A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szentek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szentek. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. február 23., hétfő

A nap szentje - Szent Polikárp püspök, vértanú

Egészen korai idők vértanúja Polikárp, aki az Isten bölcsességét keresve vezette a rábízottakat. Isten segítségét kérjük a mai napon, hogy Polikárp közbenjárására erősítse meg hitünket, és áldja meg nagyböjtünket.

Polikárp szmirnai püspök, Szent János apostol tanítványa, a keleti Egyház kiemelkedő egyénisége. A húsvét megünneplésével kapcsolatos vita eldöntésére személyesen járt Rómában, Anicét pápánál (151 körül). Fennmaradt a filippiekhez írt levele. Életéről egykorú írók, Szent Ireneus püspök és Tertulliánus írtak. Haláláról hiteles vértanú akták tanúskodnak. 86 éves korában, 155 február 23-án a pogányok bevádolták a prokonzulnál mint "Ázsia tanítómesterét", és halálát követelték. Máglyahalálra ítélték, de mivel a tűz nem ártott neki, karddal átdöfték. Holttestét megégették, de csontjait összegyűjtötték, és "minthogy drágaköveknél többre becsülték, megfelelő helyen (a kisázsiai Musztafa hegyen) eltemették". Ott gyülekeztek össze a keresztények "vértanú születésnapját" megünnepelni.

Istenünk, minden teremtmény Ura, te Szent Polikárp püspököt azzal jutalmaztad, hogy vértanúid közé fogadtad. Közbenjárására add, hogy Krisztus szenvedésének kelyhéből vele együtt részesedve, mi is örök élet­re támadjunk. 

Katolikus.hu/Szentek

2015. február 7., szombat

A nap szentje - Boldog IX. Piusz pápa

Nehéz időkben Isten szenteket küld Egyházának, akik bizalmukkal, erényeikkel mutatnak példát a rájuk bízottaknak, és ragyognak az utókor számára is. Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy példaképekké lehessünk a mai korban.

1792-ben született, ősi nemesi családban, szülei 9. gyermekekeként. Nagybátyja a Szent Péter Bazilika kanonokja volt, akinél sokat vendégeskedett. lorettói zarándok útján meggyógyult, és ezután a papságra készült. 1819-ben szentelték pappá. 1827-ben Spoleto árseke, majd Imolába kerül. 1840-ben bíboros. 1846-ban választják pápává. Súlyos politikai körülmnyek nehezítik pápaságát. Nevéhez fűződik a szeplőtelen fogantatás dogmájának kihirdetése (1854) ,a Vatikán újságjának, az Osservatore Romanonak a megindítása (1861),  az I. Vatikáni Zsinat összehívása (1869-70), ahol a pápa tévedhetetlenségét mondták ki, amikor ex catedra nyilatkozik hit és erkölcs kérdésében. 1870-ben megalakul az olasz állam, ettől kezdve a "Vatián foglya" a pápa. Szent Józsefet az egész Egyház patrónusának nyilvánítja, majd az egész Egyházat Jézus szentséges Szívének ajánlja. 1878-ban hal meg. II. János Pál pápa avatja boldoggá 2000-ben.

Katolikus.hu/Szentek

2015. február 3., kedd

A nap szentje - Szent Balázs püspök és vértanú

Nevének megfelelően (Blasius=Basilius=király) igazi királyi lélek volt. Életét az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek véghosszat nem érő sorával szőtte át, halálát pedig a vértanúság bátor hitvallásával pecsételte meg. A 3. század második felében élt, s 316 körül szenvedett vértanúhalált. 

Szülővárosában, az örményországi Szebasztéban eredetileg orvosi gyakorlatot folytatott. Mivel azonban igen vallásos életet élt és a testi bajok gyógyítása mellett nagy gondot fordított a lelki sebek behegesztésére is, keresztény testvérei a legközelebbi püspökválasztás alkalmával egy szívvel lelkük pásztorává választották. Balázs meghajolt a nép akarata előtt és ettől kezdve egészen a lelkek gondozására adta magát. Erre nagy szükség is volt, mert Keleten még mindig erősen dühöngött a keresztényüldözés. Konstantin császár társuralkodója, Licinius ugyanis önkényesen túltette magát a 313-ban kiadott milánói türelmi rendeleten és folytatta az üldözést. Az üldözés Szebasztéba is elhatott és természetesen elsősorban a nyáj pásztorát vette célba. 

Balázs híveinek unszolására egy időre kitért az üldözők dühe elől. A város közelében egy sziklaüregben vonta meg magát. Szebaszte pogány prefektusa Agricola azonban elfogatta. Miközben a katonák a városba vitték Balázst, amerre haladt, hívei mindenütt eléje vitték betegeiket és ő a kereszt jelével meggyógyította őket. Ekkor gyógyította meg a halszálkától fulladozó gyermeket is. 

Agricola először nyájassággal akart Balázsra hatni. "Üdvözlégy Balázs - mondotta -, akit Agricola és az istenek kegyelnek". Mire a szent: "Légy áldott, jó Agricola; de áldott csak akkor leszel, ha nem mondod isteneknek azokat, akik tulajdonképpen ördögök". Az imént még nyájas prefektust teljesen kihozta sodrából ez a bátor felelet, s mivel látta, hogy Balázs állhatatosságát nem tudja megtörni, lefejeztette őt. A hívők emlékezet úgy tudja, hogy a szent püspök közvetlenül halála előtt ígéretet kapott Istentől, hogy mindazok, akik testi vagy lelki bajaikban, főleg torokfájásban az ő közbenjárását kérik biztos meghallgatást remélhetnek.

Urunk, Jézus Krisztus! Te megígérted, hogy a Benned hívőket jelek és csodák kísérik. Kérünk, Szent Balázs közbenjárására engedd megéreznünk ajándékozó jóságodat, és erősítsd testi-lelki egészségünket. Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.

2015. január 31., szombat

A nap szentje - Bosco Szent János áldozópap

Boscó szent János, a fiúk apostola, aki a legelesettebbeket gyűjtötte össze, hogy Istenhez vezesse őket. Nekünk is meg kell találnunk azt a feladatot, amelyre itt és most a leginkább szükség van.

A torinói egyházmegyében lévő Becchiben született 1815. augusztus 16-án. Szülei szegény földművesek voltak. Ifjú korában sok nehézséget kellett legyőznie, hogy pap lehessen. Már fiatal gyermekkorában apostolkodott: különböző cirkuszi mutatványokkal szórakoztatta társait, hogy azután imádságra és hittanra tanítsa őket. 1841-ben szentelték pappá. 

Pappászentelése után minden erejét a munkásifjúság nevelésére szentelte, jórészt szent lelkiatyja, Don Giuseppe Cafasso szavai és példája nyomán . Nevelői művészete abban állt, hogy karizmatikus lelke világosan felismerte korának lelki ínségét. Játék, ima és munka: ezek voltak nevelési eszközei. A köréje gyűlt papokból alapította meg Szalézi Szent Ferencről nevezett szerzetesrendjét (szaléziek), majd Mária, a Keresztények Segítője Leányainak Társaságát. Ezekben tanították az ifjúságot mesterségre és keresztény életre. Élete vége felé már 60 intézet működött 1000 taggal és 130 ezer tanítvánnyal. Az isteni gondviselés iránti bizalma, és derüs lelkülete mindenkire átragadt. Írásaiban a vallást védelmezte.Torinóban halt meg, 1888. január 31-én.

Istenünk, ki Bosco Szent Jánost arra választottad, hogy atyja és tanítómestere legyen az ifjúságnak, kérünk, add, hogy a szeretet tüzétől lángra gyúlva mi is keressük a lelkeket, és csak Neked szolgáljunk!

2015. január 22., csütörtök

A nap szentje - Szent Vince diakónus, vértanú

Példája: Az Egyházban és a világban keress társakat feladataidhoz!

Jézus Krisztus az egész teremtés középpontja és teljessége. Őbenne élet volt és ez az élet volt az emberek világossága. Benne az istenség egész teljessége lakozik. Így Jézus Krisztus, aki a világmindenség Királya és örök Főpapja.

Szent Vince diakónus, vértanú a spanyol Osca, más leírás szerint Huesca nevű városban született, gazdag szülők gyermeke volt. Fiatalon elkezdett tanulni, kedvenc tananyaga a hittudomány volt.

A saragossai (Zaragóza) egyház első szerpapja lett Valériusz püspök mellett, aki egyben tanítómestere is volt. Mivel a püspök beszédhibás volt, Vince kellett, hogy helyette prédikáljon, hatására Zaragózában ugyancsak fellendült a vallásos élet.

A Diocletianus-féle üldözés idején, a hispániai Valenciába hurcolták a püspökével együtt. Hittagadásra képtelenek voltak rábírni őket, ezért a püspököt száműzetésre, őt pedig halálra itélték. 304. január 22-én szenvedett vértanúságot, miközben kegyetlenül megkínozták. Testét a valenciai templom főoltára alá temették.

Tisztelete azonnal, már Szent Ágoston idején elterjedt az egész Egyházban.

A szőlősgazdák és pincemesterek (vincellérek) védőszentje. Sokhelyütt ekkor tartják a szőlő szentelést: a gazda hajnalban szótlanul kivonul a szőlőbe, ott a szőlőt meghinti olyan borral, melyet Szent János evangelista ünnepén szenteltek. 

Urunk, Jézus Krisztus! Te vagy a vértanúk erőssége, és gyarló természetünket is meg tudod erősíteni az igazság megvallására. Kérünk, Szent Vince példájára és közbenjárására add, hogy állhatatos hitvallásunkért egykor magadénak vallj mindannyiunkat mennyei Atyánk előtt. Aki élsz és uralkodol, mindörökkön örökké.

Katolikus.hu/Szentek

2013. november 25., hétfő

Magyar szentekre emlékeztek Tapolcán

Magyar szentekre, boldogokra emlékeztek vasárnap este a Nagyboldogasszony római katolikus templomban. A rendezvényt D. Fekete Balázs nyitotta meg.

D. Fekete Balázs utolsó koronázott királyunk, boldoggá avatott IV. Károly életútját idézte fel. Az érdeklődők előbb Szent Istvánhoz szóló fohászt hallhattak, majd a D. Fekete Balázs, a Nagyboldogasszony római katolikus általános iskola történelem tanára nyitotta meg a Tapolcaiak a nemzetért egyesület által szervezett rendezvényt. A történelem tanár előbb általánosságban szólta a szentekről, majd külön, részletesen is a példamutató családapáról, férjről, aki nem csak gyermekeinek, népeinek is jó atyja volt. Utolsó koronázott királyunkról, boldoggá avatott IV. Károlyról, aki megértette, mit jelent Krisztus nyomdokaiba lépni. A király feleségében, Zitában méltó társra lelt és gyermekeiket is vallásosan nevelték. Károly a későbbiekben háborúellenes politikájával jelentős érdemeket szerzett. Az első világháború után a vagyonától megfosztott uralkodó száműzetése idején megfázott, a gyilkos kór tüdejét támadta meg. Még orvosra sem volt pénzük. Halálos ágyán utolsó sóhajáig imádkozott. 2004-ben avatta boldoggá II. János Pál pápa. D. Fekete Balázs beszéd után a Nagyboldogasszony iskola tanuló énekelt, majd egyenként emlékeztek meg a magyar szentekről.

Forrás: Veol.hu

2013. november 15., péntek

November 16. - Skóciai Szent Margit

*Reska, 1047. +Edinburgh, 1093. november 16.

Margit sorsát, születésétől haláláig a világtörténelem jobban meghatározta, mint a többi fejedelmi családból született gyermekét. Ezt életrajzírója, Durmferline-i Theoderich szerzetes is érezhette, mert a szent életrajzában -- amelyet Margit leányának, Matildnak, Anglia királynőjének írt -- a szokásosnál nagyobb helyet szentelt a történeti eseményeknek.

Mintegy két évvel Margit születése előtt Nagy Alfréd utódait letaszították a trónról és elűzték Angliából. Erre okot is szolgáltattak. Dédapjuk, akit a nép ,,Tanácstalan Ethelréd''-nek nevezett, a dánokkal régóta meglévő szövetséget, amely biztosította az angolszász királyságot, tönkretette azzal, hogy az Angliában lévő dánokat orvul meggyilkoltatta. A dán király bosszúhadjáratában Ethelréd életét vesztette, első házasságából való fiát, Ironside Edmundot pedig később gyilkolták meg. Dánia királyát, Knudot ismerték el Anglia új uralkodójának. Trónja megerősítése érdekében Knud feleségül vette Ethelréd második feleségét, a normann Emma hercegnőt. Emma két kiskorú fia nagybátyjukhoz menekült Normandiába.

A fiúkat először Norvégiába vitték, amelynek királya, Szent Olaf mint viking Ethelréd szolgálatában állt. Amikor tíz évvel később Knud Norvégiát is meghódította, a két fiú, bizonyára Olaffal együtt, akinek a sógora Kijevben uralkodott, Kelet-Európába jött. Az első biztos adat, amellyel Margit atyjáról, Edmundról rendelkezünk, az, hogy Magyarországon élt, és Szent István király rokonságából vette feleségül Ágotát (aki egyes történészek szerint Szent István húga, mások szerint Gizella rokona volt).

Margit valószínűleg 1047-ben született, s az e házasságból származó három gyermek közül a legidősebb volt. Edmund jól érezhette magát Magyarországon, hiszen atyjának mostohatestvére, Eduárd 1041-ben elfoglalta Anglia trónját, tehát már nyugodtan hazatérhetett volna. Amikor ugyanis Knud mindkét fia meghalt, Eduárdot hazahívták, hogy véget vessenek az idegenek uralmának Angliában. De tudomásul kellett venniük, hogy a korábbi idegen uralmat egy másikkal cserélték föl. Eduárd ugyanis egész ifjúságát Normandiában töltötte. Amikor Anglia királya lett, majdnem kizárólag normannokkal vette körül magát. Anglia egyháza és kultúrája az ötvenéves dán fennhatóság alatt nagy sebeket kapott, kézenfekvő volt tehát az új király számára, hogy a püspöki és apáti székekbe képzett, a clunyi reform szellemét képviselő normann klerikusokat hozzon. A hivatalnokok is mind Eduárd ifjúkori, normann barátai lettek. Házassága gyermektelen maradt, s lassan közismertté vált, hogy a trónt elígérte Normandiai Vilmosnak, a nagybátyjának. Ilyen ígéretre Eduárdnak nem volt joga, mert Angliában a királyság nem vröklődött, hanem választás útján szállt tovább. A ,,Bölcsek Tanácsa'' volt arra hivatva, hogy az örököst megválassza. Az uralkodó dinasztiának csupán hagyományos joga volt ahhoz, hogy a választás lehetőleg egy családtagra essék. Így a Bölcsek Tanácsa, ez a tősgyökeresen angolszász hivatal elérte, hogy Alfréd utolsó életben lévő ivadékát visszahívják a trónra.

Küldöttség indult tehát Magyarországra, hogy a király unokaöccsét és családját visszahozzák Angliába. 1057-ben vagy valamivel korábban érkezett Edmund a feleségével, Ágotával s gyermekeivel: Margittal, Krisztinával és Edgárral Anglia földjére, amely természetesen idegen volt számára. Margit ekkor tíz éves lehetett, s hogy miként fogadta ezt a hazatérést, arról életrajzírója nem emlékezett meg. Edmundot királlyá koronázták, de néhány év múlva meghalt.

Ezáltal ismét előtérbe került a trónutódlás kérdése, mivel gyermekeket nem szoktak királlyá választani. A figyelem egyre inkább a mindenki által szeretett, bátor Harald, az angolszász Edán nemesi párt jelöltje felé irányult.

Normandiai Vilmos korábban, amikor Harald hajótörés miatt a normann partokra vetődött, megeskette, hogy támogatni fogja az ő trónkövetelését. Amikor Eduárd 1066-ban meghalt, Harald ezt az esküt, mert kikényszerített volt, érvénytelennek nyilvánította és elfogadta a királyválasztást. A folytatás az lett, hogy uralkodása nem tartott egy évig sem, mivel a hastingsi csatában elesett. A Bölcsek Tanácsa most, utolsó kísérletként Anglia függetlenségének megvédésére, a fiatal Edgárt, Edmund és Ágota fiát, Margit testvérét választotta királlyá. De Hódító Vilmossal szemben a gyermek Edgárnak nem voltak esélyei, már csak azért sem, mert a legfontosabb állami hivatalok normannok kezében voltak, akik hercegüket, Vilmost ujjongva ünnepelték mint királyt.

Edgár, anyjával és nővérével Margittal együtt, Anglia ősi ellenségéhez, Skóciába menekült. Akkor Malcolm uralkodott Skóciában, akit alattvalói ,,Véres''-nek hívtak. Félelmetes kegyetlenséggel állt bosszút Macbeth hívein, aki atyját megölte és elragadta a trónt. Anglia határvidékének lakói is többször megszenvedték ezt az irtóhadjáratot. Malcolm Anglia belső bizonytalanságát és az angolszász uralkodócsalád távollétét arra használta föl, hogy újra meg újra betört az országba. Ugyanakkor megszerezte magának Margit kezét, aki csak családjának sürgetésére mondott igent a házasságra.

Margitról attól az időtől kezdve kapunk élesebb vonásokkal rajzolt képet, hogy Skócia királynéja lett. Életrajzában ez áll: ,,Malcolm a legnemesebb családból vett magának feleséget, aki még nemesebb volt bölcsességében és jámborságában.. hatására a király elhagyta vad szokásait... Egész környezete megváltozott Margit körül... Előtte többé egy durva szót ki nem ejtettek.'' Életrajzírója azt is közli, hogy Margit -- és nem a király -- összehívta a skót egyház zsinatát, hogy a római egyház szokásaitól eltérő szokásoktól, amelyek az egykor Írország felől megtérített skót egyházban még mindig föllelhetők voltak, megszabadítsa a skótokat. A királyné a zsinaton tárgyalt teológiai kérdésekhez is hozzászólt. Akkoriban éles viták folytak arról, hogy a bűnös embernek egyáltalán szabad-e Krisztus Testét magához vennie. Margit azt a nézetet képviselte a zsinat előtt, hogy - - jóllehet valamennyien bűnös emberek vagyunk -- ha valaki meggyónt, megbánta bűneit, megtette az elégtételt, és hittel járul a szentáldozáshoz, az a Szentírás szerint nem ítéletre, hanem bűnei bocsánatára méltó.

Nemcsak az életrajzíró Theoderichtól, hanem más forrásokból is tudjuk, hogy Skócia népe hálás szeretettel tisztelte Margit királynőt, aki templomokat és kolostorokat épített, és minden nyomorúságos szenvedőn segített. Az irgalmasság tetteinek gyakorlásával emléket állított az emberek szívében. Margit, aki Alfréd családjának utolsó királynéja volt, minden angol királynő anyja is lett azáltal, hogy leánya, Matild Hódító Vilmos legkisebb fiának, a Vilmos utódjává tett I. Henriknek lett a felesége.

Margit 1093. november 16-án halt meg, négy nappal azután, hogy a férje, Malcolm és idősebb fia az angolok elleni csatában elestek. A nép körében azonnal szentként kezdték tisztelni; ünnepélyes szentté avatása 1261-ben történt. Margit és Malcolm földi maradványait a reformáció idején Spanyolországba menekítették, az Escorial templomában nyugszanak.

Ünnepét 1673-ban vették föl a római naptárba, június 10-re. 1969-ben november 16-ra helyezték át.

†

Theoderich a következő jelenetet örökítette meg röviddel a szent halála előtt: ,,Amikor a királyné halálán volt, belépett hozzá a szobába egyik fia. Éppen a harctérről jött, a lelke súlyos bánattal volt teli, hiszen anyjának azt kellett volna jelentenie, hogy atyja és testvére a csatatéren maradtak holtan, és most anyját is halálán látja. Miközben szívét eltöltötte a keserűség, a királyné összeszedve utolsó erejét, megkérdezte, mi van férjével és a másik fiával. A fiú, arra gondolva, hogy ha az igazat mondja, azzal megöli édesanyját, csak annyit válaszolt, hogy jól vannak. A királynő azonban fölsóhajtott, és ezt mondta: Tudom, tudom, de megesketlek téged a kezemben lévő keresztre, mondd el nekem a valóságot. Így a fiú elmondta a történteket. S ekkor Margit ahelyett, hogy asszonyoknál szokásos jajgatásban tört volna ki, ez a keresztény lélek az égre emelte a szemét és két karját, majd az Istent dicsérte azért, hogy élete utolsó órájában még ilyen nagy szenvedésben lehetett része.''

A szentté avatás alkalmával ereklyéit kiemelték, s a legenda szerint a következő történt. Felnyitották a sírt, és a maradványokat egy ezüst ravatalra helyezték, hogy a templom szentélyébe vigyék át. Amikor a menet Malcolm király sírboltja előtt haladt el, meg kellett állniuk, mert az ereklyét vivők nem tudtak továbbmenni. Akkor egy öregember azt tanácsolta, hogy emeljék ki Malcolm csontjait is, és helyezzék oda Margit mellé. Mikor ez megtörtént, folytathatták útjukat.

Ez a csodás elbeszélés azt a meggyőződést tükrözi, hogy Margit megszelídítette és szentségben maga mellé vette Malcolmot. 

†
 
Istenünk, ki Szent Margitot arra választottad, hogy különös szeretettel szeresse a szegényeket, kérünk, segíts, hogy közbenjárására és példáját követve mi is megmutathassuk felebarátainknak, mennyire jó vagy!

Forrás: Katolikus.hu/Szentek 

2012. december 3., hétfő

„Lelkeket, lelkeket adj nekem Uram!”




Római Katolikus Egyházunk e napon ünnepli Xavéri Szent Ferenc hitvallónkat, aki az apostolok ideje óta talán a legtöbbet tett a kereszténység terjesztése érdekében.
 Az ifjú Ferenc, aki a baszk főnemesség egyik legreményteljesebb sarja volt, életének elejétől kezdve jobban kapott a tanulásra, mint a lovagi gyakorlatokra, így szülei megfelelő tanítók fogadásával gondoskodtak róla, hogy már odahaza megszerezze a magasabb tanulmányokhoz a szükséges előismereteket. 1525 őszén Párizsba érkezett, hogy megkezdje bölcseleti és teológiai tanulmányait. Öt évvel később már a bölcselet doktora lett és kevéssel rá a Beauvais-kollégiumban egyetemi tanszéket nyert.
Közben lelki életében nagy változás állott be, melyben Loyolai Szent Ignácnak volt főrésze. Ignác éles szemével rögtön meglátta a nagyratörő ifjú lelke mélyén rejlő természetfölötti kincseket és igyekezett Őt megnyerni. Ez azonban nem ment könnyen, Ferencet ugyanis abban az időben merőben világias célok hevítették, így Ignác közeledését hideg tartózkodással fogadta. Azonban mikor Ignác egy bizalmasabb beszélgetés alkalmával felvetette az evangélium nagy sorsdöntő kérdését: „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de lelkének kárát vallja…” – egyszerre felderengett neki egész eddigi életének és célkitűzéseinek hiábavalósága, s innentől kezdve teljesen Szent Ignácra bízta lelki vezetését.
1534. augusztus 15-én a montmartre-i Chapelle du Saint Martyre-ban ő is megfogadta, hogy az evangélium terjesztése miatt a Szentföldre megy, és onnét hazatérve minden tudását és erejét a pápa rendelkezésére bocsájtja. Fogadalmának megfelelően két évvel később Lotharingián és Németországon át Velencébe indult. Itt vette fel az egyházi rend szentségét; de első szentmiséjét csak negyvennapi visszavonultság és szigorú vezeklés után merte csak bemutatni. Azonban időközben kiderült, hogy a szentföldi út terve az akkor dúló török-velencei háború miatt kivihetetlen, Bolognába vonult, ahonnan később Rómába ment, ahol másodmagával átvette a San Lorenzo in Damaso-templom lelki vezetését. Itt érte III. János portugál király levele, melyben a király néhány alkalmas hithirdetőnek Indiába való küldését kérte Szent Ignáctól, aki egyből Ferencre gondolt. Miután III. Pál pápától legátusi kinevezést nyert, Sousa de Alfonz indiai alkirály társaságában elindult nevezetes útjára, mellyel örök időkre beírta nevét a katolikus hitterjesztés történetébe. India földjét tizenhárom hónapnyi vergődés után csak 1542. májusában érte el.
Ferenc szinte azonnal munkához is látott: kis csengettyűvel kezében járta Goa utcáit és felszólította a szülőket, hogy engedjék hozzá gyermekeiket hitoktatásra. Fáradhatatlan munkájának köszönhetően a gyermekek száma rohamosan növekedett, s nyomukban a felnőttek is érdeklődni kezdtek a tanító oktatásai iránt. Alig három hónappal megérkezése után azt jelentette Rómába, hogy annyian jönnek hozzá gyónni, hogy tíz ember munkájával sem tudná valamennyit kielégíteni. 1542-ben, néhány nagylelkű jótevő segítségével sikerült megnyitnia a goai Szent Pál-kollégiumot, mely a bennszülöttek nyelvét értő hithirdetőket volt hivatva nevelni.
Goából a félsziget délnyugati csücskén fekvő Halászpartra távozott. Kis megszakításokkal másfél évig időzött a földhöz ragadt halászok között, de munkája nem maradt nyom nélkül: malabári nyelvre fordította a katekizmust, leírta és megtanultatta a fontosabb imádságokat, főleg pedig prédikált és keresztelt. Volt nap, mikor egész falut megkeresztelt. Nem kevésbé bámulatos eredményt ért el a Halászparttal szomszédos Travancor tartományban. Itt történt meg ugyani először, hogy beszédeit olyan emberek is megértették, akiknek nyelve merőben eltért az általa használt parav nyelvjárástól. Rövid idő alatt egész törzseket nyert meg a kereszténységnek, többek között ennek is tudható be, hogy egyetlen hónap alatt körülbelül tízezer embert keresztelt meg.
1545-ben Malakkába, a távolkelet legromlottabb városába indult. Itt is úgy kezdte, mint Goában: csengettyűjével a kezében maga köré gyűjtötte a gyerekeket és hangos szóval felszólított őket: „Imádkozzatok azokért, akik halálos bűben élnek!”. Mikor aztán elég gyermek és felnőtt gyűlt köréje, a meggyőződés ellenállhatatlan erejével szólt Isten irgalmasságáról és a bűn utálatosságáról. Az eredmény itt sem maradt el: rengeteg pogány, sőt zsidó megtért Ferenc hatására. Közben több szigetre és szigetcsoportra is ellátogatott, hirdette az evangéliumot, majd visszatért Malakkába, hogy folytassa megkezdett művét.
Második malakkai időzése alatt hallott Japán felfedezéséről. A hír gyújtó hatása alatt elhatározta, hogy maga viszi meg a messze távolban fekvő országba az evangéliumi örömhírt.
1549 áprilisában Anger Pállal, az első japán kereszténnyel és két szolgájával elindult a „Felkelő nap országába”, hová éppen Nagyboldogasszony napján érkezett meg. Első állomása Kagosima volt, amelynek fejedelme nagy tisztességgel fogadta és teljes szabadságot adott neki az Evangélium hirdetésére. Anger segítségével japánra fordított a katekizmus kivonatát, s mikor már valamennyire törte a nyelvet, kidolgozott és szóról-szóra megtanult egy beszédet és ezzel indult térítő útjára. A kezdeti nehézségek ellenére a város lakói közül mintegy százan megkeresztelkedtek. Az ottani pogány papok, a bonzok izgatására azonban el kellett hagynia Kagosimát. Innen Firandába ment, ahol virágzó hitközségeket alapított. Itt elhatározta, hogy egészen Meákóig előrehatol. Azonban a városban eltöltött ideje alatt fel kellett ismernie, hogy az aratás ideje még messze van. Visszatért tehát Firandába, majd hazaindult Goába.
Mivel az Úr házáért égő szent buzgósága nem hagyta nyugodni, elhatározta, hogy Kínán keresztül kísérli meg megtérítésüket, ugyanis úgy látta, hogy a japánok életmód, műveltség és vallás tekintetében is a kínaiaktól függnek. Sok nehézség leküzdése árán  1552 őszén szerencsésen eljutott a Szancsán-szigetre, az egyetlen helyre, ahol a kínaiaknak szabad volt az idegenekkel érintkeznie. Tervét azonban nem tudta megvalósítani, mert az a kínai ember, akinek a megbeszéltek szerint át kellett volna őt csempésznie a határon, cserbenhagyta, így egészen magára maradt ebben a teljes elhagyatottságban tört rá a halálos betegség. Pap, orvos és betegápoló nélkül tengődött több napon át egy nyomorúságos viskóban, míg a könyörületes Isten december 2-án meg nem váltotta szenvedéseitől.
            Páratlan alázatossága a mintaszerű szerzetes képét varázsolja elénk: szerzeteskorában mindig térden állva írta elöljáróinak szóló leveleit. De még alázatosságánál is nagyobb volt Istenbe vetett bizalma, mely soha, még a legnehezebb körülmények között sem rendült meg. Élt-halt a lelkek üdvösségéért. „Lelkeket, lelkeket adj nekem Uram!”, ez volt állandó imádsága. Hűségét azzal jutalmazta az Úr, hogy csodatevő hatalommal tüntette ki, s a nyelvek adományán kívül megadta neki a betegek gyógyításának kegyelmét is. Sőt, még holta után sem szűnt meg csodákat művelni: mikor holttestét 1553. március 22-én Malakkába vitték, a városszerte dühöngő pestis, mintha csak elvágták volna, egyszerre megszűnt.

Imádkozzunk hát ezen a napon az összes missziók mennyei patrónusához, Xavéri Szent Ferenchez, hogy közbenjárására támasszon az Úr Hozzá hasonló térítőket, akikben a mai időkben legalább annyira hiányt szenvedünk, mint akkoriban a Keresztény Európán kívül!

Gloria Tibi Domine!



Felhasznált irodalom: Szentek élete az év minden napjára. IV. kötet. Szerk.: Schütz Antal. Budapest, 1933.

Christifidelis