnek misézzen, ezért szállásán, nyitott ablaknál tartott szentmisét,amit az emberek az utcáról hallgattak.

Nagybányai missziói során ortodox papokat hívott – sikerrel – a katolikus egyházzal unióra, kuruc fogságában nyitottan fordult református fogvatartói irányába is. A vallási villongások korának embere volt, deugyanakkor igyekezett – földrajzi és lelki értelemben is – elérni a katolikus egyház határaira

Mihalik Béla

JTMR Levéltár igazgató

Forrás: JTA Barátinknak

Jálics Ferenc: „Se beszéd, se írás, se olvasás”

A hetvenes években az argentin katonai diktatúra alatt elhurcolták, és fél évig fogva tartották. A rabság gyümölcseként elmélyült a szemlélődésben, melynek máig keresett mestere. A jezsuita Jálics Ferenc az általa létrehozott németországi lelkigyakorlatos házban nyilatkozott a Heti Válasznak arról, mi történik tíz nap csöndben, jógázhat-e egy katolikus, és miért rendítette meg, hogy a nyáron a magyar állam kitüntette.

„A barátomat keresték, mert baloldali gerillának hitték, s vele együtt engem is begyűjtöttek. Amikor a papírjaimból látták, hogy Magyarországon születtem, azt gondolták, orosz kém vagyok. Egyikünknél sem találtak semmit - pedig Yoriót kábítószerekkel is kezelték, hogy elkottyantson valamit, de ő akkor is csak Istenről beszélt -, így megígérték, hogy elengednek. Ennek ellenére hat hónapig bekötött szemmel, egy ágyúgolyóhoz láncolva fogva tartottak. De mi legalább túléltük - ellentétben az akkor velünk együtt elhurcolt hatezer emberrel. (...) Bilincsbe vertek, a fejünkre pedig - hogy ne ismerjük fel az őröket - kapucnit húztak; alig tudtunk lélegezni, többször majdnem meg is fulladtam" - mondja a Heti Válasz karácsonyi dupla számában Jálics Ferenc arról, miként esett 1976-ban az argentin katonai diktatúra fegyvereseinek fogságába

A magyar jezsuita szerzetes ezen élményeinek hatására mélyült a szemlélődő lelkigyakorlatban és tökéletesítette módszerét, melyhez a keleti meditatív módszerek mellett Carl Rogers pszichológusi munkásságából is merített. „Az egyház mindig azt tanította, hogy az imaélet három lépcsőfokból áll. Az első: a tízparancsolatot be kell tartani. A második: meg kell tanulni a krisztuskövetést - ehhez kell a Biblia, a szentségek, a gondolkodás és sok minden más. Ha ez megvan, akkor a teljes csönd következik, mert Istent csak így lehet megtapasztalni. Sok lelkigyakorlaton legfeljebb a legalsó lépcsőfokig jutnak el: jön a pap, az első nap beszél a házasságtörésről, a másodikon az ivásról, és így tovább, szombaton gyónás, vasárnap pedig szép befejezés. Az evangélium szerint ugyanakkor Jézus azt ígérte: egyek leszünk Istennel. Ezt pedig csak úgy lehet elérni, ha az ember abbahagyja a gondolkodást, felfüggeszti az érzelmeit, és beleolvad a csöndbe; semmit nem csinál, csak van" - mondja lapunknak.

További részletek a Heti Válasz december 19-i számában.

Forrás: Heti Válasz

Az első jezsuita pápa szentté avatta Szent Ignác első társát

Ferenc pápa kedden szentté avatta Boldog Fáber Pétert (eredeti nevén Pierre Favre), a Jézus Társasága egyik alapítóját, Loyolai Szent Ignác társát, aki az első jezsuita pap a történelemben.

2013. december 17-én Ferenc pápa magánkihallgatáson fogadta a Szenttéavatási Kongregáció prefektusát, Angelo Amato szalézi bíborost, melynek során a prefektus indítványát elfogadva, Boldog Fáber Péter tiszteletének liturgikus ünneplését kiterjesztette az egyetemes Egyházra.

Az új szent Árpád-házi Szent Margitéval egyenértékű szentté avatási eljárás keretében (canonisatio aequipollens) került a szentek közé. Így lett teljessé a jezsuita hármas: Loyolai Szent Ignác, Xavéri Szent Ferenc és Fáber Szent Péter.

Antonio Spadaro SJ, a Civiltà Cattolica jezsuita folyóirat igazgatója a Vatikáni Rádiónak adott interjújában a következő három kulcsszóval magyarázta a pápa döntését: párbeszéd, megkülönböztető ítélőképesség (discernimento) és határhelyzetek. Ezekkel a szavakkal lehetne Fáber Szent Péter lelkipásztori tevékenységét jellemezni, amely teljes összhangban áll Ferenc pápa péteri szolgálatának prioritásaival.

Fáber Péter 1506 áprilisában született Savoyban, Franciaországban, szegény család gyermekeként. A Sorbonne-on tanult, ahol Loyolai Ignác és Xavéri Ferenc lakótársa volt. 1534 júliusában szentelték pappá, majd egy hónappal később, augusztus 15-én ő celebrálta azt a szentmisét, amelyen Ignác első társai szerzetesi fogadalmat tettek.

Később a római Sapienzia Egyetemen tanított. Részt vett több vitán, melyek teológiai eszmecsere révén a keresztény egységet kísérelték meg helyreállítani. Szerte Európában prédikált, meghívást kapott a tridenti zsinat ülésére mint teológus, de 1546 júliusában megbetegedett, és augusztus 1-jén meghalt Rómában.

IX. Piusz pápa 1872-ben boldoggá avatta.

Bár kora elismert teológusa volt, az elméleti vitáknál lényegesebbnek tartotta a lelki élet reformját és az érzelmek kordában tartását. Figyelmesen tudta meghallgatni a hozzá fordulókat és érzékeny gyóntató hírében állt.

Antonio Spadaro a szeptemberben publikált interjúban feltette a kérdést Ferenc pápának, hogy miért kedveli annyira Fáber Pétert. A Szentatya egy sor indokkal válaszolt: mindenkivel párbeszédet folytatott, még az ellenfeleivel is; egyszerű, szinte népies volt vallásossága, amelyet egy bizonyos naivság is jellemzett. Kiemelte Fáber Péter belső megkülönböztető ítélőképességét, és azt a tényt, hogy képes volt nagy és fontos döntések meghozatalára, miközben kedves, gyengéd ember volt.

Nyitott volt minden tapasztalatra és az életre, nélkülözte a mentális korlátokat, nem voltak előítéletei. Tudta, hogy az egyháznak szüksége van a megújulásra. Jézus Társaságában Fáber Péter mindig engedelmességben élt, a kiengesztelődés és a béke embere volt.

Hogy mit tanulhatunk ma az új szenttől? Erre a kérdésre a következőket válaszolta P. Antonio Spadaro SJ: azt, hogy Jézus Krisztus szemével vizsgáljuk mindennapi valóságainkat. Fáber Szent Péter a lelkiismeret védőszentje, a lelkiismeretvizsgálaté, amelyre mindannyian meghívást kaptunk.

Forrás: Vatikáni Rádió/news.va/Rome Reports/Magyar Kurír

Szíria - Jezsuita generális: "Ki adott jogot az Egyesült Államoknak?"

A jezsuita általános rendfőnök „hatalommal való visszaéléssel” vádolta meg az Egyesült Államokat és Franciaországot, amiért katonai akciót terveznek indítani Szíria ellen.

P. Adolfo Nicolás
(Periodista Digital.com)

P. Adolfo Nicolás generális azt mondta: bár általában nem kommentál nemzetközi vagy politikai eseményeket, jelen körülmények között mégsem maradhat néma: „Nem értem, ki adott jogot az Egyesült Államoknak vagy Franciaországnak arra, hogy olyan módon lépjen fel egy másik országgal szemben, amely minden bizonnyal csak növelni fogja ezen ország polgárainak szenvedését, holott már amúgy is mérhetetlenül sokat szenvedtek.”

P. Nicolás három alapvető problémát vázol fel. Először is a hatalommal való visszaélést, amely, mint mondja, ahhoz hasonlít, mint amikor „a környék nagyfiúja” bántalmazza, zaklatja és megfélemlíti a közösség gyöngébb tagjait. Másodszor, nyugtalanítónak tartja a vegyi fegyverek szíriai bevetésével kapcsolatos konkrét információk hiányát. Végül pedig külön kiemeli, mekkora hatása lenne bármilyen katonai beavatkozásnak Szíria „ártatlan és szegény lakosaira”.

Forrás: Magyar Kurír