Hat új szenttel gazdagodott az Egyház

Ferenc pápa hat boldogot avatott szentté november 23-án, Krisztus Király vasárnapján az ünnepi szentmise keretében. A szentté avatási szertartás után a Szentatya köszöntötte a Szent Péter téren megjelenteket, közöttük az Olaszországból és Indiából érkezett hivatalos küldöttségeket.

A katolikus egyház hat új szentje: Szent Giovanni Antonio Farina (1803–1888), a szegények püspöke; Szent Ronconi Amatus (1225–1292) ferences harmadrendi hitvalló; Szent Eufrasia Eluvathingal (1877–1952) indiai kármelita nővér; Szent Nicola da Longobardi (1650–1709) olasz szerzetes, a minimisták rendjének oblátusa; Szent Ludovico da Casoria (1814–1885) irgalmas ferences tanár; Szent Kuriakose Elias Chavara (1805–1871) indiai rendalapító.

Szent Giovanni Antonio Farina (1803–1888), a szegények püspöke

Giovanni Farina az olaszországi Gambellara kisvárosban született, Vicenza közelében, 1803. január 11-én. Szülei mélyen hívő emberek voltak, házasságukból tizenegy gyermek született, de csak öten érték meg a felnőttkort. Az édesapa korán elhunyt. Az özvegy édesanyát gyermekeivel együtt pap nagybátyja fogadta be. A nagylelkű pap apjukként szerette a fiúkat, és alapos lelki képzésben részesítette őket. Giovanni tizenöt éves korában belépett a vicenzai szemináriumba, ahol kilenc évig tanult. 1827. január 14-én pappá szentelték, és megkapta első kinevezését – a Szent Péter-templom káplánja lett Vicenzában. Emellett tanított is a papi szemináriumban. Széles körű szociális tevékenységet folytatott. Nagy gondot fordított a széles néprétegek képzésére. 1831-ben népiskolát alapított szegény családokból származó leányok részére. 1836-ban Szent Dorottya Tanító Nővérek néven új szerzetesrendet alapított. Képezte a nővéreket, figyelemmel kísérte az iskola oktató-nevelő munkáját, a növendékek előmenetelét, és anyagi javaiból is bőven áldozott az intézményre. A nővérek tanították az árva, szegény lányokat, de emellett vakokkal, süketnémákkal, szellemi fogyatékos és idős emberekkel is foglalkoztak. Giovanni atya gondoskodó szeretete minden rászorulóra bőségesen áradt.

1850-ben IX. Piusz pápa kinevezte Treviso püspökévé. 1851. január 19-én szentelték püspökké. Az új főpásztor nagy lendülettel irányította egyházmegyéjét. Rendszeresen látogatta az egyházközségeket, és minden plébániai közösséget buzdított a szegények iránti tevékeny szeretetre. A papság és a hívek lelki képzését egyaránt kötelességének tekintette. Saját életállapotának és hivatásának megfelelően mindenkit igyekezett bevonni az evangelizálásba. Ő szentelte pappá többek között Giuseppe Sartót, a későbbi X. Piusz pápát is. Tíz év gyümölcsöző egyházkormányzói és lelkipásztori munka után Vicenza megyéspüspöke lett. Új egyházmegyéjében is ugyanolyan odaadással szolgálta papjait és a híveket huszonnyolc éven át. Figyelme soha nem kerülte el a szegényeket és a rászorulókat. Gyakran nevezték a szegények püspökének. Csaknem kétszáz éves szünet után ő hívta össze először az egyházmegyei zsinatot. Részt vett az I. vatikáni zsinaton, melyen aktívan szorgalmazta a pápai tévedhetetlenség dogmájának kihirdetését.

Giovanni Antonio Farina a Szent Szív, Szűz Mária és az Oltáriszentség nagy tisztelője volt. Számos társulatot, egyesületet alapított, lelkigyakorlataival, prédikációival egyaránt a keresztény hívek nevelését szorgalmazta. Életének utolsó évei súlyos szenvedések között teltek. 1886 októberében súlyosan megbetegedett, és többé nem nyerte vissza fizikai erejét. Az életszentség hírében hunyt el Vicenzában, 1888. március 4-én. 

II. János Pál pápa 2001. november 4-én avatta boldoggá. Az ünnepi szentbeszédben e szavakkal méltatta életét: „A Krisztus nyomában járó lelkipásztor ragyogó példaképe számunkra Giovanni Antonio Farina püspök. Sokéves pásztori szolgálatát előbb Treviso keresztény közösségében, majd Vicenzában is igazi apostoli buzgóság jellemezte. Papjai és a hívek teológiai és lelki képzése lebegett mindig szeme előtt. Látva mindazt, amit Isten dicsőségére tett, kezdve a fiatalok képzésétől a legszegényebbek és a rászorulók iránti szeretetéig, Szent Pál apostol szavai jutnak eszünkbe: „Így dicsőül meg Urunk Jézus neve bennetek.” (1Tessz 1,12) Nekünk is mindent meg kell tennünk ennek érdekében. A mától boldogként tisztelt Farina püspök öröksége ma is él, és gazdagon termi gyümölcseit, különösen a Szent Dorottyáról nevezett Tanító Nővérek rendjének köszönhetően, amelyet ő hívott életre. A rend tagjai közül életszentségével különösen kiemelkedett Maria Bertilla Boscardin nővér, akit tiszteletre méltó elődöm, XXIII. János pápa avatott szentté.”

Szent Ronconi Amatus (1225–1292) ferences harmadrendi hitvalló

Istent szolgálta mint remete, zarándok és betegápoló. Rimini mellett Saldezzóban született 1225 körül. Kora ifjúságában elvesztette szüleit, s fivére családjánál nevelkedett. A házasságra való sürgetésnek ellenállt, mivel érezte, hogy Isten őt más élethivatásra szánja. Miután belépett Szent Ferenc harmadrendjébe, remeteéletet kezdett. Sokan ostobaságnak tartották világtól való elvonulását, Isten azonban csodás jelekkel mutatta meg, mennyire tetsző neki Amatus élete. Kis kunyhója fölött titokzatos fény volt látható, és  mennyei hangok hallatszottak onnan. Időről időre elhagyta remeteségét, hogy elzarándokoljon gyalog Santiago de Compostelába s más híres kegyhelyekre. Gondja volt a szegényekre és a betegekre is. Rimini mellett Szűz Mária tiszteletére kórházat építtetett, ahol hátralévő éveit betegápolással töltötte. 1292-ben hunyt el, 66 éves korában. A nép szentként tisztelte.

VI. Piusz avatta boldoggá 1776-ban a neki tulajdonított számtalan csoda miatt. „Boldog a szem, amely bezárul a kint valók előtt, de figyel a belül valókra. Boldogok, akik a belső dolgokat átértik, és mindennapos gyakorlással igyekeznek mind jobban felkészülni a mennyei titkok befogadására. Boldogok, akik azon vannak, hogy Isten számára szabaddá tegyék magukat, és mindent leráznak magukról, amivel ezt a világ megakadályozná.” (Kempis III. 1.)

Szent Eufrasia Eluvathingal (1877–1952) indiai kármelita nővér

Világi nevén Rosa Eluvathingal az indiai Aranattukarában született 1877-ben, tehetős szír-malabár katolikus családban. Gyermekkorában kilenc évig kármelita nővérek tanították. Ekkor érlelődött meg benne a vágy, hogy belépjen a Szent Teréz-kolostorba. 1897-ben magára öltötte a szerzetesi fátylat, majd a novíciátusban a Jézus Szent Szívéről nevezett Eufrasia nevet vette föl.

A századfordulón tette le örökfogadalmát néhány rendtársával az olluri új kolostorban. 1913-ban elöljáróvá választották. Három év múlva áthelyezték Manalurba, ahonnan viszont néhány hónap elteltével egészségi okok miatt vissza kellett térnie Ollurba. Itt élt egészen 1952-ben bekövetkezett haláláig. Mindvégig szoros egységben maradt Istennel: sokat imádkozott, böjtölt és vezekelt. Földi maradványai 1990 óta az olluri Szűz Mária-kolostorban nyugszanak. A Kármel hegyi Szűzanya Segítő Nővérei Kongregáció tagjának boldoggá avatására 2006 decemberében került sor Ollurban.

Szent Nicola da Longobardi (1650–1709) olasz szerzetes, a minimisták rendjének oblátusa

Giovanbattista néven 1650-ben született a dél-olaszországi Longobardi helységben. Földművesek gyermekeként nem tanulhatott, s tehetsége ellenére kiskorától fogva dolgozott a földeken. A humán, erkölcsi és lelki értékek tiszteletére nevelt fiúnak szokásává lett a böjt és a rendszeres szentáldozás. Életrajzírói szerint hetente meggyónt, és egyetlen szentmisét sem mulasztott el. A földeken végzett munka közben a kapa mellett mindig a kezében tartott egy rózsafüzért. Gyakran fölkereste a minimisták templomát, ahol egész napokat töltött imába mélyedve. Nemes lelkű és közvetlen természete miatt mindenki kedvelte.

Húszévesen, szülei tiltakozása ellenére fölöltötte Szent Ferenc ruháját, és a paolai kolostorba került, ahol a Nicola nevet vette föl. A novíciusi év leteltével Longobardiba ment, majd San Marco Argentano, Montalto, Cosenza, Spezzano és Paterno következett. Hősies erényeinek híre Rómába is eljutott, ahol a Paolai Szent Ferenc Kollégium plébániájára (San Francesco di Paola ai Monti) hívták. 1696-ban visszatért szülőfalujába, ahol imáinak meghallgattatása révén csodás események történtek. Élete utolsó éveiben visszahívták Rómába. Előre megjósolta saját halálát, amely 1709-ben következett be. Életszentségének híre hamar elterjedt. VI. Piusz pápa avatta boldoggá 1786-ban.

Szent Ludovico da Casoria (1814–1885) irgalmas ferences tanár

Ludovico da Casoria, eredeti nevén Arcangelo Palmentieri 1814. március 11-én született a dél-olaszországi Casoriában. Már másnap megkeresztelték a helyi plébániatemplomban. Tizennyolc éves korában belépett a tauranói ferences kolostorba, és felvette a Lajos (Ludovico) rendi nevet. Később ezen a néven ismerték: Casoriai Lajos (Ludovico da Casoria). Miután elvégezte filozófiai és teológiai tanulmányait, 1837. június 4-én pappá szentelték. Kezdetben tanárként dolgozott: kémiát, matematikát és fizikát oktatott. 1847-ben, egy nap, miközben a templomban imádkozott, hirtelen megvilágosodott. Ez az esemény gyökeresen megváltoztatta életét. Később ő maga a meghatározó lelki élményt „megtisztulásnak” nevezte. Egy pillanat alatt megértette, hogy semmiféle matematika, kémia és fizika nem pótolhatja a szeretetet. Ettől kezdve páratlan gyorsasággal haladt előre az életszentség útján, és mind a karitatív szolgálat, mind a nevelés területén megdöbbentő eredményeket ért el. Megállás nélkül dolgozott, tökéletes szervező volt, olyan ember, akit egészen átitatott az Isten és a felebarát iránti szeretet.

Ludovico atya először néhány árvaházat alapított elhagyott és árva gyerekek, külön a lányok és a színes bőrű gyerekek számára. Firenzében templomot épített Jézus Szíve tiszteletére, amely szintén az elhagyott gyermekek menedéke lett. Assisiben az ő kezdeményezésére nyitotta meg kapuit a vakok és süketnémák intézete. Posillipo településen, Nápolytól délre idős, magányos és beteg halászok számára nyitott menedékhelyet. Sorrento közelében impozáns gazdasági központot létesített, lakóházakkal a földművesek számára, menhellyel a rászorulók megsegítésére, és egy Szent Ágotának szentelt meteorológiai állomással. Az ő kezdeményezésére született a Vallás és Tudomány Akadémiája. Mély meggyőződéssel hitte, hogy vallás és tudomány nem áll szemben egymással. Az ellentéteket azok az emberek szítják, akik nem képesek felismerni és belátni a vallás és a tudomány határait. Ugyancsak az ő kezdeményezésére nyitotta meg kapuit a ferences kollégium és menedékhely Rómában.

Ludovico atya művei az 1870-ben kitört egyházellenes zavargások ellenére rendkívül eredményesen működtek. Az emberek tájékoztatása céljából La Carità címmel folyóiratot alapított. Később négy másik lap született még, ugyancsak az ő kezdeményezésére. Kiadatta a Szentírást zsebkönyv formájában. Szent Ferenc harmadik rendjének szabályzata alapján két új szerzetesközösséget alapított: az ún. Szürke Barátok (Frati Bigi) és az Erzsébetes Nővérek (Suore Elisabettine) rendjét. Ludovico atya közeli barátságban volt az egyházi és a politikai élet jeles egyéniségeivel, sokan fordultak hozzá tanácsért. Kezdeményezéseit IX. Piusz és XIII. Leó pápák is támogatták. Élvezte a nápolyi, majd az olasz királyok rokonszenvét is. Jó barátai között volt Don Bosco és Bartolo Longo. 

Miután betöltötte hatvanadik életévét, súlyosan megbetegedett. Kilenc éven át türelemmel és hősiesen viselte keresztjét. Isten szeretete mindennél fontosabb volt számára. Ebből a szeretetből születtek művei, ez adott erőt neki a betegség és tehetetlenség türelmes elviseléséhez. Ludovico da Casoria életszentség hírében távozott az evilági életből 1885. március 30-án Nápolyban, abban a városban, amely különösen közel állt szívéhez. A halál az idős halászok számára alapított otthonában látogatta meg. Ez volt életének utolsó műve, és ez lett számára a kikötő, ahonnan az égbe indult.

II. János Pál a boldoggá avatási szertartáson, 1993. április 18-án így méltatta:„üdvözöllek, Casoriai Boldog Lajos, a kisebb testvérek csodálatos alakja, és a krisztusi szeretet lánglelkű tanúja. Meghatódva olvassuk végrendeleted szavait: »az Úr felettébb gyengéd szeretettel hívott meg engem, kimondhatatlan szeretettel vezetett egész életemen át«. A krisztusi szeretet ereje ösztönzött, hogy mint kiváló tanár és tudós, a legszegényebbek: a beteg papok, az afrikai menekültek, a némák, a vakok, az öregek és az árvák szolgálatára szenteld életedet. Boldog Lajos, a nápolyi egyház kiváló fia, magadévá tetted Assisi Szent Ferenc karizmáját, és életre hívtad saját korod emberei között Dél-Olaszországban, a múlt században. Tevékeny felelősségtudattal néztél a szegénység legsúlyosabb formáira, és a keresztény irgalmasság szellemében képes voltál beleélni magad a szükséget szenvedő ember helyzetébe, mindennapi gondjaiba. Apostoli tevékenységedet szinte képtelenség fölmérni. Ösztönösen felmerül bennünk a kérdés: hogyan tudtál testvére lenni ennyi rászoruló embernek, hogy tudtál ilyen találékonyan segíteni annyi nélkülöző testvérednek? És ismét a te szavaidban találjuk meg a választ: »Krisztus szeretete szíven talált engem«. Kérünk téged, taníts meg bennünket is másokért élni, hogy így hiteles egyházi közösségeket építhessünk, ahol virágzik a szeretet, alkotó energiától duzzadó örömben és reményben. «Szegények mindig lesznek közöttetek« (Mt 26,11) – mondta az Úr Jézus. Segíts nekünk, Boldog Lajos, hogy megtaláljuk és szeretni, szolgálni tudjuk őket azzal a buzgósággal, amely a te életedben csodákat tett”.

Szent Kuriakose Elias Chavara (1805–1871), indiai rendalapító

India Kerala államában, Kainakaryban született 1805. február 10-én, keresztény szülők gyermekeként. Az általános iskolát szülőfalujában végezte. Korán feléledt benne a papi hivatás iránti vágy, így tizenhárom éves korában Pallipuramban belépett a kisszemináriumba. 1829-ben szentelték pappá, első miséjét szülőfalujában mutatta be. Rövid lelkipásztori szolgálat után hajdani szemináriumában lett tanár. Itt ismerkedett meg két paptársával, Thomas Palackallal, illetve Thomas Porukarával, akikkel 1831-ben közösen megalapították a kármelita rend szír katolikus ágát. Ekkor vette fel az Elias nevet. Az első kolostort Mannanban hozták létre. A közösség első elöljárója a rangidős Thomas Palackal lett, őt Thomas Porukara követte. Haláluk után Elias Chavara vette át a rend vezetését. 1861-ben kinevezték a szír malabár katolikus egyház általános helynökévé, és ebben a tisztségében sokat tett a Rómától való elszakadás ellen, amelynek akkoriban sok támogatója volt a helyi egyházban. Mindemellett rendi feladatait sem hanyagolta el. Életre hívta rendjének női ágát, amely az első indiai alapítású női kongregáció volt.

Szeretettel fordult a társadalom peremére szorultak felé. Számos szociális intézményt hozott létre, például haldoklók számára és nyomorban élők segítésére. Nagy társadalmi változásokat indított el hazájában. Hitt abban, hogy az oktatás vezet el az általános társadalmi felemelkedéshez, különösen is a nők tanítása. Elias Chavara nevéhez fűződik az „iskolát minden templom mellé” mozgalom, amely ma is él, és sokak számára biztosít elérhető oktatást. De nemcsak az elemi iskolahálózatot reformálta meg, hanem a papnevelést és továbbképzést is. Megalapította Kerala állam első szanszkrit nyelvű iskoláját és első katolikus nyomdáját. Írói munkássága is számottevő: összeállította a szír katolikus breviáriumot és a malabár egyház liturgikus naptárát, amely a mai napig használatban van. A hívek számára életvezetési, lelki könyveket írt. A Koonammavuban lévő kolostorban hunyt el, 1871. január 3-án. II. János Pál pápa avatta őt boldoggá, 1986-ban.

Magyar Kurír/Vatikáni Rádió

Évforduló - November 17.

Árpád-házi Szent Erzsébet halála

(1231)

„A tiszteletreméltó és Isten előtt oly kedves Erzsébet előkelő nemzetségből származott, s e világ ködében úgy ragyogott föl, mint a hajnalcsillag.”

Így kezdi Heisterbachi Caesarius Szent Erzsébet legendáját

1231. november 17-én, 24 esztendős korában hunyt el Árpád-házi Szent Erzsébet, II. András magyar király (ur. 1205-1235) és Meráni Gertrudis leánya, IV. Lajos türingiai őrgróf (ur. 1217-1227) felesége, aki önmegtartóztató életmódja és buzgó vallásossága mellett karitatív tevékenységével is példát mutatott embertársainak. Erzsébetet IX. Gergely pápa már négy évvel halála után szentté avatta, tisztelete pedig nem csak német és magyar földön, de az egész keresztény világban elterjedt.

Létrejön a lengyel-magyar perszonálunió

(1370)

Az 1339-ben kötött örökösödési szerződés értelmében Nagy Kázmér 1370. november 5-i halála után 12 nappal, november 17-én Nagy Lajos fejére került a Piastok koronája.

A magyar-lengyel szövetség I. Károly óta az Anjou-politika rendíthetetlen pillére volt. A két család rokoni kapcsolatban állt: I. Károly Erzsébetet, Nagy Kázmér nővérét vette feleségül. Később fiúk, Lajos, és gyermektelen nagybátyja között szoros együttműködés alakult ki. Lajos címe szerint Magyar- és Lengyelország királya lett, a két országot a közös uralkodó személye kötötte össze, azaz perszonálunióban álltak egymással.

Rubicon/Múlt-kor

Habsburg Mihály főherceg is jelen volt a kettős szentté avatáson

Hol tart Mindszenty bíboros boldoggá avatási eljárása? A kérdésre stúdióbeszélgetésben válaszol Habsburg-Lotharingiai Mihály főherceg, a Mindszenty alapítvány elnöke és Kovács Gergely, Mindszenty bíboros boldoggá avatási eljárásának vice-posztulátora.

 Mindketten részt vettek Erdő Péter bíboros szentmiséjén, amelyet a szentté avatás vigíliáján mutatott be a magyar híveknek számos magyar főpásztorral, pappal és szerzetes pappal Mindszenty József bíboros, hercegprímás egykori címtemplomában. A főherceg úr beszámol a szentté avatási szertartás élményéről is, illetve a Szentté avatási Kongregációban tett látogatásáról, amelyre elkísérte Kovács Gergely, az eljárás vice-posztulátora is. Itt beszélgetést folytattak P. Vincenzo Criscuolo főrelátorral. (...)

Forrás: Vatikáni Rádió

Ferenc pápa a szentek sorába iktatta XXIII. János és II. János Pál pápákat

2014. április 27-ére, az Isteni Irgalmasság vasárnapjára a „négy pápa” napjaként fog az utókor emlékezni – a Vatikáni Rádió tájékoztása.

A kereszténység kétezer éves történetében egyedülálló esemény volt a mai: Ferenc pápa két elődjét iktatta a szentek sorába, XVI. Benedek emeritus pápa jelenlétében.

A szertartás délelőtt 10 órakor körmenettel kezdődött a Szent Péter-bazilika bejárata előtti emelvényen. A szentmise megkezdése előtt Ferenc pápa öleléssel köszöntötte XVI. Benedeket: a hívek nagy meghatottsággal fogadták gesztusát. A hivatalos delegációk a Szent Péter téren foglaltak helyet, a zarándokcsoportok pedig színültig megtöltötték a környező utcákat, ahol óriáskivetítőkön keresztül követték a szertartást, tapssal fejezve ki érzelmeiket a hosszú szertartás fontos mozzanatainál.

Ferenc pápával együtt misézett 150 bíboros, 1000 püspök és pap, közöttük Erdő Péter bíboros, továbbá számos magyar főpásztor, pap és szerzetespap. A hívek áldoztatását 870 pap és diakónus végezte a Szent Péter téren és a környező utcákban. Federico Lombardi, szentszéki szóvivő tájékoztatása szerint Rómában 800 ezer zarándok van jelen, közülük félmillió hívő követte a szertartást a Szent Péter téren és környékén.

Hatalmas ováció követte azt a pillanatot, amikor Ferenc pápa latinul elmondta a szentté avatási formulát és a szentek sorába iktatta XXIII. János és II. János Pál pápákat. Ezzel tiszteletüket kiterjesztette az egyetemes egyházra. A szentté avatási rítusra a szertartás elején került sor. A Mindenszentek litániájának eléneklése után Angelo Amato bíboros, a Szentté avatási Kongregáció prefektusa a posztulátorok kíséretében a pápa elé járult és egymás után háromszor kérte Boldog XXIII. János és II. János Pál szentté avatását.

A második kérés után a pápa felszólította a hívőket: hívjuk a Szentlelket, hogy világosítsa meg értelmünket. Krisztus Urunk ne engedje meg egyházának, hogy tévedjen egy ilyen fontos dologban. Ekkor felhangzott a kórus Veni, Creator Spiritus éneke, majd a Szentatya a harmadszori kérelem után mondta el a szentté avatás ünnepélyes formuláját. Ezt követően a két új szent ereklyéivel járultak Ferenc pápa elé, amelyeket két teljesen egyforma ereklyetartó foglalt magába.

Az egyik XXIII. János egy bőrdarabkáját, amelyet 2000-ben, a boldoggá avatás alkalmából vettek le holttestéről, a másik pedig II. János Pál vérampulláját tartalmazta. Mindkettőt az oltárra helyezték. II. János Pál ereklyéjét a szent közbenjárásának tulajdonított csodás gyógyulás kegyelmében részesült Floribeth Mora Diaz, Costa Rica-i családanya, XXIII. János ereklyéjét pedig a szent rokonai vitték az oltárhoz. (...)

A Via della Conciliazione már éjszaka tele volt zarándokokkal, akik hálózsákban aludva várták a hajnalt, amikor megnyitották a térhez vezető utakat. Az éjszakát a hívek nagy része a nyitott templomokban töltötte imával, az Oltáriszentség imádásával, gyónással, rózsafüzér-imával. Természetesen a sok-sok nemzetiség közül számban a legtöbben Lengyelországból és Bergamo környékéről, a két új szent, II. János Pál és XXIII. János földjéről érkeztek, de a világ minden részének zászlója lengedezik az Örök Város szívében, a Szent Péter-bazilika környékén. (...)

Forrás: Magyar Kurír

Elérkezett a szentté avatás napja

A Szent Péter tér környéke már hajnalban megtelt a hívek hatalmas tömegével

A Via della Conciliazione már éjszaka tele volt zarándokokkal, akik hálózsákban aludva várták a hajnalt, amikor megnyitották térhez vezető utakat. Az éjszakát a hívek nagy része a nyitott templomokban töltötte imával, az Oltáriszentség imádásával, gyónással, rózsafüzér-imával.

Természetesen a sok-sok nemzetiség közül számban a legtöbben Lengyelországból és Bergamo környékéről, a két új szent, II. János Pál és XXIII. János földjéről érkeztek, de a világ minden részének zászlója lengedezik az Örök Város szívében, a Szent Péter bazilika térségében.

Ferenc pápa délelőtt 10 órai kezdettel mutatja be a szentté avatási szentmisét. XVI. Benedek emeritus pápa is koncelebrál. A világ minden részéről több mint 120 hivatalos delegáció érkezett, közöttük 24 államfő és uralkodó, 10 kormányfő.

A szentté avatási szertartáson részt vesz egy 20 fős zsidó küldöttség, [valamint] P. Lombardi április 24-i tájékoztatója szerint nagyszámú ortodox, anglikán továbbá muzulmán vendégre számítani lehet.

26 ezer önkéntes és 10 ezer rendfenntartó vigyáz a zarándokok biztonságára, 77 mentőautó áll készen, hogy segítséget nyújtson az arra rászorulóknak.

A földrész minden táját 2000 újságíró tájékoztatja a történelmi eseményről.

Forrás: Vatikán Rádió

XVI. Benedek emeritus pápa jelen lesz a szentté avatáson

Amint arról P. Federico Lombardi szombaton délelőtt tájékoztatta a sajtó képviselőit, XVI. Benedek elfogadta a meghívást, és jelezte Ferenc pápának, hogy jelen lesz XXIII. János és II. János Pál szentté avatási szertartásán - közli a Vatikáni Rádió. 

 

Az emeritus pápa is koncelebrál a szentté avatási szentmisén. Ez nem jelenti azt, hogy az oltárnál lesz (ott valószínűleg Sodano és Re bíborosok állnak majd, a püspöki rend két első bíborosa, majd Stanislaw Dziwisz, krakkói bíboros érsek és Agostino Vallini bíboros, a pápa római helynöke és a bergamói püspök, Francesco Beschi), hanem a bazilika előtti emelvény bal oldalán a bíborosokkal és a püspökökkel együtt foglal helyet.

Forrás: Magyar Kurír

Zarándokok, szervezés, költségek a kettős szentté avatáson

Április 25-étől várják a XXIII. János és II. János Pál pápa szentté avatására Rómába érkező zarándokok nagy részét, akiknek eljutását a Szent Péter térre közel tízezer rendőr és önkéntes segíti majd - hangzott el az eseményről szerdán tartott római sajtótájékoztatón.

A zarándokok többsége Olaszországból, illetve Európa más országasiból érkezik, nagy részük busszal és repülővel utazik Rómába. Összesen 5000 turistabusz érkezik, ebből 1700 a lengyel zarándokokat szállítja, akik elsősorban II. János Pál - a lengyel Karol Wojtyla - szentté avatása miatt utaznak oda. A Rómába bevezető autósztrádák kijelzőtábláin olasz, angol és lengyel nyelvű útmutatásokkal terelik majd a buszokat és a gépjárművel érkező zarándokokat a nekik fenntartott parkolókig. A spanyolok Barcelonából hajóval jönnek a Rómától nem messzi Civitavecchia kikötőjébe - mondta el Maurizio Pucci, a római főpolgármesteri kabinet tagja, a rendkívüli esemény szervezésének egyik felelőse.

Hozzátette: a városközpontba lehetőleg minél kevesebb járművet engednek be. A külvárosból a zarándokok vonattal, metróval, busszal juthatnak el a Szent Péter térig. A Termini római központi vasúti pályaudvartól a Vatikánig haladó 64-es autóbusz április 26-27-én egész nap folyamatosan közlekedik, ahogyan a két római metróvonal is.

Pucci szerint nem lehet megjósolni, pontosan hányan érkeznek a szentté avatásra, mivel a csoportok nagy része az egyházmegyék és plébániák szervezésében indul Rómába, de önállóan is sokan jönnek, "abban reménykedve, hogy az utolsó pillanatban úgyis beférnek a szentté avatásra". Több mint 3000 rendőr, csendőr és pénzügyőr, 2000 római közlekedési rendőr, a polgári védelem 2500 tagja, több mint száz orvos és ápoló, 600 önkéntes, a római köztisztasági hivatal 1000 dolgozója lesz szolgálatban Róma egész területén.

Ami a költségeket illeti, az olasz főváros képviselője több mint 5 millió euróra becsülte a kiadásokat. Ezenkívül félmillió eurót költ az Opera Romana Pellegrinaggi (ORP) szentszéki intézmény, amely 1993 óta a zarándoklatok szervezésével foglalkozik. Csak 300 ezer euróba került 14 kivetítő felállítása Róma különböző pontjain. A szentté avatást ezenkívül óriásvásznon egyenesben közvetítik majd a római Leonardo da Vinci nemzetközi repülőtéren és a milánói Dóm téren is - mondta Liberio Andreatta atya, az ORP alelnöke. Számításai szerint az ORP teljes költségét fedezni tudják a szponzorok támogatásaiból, amelyek között az ENI olasz kőolajvállalat, az Unicredit bankcsoport és a Nestlé édességipari vállalat is szerepel.

A vasárnapi szentté avatást a Szent Péter téren tarják meg. Az oltárt szokás szerint a bazilika lépcsősorán állítják fel. Az oltár előtt baloldalt 5000 papnak lesz fenntartva ülőhely, jobboldalt a szintén mintegy 5000 fős állami delegációknak. A téren lesz 200 ministráns, 200 áldoztató pap, 200 szeminarista és 100 fős kórus is. A tér többi része a térre vezető utcákkal együtt a zarándokoké, mindenki oda állhat, ahol helyet talál magának.

A delegációknak közlekedési folyosót nyitnak a Velence tér és a Szent Péter tér között. A Szent Péter téri és a Vatikán környéki óriásvetítők többnyelvű közhasznú információkkal szolgálnak, ezt teszi a Vatikáni Rádió is az FM105-ös római hullámhosszon. A zarándokok megkapják a mise nyomtatott szövegét és 1,2 millió szentképet osztanak ki XXIII. János és II. János Pál arcképével.

Ferenc pápa szombaton és hétfőn is a külföldi delegációkat fogadja a Vatikánban, többek között Arszenyij Jacenyuk ukrán miniszterelnököt.

Forrás: Híradó/MTI

Információk a két pápa szentté avatásáról

Hétfőn délelőtt a vatikáni sajtóteremben bemutatták az április 27-i szentté avatáshoz kapcsolódó kezdeményezéseket. A tájékoztatón felszólalt Agostino Vallini bíboros, a pápa római helynöke, P. Federico Lombardi SJ, a sajtóterem igazgatója, Giulio Dellavite, a bergamói egyházmegye főtitkára, valamint Walter Insero, a római helynökség médiairodájának megbízottja.

Imavirrasztás előzi meg a szentté avatást április 26-án a római plébániákon, míg április 22-én a fiatalok a római Lateráni Szent János-székesegyházban találkoznak a két boldog pápa posztulátoraival.

Maga a szentté avatás „igazi hitünnep” lesz, ahogy azt Lombardi atya hangsúlyozta a sajtótájékoztató kezdetén. Vallini bíboros pedig így jellemezte a nagy eseményt:

Lényegét tekintve egy spirituális üzenet, mert az életszentség ünnepe. XXIII. János és II. János Pál római püspökök lévén nagyon szoros kapcsolatban álltak Róma egyházával. Szolgálatuk stílusát az emberekhez való közelség, a befogadás, a szerető gondoskodás jellemezte. A szentté avatás Isten kegyelmének jele, amellyel az Úr a keresztény élet modelljeként állítja elénk a hit két emberét. Igyekezzünk tehát a lelkiség ösvényén járni, ebben a szellemben készülve a nagy eseményre.

A bergamói egyházmegye papja elmondta, hogy Roncalli pápa szülőföldje megválik néhány javától, hogy tanúságot tegyen a szeretetről ebben a kegyelmi időszakban. Karitatív kezdeményezésekkel segítenek Haitin, Albániában és Bergamo városában is. A 900 helyi pap ezen túl felajánlja egy havi fizetését a munkagondokkal küzdő embereknek.

A római egyházmegye papja pedig bemutatta a kommunikációs kezdeményezéseket, amelyeken keresztül a hívek, főleg a fiatalok elmélyíthetik a két szent tanúságtételét. Létrehoztak egy többnyelvű honlapot: www.2papisanti.org, és egy Twitter-fiókot @2popesaints. Emellett a szentté avatás megjelenik a YouTube-on és a Facebook-on is. A következő napokban elérhető lesz a Santo Subito elnevezésű alkalmazás is, amelyet Karol Wojtyłának szenteltek.

P. Lombardi újságírói kérdésekre válaszolva leszögezte, hogy vatikáni részről nincs előrejelzés a szentté avatási szertartáson részt vevő hívek számára vonatkozóan. Mindenkit várnak a szentmisére, amelyre a Pápai Ház Prefektúrája nem ad ki jegyeket (mint pl. a szerdai általános audiencia esetében). Tehát a hívek részvételi jegy nélkül követhetik a szertartást a Szent Péter-téren és az oda vezető sugárúton (Via della Conciliazione).

A szentmisére a bazilika előtti emelvényen kerül sor. A szertartást megelőzően eléneklik az Isteni Irgalmasság rózsafüzérét, illetve szövegrészleteket olvasnak fel a két pápától. Mintegy ezer bíboros és püspök koncelebrál, illetve 700 pap áldoztat a Szent Péter-téren.

Arra a kérdésre, hogy az emeritus pápa, XVI. Benedek részt vesz-e majd a szentmisén, Lombardi atya így válaszolt:

Nyilvánvalóan van egy bizonyos várakozás. Természetesnek vehetjük, hogy meg van híva, de még hátra van egy hónap. Meglátjuk, hogy az emeritus pápa úgy érzi-e, hogy jelen kíván lenni egy ilyen nagy igénybevételt kívánó eseményen. A lehetőség tehát nyitva áll, de egyelőre nincs semmi biztos ez ügyben. 

A szentszéki sajtóterem vezetője megerősítette, hogy ugyanazokat az óriás gobelin-eket függesztik ki a Szent Péter-bazilika homlokzatára, mint amelyeket a boldoggá avatásokon használnak. II. János Pál ereklyetartója megegyezik a boldoggá avatáson kiállítottal, míg XXIII. János számára egy ugyanolyan ereklyetartót készítenek. A szertartáson jelen lesz az a két személy, akik Karol Wojtyła közbenjárására csodás imameghallgatásban részesültek. A szentmise után a hívek leróhatják tiszteletüket a két új szent sírjánál. Április 28-án a bazilika főpapja, Angelo Comastri bíboros hálaadó szentmisét mutat be a Szent Péter-téren a szentté avatásokért.

Forrás: Vatikáni Rádió

Gáj - Zarándoklat Arad megyében Gizella szentté avatásáért

Bár az államalapító István király feleségét, Gizellát szentként tiszteli az arad-gáji római katolikus gyülekezet, az egyház egyelőre csak boldoggá avatta a bajor származású, de magát magyarnak valló királynét.

A hívek régi vágya, hogy szentté is avassák Gizellát, akinek oltalmába ajánlották templomukat több mint másfél évszázada, s ahol a fejedelemasszony földi maradványainak egy darabját is őrzik. A gáji egyike a legrégebbi Gizella-templomoknak Erdélyben.

Az idei búcsú alkalmával zarándoklatot és kétnapos felolvasást tartanak a templomban: május 9. és 11. között Faltin Erzsébet mezőhegyesei polgármester A királyné című, Gizella életét bemutató könyvét fogják megállás nélkül olvasni, miközben a zarándokok gyógyító csodáért fognak könyörögni.

Forrás: Erdély.ma

Az első jezsuita pápa szentté avatta Szent Ignác első társát

Ferenc pápa kedden szentté avatta Boldog Fáber Pétert (eredeti nevén Pierre Favre), a Jézus Társasága egyik alapítóját, Loyolai Szent Ignác társát, aki az első jezsuita pap a történelemben.

2013. december 17-én Ferenc pápa magánkihallgatáson fogadta a Szenttéavatási Kongregáció prefektusát, Angelo Amato szalézi bíborost, melynek során a prefektus indítványát elfogadva, Boldog Fáber Péter tiszteletének liturgikus ünneplését kiterjesztette az egyetemes Egyházra.

Az új szent Árpád-házi Szent Margitéval egyenértékű szentté avatási eljárás keretében (canonisatio aequipollens) került a szentek közé. Így lett teljessé a jezsuita hármas: Loyolai Szent Ignác, Xavéri Szent Ferenc és Fáber Szent Péter.

Antonio Spadaro SJ, a Civiltà Cattolica jezsuita folyóirat igazgatója a Vatikáni Rádiónak adott interjújában a következő három kulcsszóval magyarázta a pápa döntését: párbeszéd, megkülönböztető ítélőképesség (discernimento) és határhelyzetek. Ezekkel a szavakkal lehetne Fáber Szent Péter lelkipásztori tevékenységét jellemezni, amely teljes összhangban áll Ferenc pápa péteri szolgálatának prioritásaival.

Fáber Péter 1506 áprilisában született Savoyban, Franciaországban, szegény család gyermekeként. A Sorbonne-on tanult, ahol Loyolai Ignác és Xavéri Ferenc lakótársa volt. 1534 júliusában szentelték pappá, majd egy hónappal később, augusztus 15-én ő celebrálta azt a szentmisét, amelyen Ignác első társai szerzetesi fogadalmat tettek.

Később a római Sapienzia Egyetemen tanított. Részt vett több vitán, melyek teológiai eszmecsere révén a keresztény egységet kísérelték meg helyreállítani. Szerte Európában prédikált, meghívást kapott a tridenti zsinat ülésére mint teológus, de 1546 júliusában megbetegedett, és augusztus 1-jén meghalt Rómában.

IX. Piusz pápa 1872-ben boldoggá avatta.

Bár kora elismert teológusa volt, az elméleti vitáknál lényegesebbnek tartotta a lelki élet reformját és az érzelmek kordában tartását. Figyelmesen tudta meghallgatni a hozzá fordulókat és érzékeny gyóntató hírében állt.

Antonio Spadaro a szeptemberben publikált interjúban feltette a kérdést Ferenc pápának, hogy miért kedveli annyira Fáber Pétert. A Szentatya egy sor indokkal válaszolt: mindenkivel párbeszédet folytatott, még az ellenfeleivel is; egyszerű, szinte népies volt vallásossága, amelyet egy bizonyos naivság is jellemzett. Kiemelte Fáber Péter belső megkülönböztető ítélőképességét, és azt a tényt, hogy képes volt nagy és fontos döntések meghozatalára, miközben kedves, gyengéd ember volt.

Nyitott volt minden tapasztalatra és az életre, nélkülözte a mentális korlátokat, nem voltak előítéletei. Tudta, hogy az egyháznak szüksége van a megújulásra. Jézus Társaságában Fáber Péter mindig engedelmességben élt, a kiengesztelődés és a béke embere volt.

Hogy mit tanulhatunk ma az új szenttől? Erre a kérdésre a következőket válaszolta P. Antonio Spadaro SJ: azt, hogy Jézus Krisztus szemével vizsgáljuk mindennapi valóságainkat. Fáber Szent Péter a lelkiismeret védőszentje, a lelkiismeretvizsgálaté, amelyre mindannyian meghívást kaptunk.

Forrás: Vatikáni Rádió/news.va/Rome Reports/Magyar Kurír

Április 27-én avatják szentté XXIII. Jánost és II. János Pált

Szeptember 30-án délelőtt 10 órakor a Vatikáni Apostoli Palota Konzisztóriumi termében, a napközi imaóra keretében, Ferenc pápa rendes nyilvános konzisztóriumot tartott a két boldog pápa szenttéavatási ügyében.

A konzisztórium során Ferenc pápa kihirdette, hogy Boldog XXIII. Jánost és Boldog II. János Pált 2014. április 27-én, húsvét második vasárnapján, az Isteni Irgalmasság ünnepén iktatják a szentek sorába. 

Forrás: Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

Rómába kerül a ferences vértanúk ügye

Károlyi Bernát, az egykori kínai misszionárius és hat vértanú társa boldoggá avatási perének egyházmegyei szakasza augusztus 31-én zárul a pasaréti ferences templomban, ahol a 18.45-kor kezdődő ünnepi vesperást Paskai László bíboros vezeti, aki maga is a boldoggá avatási ügy egyik tanúja. A több ezer oldalas peranyag hamarosan a vatikáni Szenttéavatási Kongregáció elé kerül, ahol megkezdődik az eljárás utolsó szakasza.

A hét ferences vértanú – Hajnal Zénó, Károlyi Bernát Kiss Szaléz, Kovács Kristóf, Körösztös Krizosztom, Lukács Pelbárt és Kriszten Rafael – 1944 és 1954 között életáldozatával tett tanúságot hitéről és emberszeretetéről. Mártírhaláluk ideje arra a tíz évre esik, amikor a Magyarországot rabigába hajtó reguláris és partizáncsapatok, valamint a támogatásukkal kiépült rendszer számára az élet nem volt érték, és a kommunista rezsim még nem ismerte fel, hogy a vértanúk vére az Egyház magvetése. Mindannyian Krisztusért adták életüket, mentették az üldözötteket, kiálltak a Egyházért, a kisemmizettekért. Rendtársaik és a hívek körében emlékük és tiszteletük haláluk pillanatától kimutatható, és ma is eleven. Az elmúlt két évben kilencven tanút hallgatott ki az egyházi bíróság, és a történészbizottság egy hatszáz oldalas tanulmányt készített. Mindezt és a különféle forrásokat le kellett fordítani olaszra. A Szenttéavatási Kongregációhoz kerülő dokumentáció közel háromezer oldalt tesz ki. Szeptembertől ott folytatódik az eljárás.

Forrás: Szerdahelyi Csongor/Magyar Kurír 

Újabb lépés II. János Pál szentté avatása felé

Minden készen áll II. János Pál szentté avatására - jelentette be kedden a vatikáni Szentté Avatási Kongregáció, mely csodának nyilvánította a 2005-ben elhunyt pápa közbenjárásával történt újabb gyógyulást.

A lengyel pápa kanonizációs eljárása már az idén lezárulhat szentté avatásával. Ennek időpontja decemberben lehetne a Hit Évének végén - közölte a Szentté Avatási Kongregáció az ANSA olasz hírügynökséggel. Korábban az olasz sajtó októberre jósolta II. János Pál szentté avatását, pápává választása idei 35. évfordulóján. 

A pontos dátumról Ferenc pápa dönt a szentté avatási dekrétum aláírásával. Ez az utolsó pápai lépés szükséges a kanonizáció végleges lezárásához.

Az 1978-ban megválasztott, 2005. április 2-án elhunyt egyházfőnek már a temetésén azonnali szentté avatását követelték a hívők Santo subito! feliratú transzparensekkel. Ezt követően XVI. Benedek az előírt várakozási időnél - a halált követő öt esztendő - korábban elindította elődje kanonizációs eljárását.

II. János Pált 2011. május elsején avatták boldoggá a római Szent Péter téren. Az ehhez elfogadott első csoda Marie Simon Pierre Parkinson-kórban szenvedő francia nővér gyógyulása volt.

A szentté avatáshoz szükséges második csoda a boldoggá avatás napján történt, ennek részleteit azonban a Vatikán egyelőre nem hozta nyilvánosságra. A tudományosan megmagyarázhatatlan gyógyulást a Szentté Avatási Kongregáció által felkért orvosok és teológusok idén áprilisban minősítették csodának. Ezt most a kongregáció bíborosi bizottsága is megerősítette.

Forrás: Híradó.hu/MTI