Kárpátalja anno - Ungvári Szent György római katolikus templom

Ungvár római katolikus közösségét az 1333–1337-es pápai tizedjegyzékben említik először. A XVI. században a reformáció tanai az Ung-parti városba is eljutnak, s a Drugetheknek köszönhetően széles körben elterjednek. A család egyik sarja, Drugeth György (1583–1620) azonban a katolikus megújulás nagy alakja, Pázmány Péter hatására katolizált, s teret engedett a római katolikus vallás gyakorlásának Ungváron.

Nem sokáig tartott a vallási türelem: először 1644-ben I. Rákóczi György fejedelem serege űzte ki a városból a jezsuita rendet, majd Thököly Imre támadt rá a katolikusokra a város 1679-es elfoglalásakor.

Néhány évvel később Ungvár Bercsényi Miklós birtokába jutott, s az Ung vármegyei főispán felesége, Drugeth Krisztina kedvéért támogatta a katolikusok vallásgyakorlását. Ám 1705-ben megváltoztatta álláspontját, s a katolikus templomot az evangélikusoknak adta át. Ráadásul 1710-ben Bercsényi a templom eszközeit is magával vitte Lengyelországba, melyek közül két monstranciát (szentségmutató) halála előtt visszaküldött Ungvárra.

Az elvett templom 1711-ben kerül vissza eredeti tulajdonosaihoz. Az ungvári katolikus közösség megerősödését jelzi, hogy 1712-ben felépítik a plébániát. Anyakönyvüket 1700-tól vezetik.

Az idők folyamán annyi támadásnak kitett régi templom helyébe a hívek újat építenek a XVIII. század második felében: 1762-ben teszik le az épület alapkövét, s négy év múlva, Szent György tiszteletére szentelik fel az új római katolikus templomot, melyet 1881-ben kibővítnek.

A késő barokk stílusú templom sisakos központi tornya mellett kétoldalt egy-egy nyolcszögletű kisebb torony áll. Főoltárának képét Kracker János Lukács cseh egyházi festőművész festette 1763-ben. A templom jobb oldalán lévő mellékoltár Szent István királyunk tiszteletére épült. A templom orgonáját – mint ahogy a beregszászi római katolikus templomét is – a Rieger testvérek, Ottó és Gusztáv készítették 1901-ben.

Kárpátalja.ma

Szeptember 7. - Szent Márk, István és Menyhért áldozópap, kassai vértanúk

Mt 10,28-33

Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Féljetek inkább attól, aki a lelket is és a testet is el tudja pusztítani a gyehennában. Két verebet ugye egy fillérért árulnak? És egy sem esik közülük a földre a ti Atyátok tudta nélkül. Nektek azonban még a hajszálaitok is mind meg vannak számlálva a fejeteken. Ne féljetek hát, hisz különbek vagytok ti a verebeknél! Mindazt, aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom Atyám előtt, aki a mennyekben van. De azt, aki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom Atyám előtt, aki a mennyekben van.

†

„Rákóczi […] először Körösit akarta megtörni […] Előkelő emberekből álló küldöttséget menesztett hozzá, melynek szónoka […] arra kérte, pártoljon át Bethlenhez, tagadja meg hitét, kövesse Kálvin vallását, s az esetben nemcsak szabadságát nyeri vissza, hanem megkapja a széplaki apátság birtokait is.”

Részlet Eperjessy István vallomásából

Körösi Márk (horvát származású esztergomi kanonok), Pongrácz István (jezsuita), Grodecz Menyhért (lengyel származású jezsuita) a kassai várkapitány házában kerestek menedéket, amikor 1619-ben Bethlen Gábor vezére, Rákóczi György elfoglalta Kassát. A vad hajdúk mindhárom papot katolikus hitük megtagadására akarták kényszeríteni. S mivel azok erre nem voltak hajlandók, iszonyú kínzások közepette kivégezték őket szeptember 7-én. Csontjaik egy része a nagyszombati jezsuita templomban van elhelyezve.

Kőrösi Márk a nagyszombati papnevelde rektora, majd esztergomi kanonok volt. Azért ment Kassára, hogy a lelkipásztori életben segítségére legyen a két jezsuita szerzetesnek. 

Pongrácz István előkelő erdélyi család szülötte, jezsuita szerzetes. Először Ausztriában, majd Kassán végezte a lelkipásztori szolgálatát. Lengyel származású társával, 

Grodecz Menyhérttel. A katolikus hit védelméért 1619. szept. 5-én elfogták őket Bethlen Gábor és Rákóczi György kálvinista hajdúi. Hitük elhagyására nem voltak hajlandók, ezért kegyetlen kínzások közepette szenvedtek vértanúhalált. II. János Pál pápa avatta őket szentté Kassán 1995. júl. 2-án. Az esztergomi bazilikában tiszteletükre külön oltár van, és ereklyéket is őriznek ott.

Pestisben meghal Margit királyné

(1349)

Pestisben meghal I. (Nagy) Lajos felesége, IV. Károly német-római császár leánya. A Luxemburg-házból származó királyleányt 14 éves korában ragadta el a járvány. A házasságkötés a cseh-magyar közeledést szolgálta, többszöri halasztás után végül 1345-ben kötötték meg. A pestist az első nápolyi hadjáratban részt vett katonák hurcolták be az országba. A nyugat-európaihoz hasonló nagy mértékű pusztítással nem számolhatunk, de az ország egyes területein (Partium) éreztette hatását.

Magyar Katolikus Püspöki Konferencia/Rubicon/Múlt-kor

Jezsuita a kurucok fogságában - Balogh Bálint SJ (1625–1690)

A 17. század vége viharos időszaka volt a magyar történelemnek. E korszakban élt Balogh Bálint atya, aki a kifli alakúra fogyatkozott Magyar Királyság számos városának jezsuita kollégiumában, Pozsonyban, Lőcsén, Ungváron és Kassán is tevékenykedett, és több helyen járt misszióban is.

Egy ilyen misszió során esett a kurucok fogságába,1672-ben. A kurucok brutálisan megverték, csúfolták,gúnyolták. Volt köztük egy református lelkész, aki a jezsuita atyát hitvitára akarta kihívni. Megkérdezte Balogh atyát, hogy a Szentírásban hol van ez a hely:„Hogy véghezvigyék, amikről a te kezed és a te tanácsod eleve elvégezte volt, hogy megtörténjenek.” (ApCsel 4,28.) A jezsuita atya előbb vonakodott felelni, hiszen nem akart fogságban hitvitát nyitni.A lelkész ekkor azzal gúnyolta: „Nézd csak a szamárjezsuitát, semmit sem tud a Szentírásról!” Végül mások buzdítására a jezsuita atya megválaszolta,hogy ez a mondat az Apostolok Cselekedetei negyedik fejezetéből való. Mikor végre a csá-szári katonák kiszabadították a pátert, az őt foglyul ejtő kurucokat ki akarták végezni. Végül a jezsuita kérésére a császári tisztek ettől eltekintettek, így Bálint atya megmentette korábbi bántalmazóit. Kiszabadulása után nem sokkal, Nagybányán alapított helyi jezsuita missziót. Mivel a protestáns városvezetés nem engedte, hogy a népnek misézzen, ezért szállásán, nyitott ablaknál tartott szentmisét,amit az emberek az utcáról hallgattak.

Nagybányai missziói során ortodox papokat hívott – sikerrel – a katolikus egyházzal unióra, kuruc fogságában nyitottan fordult református fogvatartói irányába is. A vallási villongások korának embere volt, deugyanakkor igyekezett – földrajzi és lelki értelemben is – elérni a katolikus egyház határaira

Mihalik Béla

JTMR Levéltár igazgató

Forrás: JTA Barátinknak