Sopron - Az "elfeledett" koronázóváros

Három ízben (1622, 1625 és 1681) koronázóváros volt, háromszor pedig közszemlére is tették a Szent Koronát, ma azonban még a soproniak is alig tudják, hogy egykor Európa-szerte ismert városuk mennyire fontos szerepet játszott nemzeti ereklyénk történetében - nyilatkozta a Múlt-kornak Pálffy Géza, az MTA BTK Történettudományi Intézet „Lendület” Szent Korona Kutatócsoport vezetője újonnan megjelent könyve kapcsán.

A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) „Lendület” Szent Korona Kutatócsoportjának vezetője A Szent Korona Sopronban című legújabb könyvében a magyar korona ez ideig szinte ismeretlen kalandjaiba kalauzolja el olvasóit. Államiságunk és történelmünk legkiemelkedőbb szimbólumának soproni tartózkodásait az elmúlt évszázadokban mind a nagyközönség, mind Sopron polgárai csaknem teljesen elfeledték.

"Sopron teljesen kikopott a köztudatból, holott a 17. században még Európa-szerte ismert város volt. A Szent Korona és a nyugat-dunántúli település egymással összefonódó története még a szakma előtt sem ismert, ezért ez a könyv a történészeknek is egyfajta figyelemfelhívás" - mondta el Pálffy Géza a Múlt-kornak.

A mintegy 120 színes illusztrációval díszített kötetben a szerző olvasmányos stílusban ezeket a kalandos eseményeket mutatja be a 15. századtól a 20. század közepéig. A kismonográfiából kiderül, miként áll kapcsolatban Sopron városa koronánk legkorábbi hiteles ábrázolásával, s hogyan vált a 17. században - Székesfehérvár és Pozsony után - a nyugat-dunántúli település Magyarország harmadik koronázóvárosává.

Új könyvével a koronázási ékszerek kora újkori kutatását az MTA „Lendület” programjának támogatásával folytató történész legfőbb célja az volt, hogy felhívja rá a figyelmet: külföldi és hazai koronaemlékhelyeink sorában Sopron városát ez ideig méltatlanul elfeledték. Pedig a Szent Korona négyszer: 1463-ban, 1622-ben, 1625-ben és 1681-ben is járt a nyugat-dunántúli városban, s háromszor közszemlére tették (1463, 1622, 1681), ellentétben a közismert koronázóvárosokkal, Székesfehérvárral és Pozsonnyal.

Ezek közül ceremoniális értelemben az 1625. végi királykoronázás volt a legfontosabb esemény (a későbbi III. Ferdinándot december 8-án koronázták meg Sopronban az egykori ferences, mai bencés vagy Kecske-templomban), míg politikailag az 1622. és az 1681. évi koronázó országgyűlés tekinthető annak, fejtette ki Pálffy Géza. A történész emlékeztetett, hogy Sopronban hatszor ült össze a magyar törvényhozás.

Az utolsó székesfehérvári (1526) és az utolsó budapesti (1916) koronázás közötti időszak kutatását felölelő ötéves program során a kutatók által felfedezett és feldolgozott források alapján már eddig is számos - a történettudomány előtt is - ismeretlen adattal sikerült gyarapítani a magyar felségjelvényekkel kapcsolatos tudásunkat.

Pálffy Géza példaként említette a második, 1622. júliusi soproni közszemlét, majd az ekkori királyné-koronázást követően a koronázási jelvények eddig ismert legkorábbi leltárát, illetve a Szent Korona legrégebbi (16. század közepi) hiteles ábrázolásának keletkezéstörténetét.

Múlt-kor

Évforduló - Január 6.

Megszületett Szent Johanna, francia mártír

(1412)

Szent Johanna kora meghatározó személyiségei közé tartozik; laikusként, de szüzességi fogadalmat téve sokat tett az egyházért és népéért. Félelem nélkül hirdette az evangéliumot az egyház válságos időszakában mondta XVI. Benedek pápa 2011 januárjában.

Jeanne d’Arc egyszerű családban született, komoly vallási neveltetésben részesült; és már fiatalon megnyilvánult a szegények és szenvedők iránti jószívűsége, szeretete, együttérzése. A fiatal lány Szent Mihály arkangyal közbenjárására hallotta meg az Úr hívását keresztény életének elmélyítésére és a francia nép felszabadítására. Igent mondva Isten  hívására, szüzességi fogadalmat tett. Minden nap járt szentmisére, gyónt és áldozott, a keresztre feszített Jézushoz és édesanyjához, Máriához imádkozott. Jeanne d’Arc 1429-ben kezdte meg a népe felszabadítására irányuló tevékenységét. Békejavaslattal állt elő az Orléans-ban állomásozó angol katonák és királyuk felé; ám visszautasították. Elkötelezte magát a város felszabadításáért, amely hamarosan megvalósult. Johanna a katonáknak hirdette az evangéliumot, jóságról és bátorságról téve tanúságot. 1430-ban a szent inkvizíció nevében máglyahalálra ítélték olyan teológusok, akikből hiányzott a szeretet és az alázat ahhoz, hogy meglássák a fiatal lányban Isten működését. Johanna élete utolsó perceiben is Jézus nevét kiáltotta, aki mindig első helyen szerepelt életébe - hangzott el a XVI. Benedek pápa homíliájában 2011-ben. „Jeanne d’Arc a keresztény életvitelre hív mindenkit: az imára, az Istenbe vetett bizalomra, a szeretetről való tanúságtételre.”

Szent Johanna perét még 1450-ben VII. Károly rendeletére vizsgálták felül, és 1456-ban ártatlannak nyilvánították. 1910-ben boldoggá, 1920-ban szentté avatták.

Megszületett gróf Lónyay Menyhért miniszterelnök

(1822)

A budai piaristáknál és a pesti egyetemen végezte közép-, illetve felsőfokú tanulmányait. 1839-ben bölcsészeti, majd államtudományi doktorátust szerzett. Nagy utazónak számított, nemcsak Magyarországot, hanem a külföldet is járta. 

Főleg közgazdasági és pénzügyi tanulmányokat folytatott. Már 1843-ban, 21 éves korában Bereg megye képviselője lett az országgyűlésben. Elsősorban Széchenyi István eszmevilága és politikai elképzelései vonzották. Részt vett az 1848-as törvényalkotásban, tagja volt az első népképviseleti országgyűlésnek, s a pénzügyi tárca államtitkáraként tevékenykedett. Világos után Párizsba menekült, ahonnan 1850-ben császári kegyelemmel térhetett vissza. Ezután először birtokainak irányítása mellett, különböző pénz- és hitelintézetek létrehozásával foglalkozott.

1858-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, később rendes tagja lett, 1871-től haláláig pedig elnöke volt. 1865-ben újból képviselő lett, és Andrássy Gyula oldalán jelentős szerepet játszott a kiegyezés előkészítésében. 1867-ben az Andrássy kormány pénzügyminisztere lett, majd 1870-ben Ferenc József közös pénzügyminiszterré nevezte ki, s ő volt az első magyar közös miniszter Bécsben. 1871-ben kapta meg a grófi címet. 1871. november 14-én ő követte a közös külügyminiszterré kinevezett Andrássyt a magyar miniszterelnöki poszton. 

Miniszterelnöksége idején felgyorsult a modern ipari fejlődés Magyarországon. Ezt segítette elő az 1872-ben kiadott első ipartörvény is, amely felszámolta a céheket és deklarálta a szabad ipar gyakorlását. 1871-72-ben nyitottak meg egy sor fontos vasutvonalat; az Alföld-Fiumeit, a Székesfehérvár-Grazit, a Debrecen-Máramarosszigetit, valamint a Kassa-Oldenbergit. 1872 végén lemondott miniszterelnöki tisztségéről, de képviselői mandátumát megtartotta és a főrendi háznak is tagja maradt. Élete alkonyán a Tudományos Akadémián és a Földhivatali Intézetben dolgozott. Ő vállalta Széchenyi hagyatékának gondozását. Budapesten hunyt el 1884. november 3-án.

Megszületett Endresz György pilóta

(1893)

A perjámosi születésű Endresz az I. világháborúban tábori pilóta, a proletárdiktatúra idején repülőszázad-parancsnok, a háború után az Aeroexpress légiközlekedési vállalat pilótája, a Magyar Aero Szövetség oktatótisztje volt. 

1931-ben - navigátorával Magyar Sándorral - leszállás nélkül átrepülte az Atlanti-óceánt Harbour Grace és Bicske között. Az utat a Justice for Hungary nevű géppel 26 óra 20 perc alatt - világcsúccsal - tették meg és 10 ezer dolláros díjat nyertek. Repülésükkel a trianoni békeszerződés igazságtalanságára kívánták felhívni a figyelmet. 1932. május 21-én Rómába repülve, a littoriai repülőtéren lezuhant, és Bitai György navigátorral együtt szörnyethalt.

A Szent Korona hazatér

(1978)

A magyar Szent Koronát 1945-ben szállították az Egyesült Államokba, ahol letétként őrizték. Az őrzés helyét (Fort Knox) szigorú titokként kezelték. 1978-ban Budapesten, az Országházban "az amerikai nép képviseletében" Cyrus Vance külügyminiszter adta vissza a magyar államiságot jelképező Szent Koronát és vele együtt a koronázási jelvényeket, melyeket a Magyar Nemzeti Múzeumban helyeztek el, ahonnan 1999. december 21-én elfogadott törvény értelmében 2000. január 1-jén ünnepélyes keretek között (a jogarral és az országalmával együtt) a Parlament kupolacsarnokába került.

Magyar Kurír/Múlt-kor

Évforduló - December 3.

Véget ér a budai zsinat

(1308)

A világi urak közreműködésével megtartott budai zsinat végzéseket hoz. Kimondja a király személyének sérthetetlenségét, intézkedik a Szent Koronáról, a királyi javak visszafoglalásáról. 

Felszólítja Kán László erdélyi vajdát a Szent Korona visszaadására. A püspökök kötelességévé teszi, hogy a rablókat és gonosztevőket egyházi fenyítésekkel intsék meg. Foglalkozik az egyházi javadalmak betöltésével, az egyházi rend tagjainak művelődésével és más egyházi kérdésekkel.

Múlt-kor

Évforduló - Augusztus 27.

I. Károlyt harmadszor is megkoronázzák

(1310)

Az Árpád-ház kihalásával az államalapító Szent István koronájának tartott Szent Korona politikai töltésű jelképpé vált. A királyság uralkodó családoktól független létét jelképezte. Erőteljesebben fogalmazódott meg, hogy csak az a koronázás érvényes, amelyet a Szent Koronával, a székesfehérvári bazilikában, az esztergomi érsek végez. 

A koronát 1304-ben a trónkövetelő Vencel Csehországba vitte. Egy év múlva - miután elfoglalta a cseh trónt - átadta Ottó bajor hercegnek, aki ellenségeitől való menekülése közben hajszál híján elvesztette azt. Ottót 1307-ben Kán László erdélyi vajda elfogta. Elvette az újabb trónkövetelőtől a koronát, majd futni hagyta a herceget. Kán Lászlót a pápa legátusa, Gentilis bíboros bírta rá, hogy az ereklyét kiszolgáltassa. Így 1310. augusztus 27-én megtarthatták Anjou Károly harmadik és immár teljesen érvényes koronázását.

Múlt-kor

Várad török kézre kerül

(1660)

1660. augusztus 27-én foglalta el Szejdi Ahmed és Ali pasák egyesült serege a Partium legfontosabb erősségét, Váradot. A korábban erdélyi kézen lévő erődítmény 44 napos ostrom után adta meg magát a törököknek, elestével a fejedelemséghez egykoron hozzákapcsolt Részek közvetlen török uralom alá kerültek.

Rubicon

A magyar koronát gyalázták osztrák humoristák...

... a magyar nagykövet tűrte

A Wir Staatskünstler osztrák show humoristái a legutóbbi adásban a bécsi magyar nagykövettel, Szalay-Bobrovniczky Vincével ültek le beszélgetni. Arról kérdezték, hogy igaz-e, hogy Magyarországon viccet csinálni a Szent Koronából nemzeti jelkép megsértésének számít (akárcsak a Himnusz vagy a nemzeti zászló gyalázása), és az új Btk. szerint 1 évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható.

A nagykövet ezt elismerte, amire a híresen béna osztrák humor képviselői elővették a korona műanyag másolatát, és elkezdtek vele bohóckodni (hülyén vették fel, dobálták, leejtették, szidták), és megkérdezték, hogy ez a nemzeti jelkép gyalázásának számít-e, és ezért börtönbe kerülnének-e, elvégre a követségen érvényesek a magyar jogszabályok.

Szalay-Bobrovniczky Vince kínjában nevetett, és azt mondta, hogy szerinte ez belefér. Pedig ő volt az, aki októberben magánál az osztrák államfőnél, Heinz Fischernél tiltakozott egy linzi kiállítás képei miatt, egy Paul Lendvai interjú után pedig sértődött levelet írt a Kuriernak.

Forrás: 444.hu (szöveg)/Kuruc.info (kép)