A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Protestáns. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Protestáns. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. november 3., csütörtök

Athanasius Schneider püspök - Az Egyház már válaszolt Luther tévedéseire

A katolikus egyház tévedhetetlenül reagált már „Luther Márton tévedéseire”, mondta Athanasius Schneider püspök Ferenc pápáról, aki ünnepli a reformációt és dicséri Luther teológiáját

Washington DC, október 31, 2016 (LifeSiteNews) 

A hónap elején washingtoni látogatását követően egy összejövetelen Schneider püspök azt is elmondta, hogy jelenlegi állapotában az amerikai politika emlékezteti „a szovjet időkre, amiben éltem”. Kifejezte reményét, hogy a Szent X. Piusz Társaság helyzetét kánonjogilag rendezik a katolikus egyházon belül, és megvitatták a vatikáni rajtaütést a Szeplőtelen Szűz Ferences Renden. 

„Már volt egy tévedhetetlen válasz Martin Luther tévedéseire: a tridenti zsinat,” mondta a kazahsztáni püspök. „A tridenti zsinat tanítása Luther tévedéseiről, ismétlem, ex cathedra tévedhetetlen. A pápa észrevételei a repülőn nem ex cathedra megnyilatkozások”. 

Schneider ezt válaszként mondta egy kérdésre, melyben kommentálták Ferenc pápa támogatását Luther Márton teológiájára és a reformáció pápai megünneplésére vonatkozóan. 

„Nem ebben az országban élek”, így „talán nem tudok jó tanácsot adni,” mondta egy fiatal férfinek, aki az amerikai elnökválasztásról kérdezte. „De amennyire megfigyelhettem ezt a kérdést távol a választásoktól, azt gondolom, hogy távolság kell a megfigyeléshez. Önök most a harc közepén állnak. Az én korlátozott véleményem szerint ez egy olyan bemutató, egy olyan helyzethez hasonló, ahol egy csoport diktatúrája, akik uralkodni fognak és [rád] kényszerítenek jelölteket, mindkettő valamilyen módon lehetetlen. Ez a véleményem, nem tudom, hogy helyes-e”. 

„Önök szabadon gondolkodhatnak másképpen,” mondta az összegyűlt amerikaiaknak. „Ez az én szerény véleményem.” Schneider szerint az USA-beli választások állapota emlékezteti „azokra a szovjet időkre, amiben élt”, amikor „mindig ugyanazokat a jelölteket kellett megválasztani - csak másképp hívták őket”. 

A „párbeszéd” gyakorlatát kell „javítani”

A vallások közötti „párbeszéd” az elmúlt 50 évben többnyire zavart hozott gyümölcs helyett, mondta Schneider. Ez a tévedés vezetett „elkötelezettségünk gyengüléséhez, hogy hirdessük az evangéliumot.” 

"Ki kell javítanunk ezt," mondta. "Nem tudjuk folytatni ezt kétértelmű módon, a párbeszéd mögé rejtve." 
A valódi párbeszéd vezeti el az embereket az igazsághoz, mondta. 

„Beszélni kell egymással,” mondta Schneider. „De ha beszélek egy személyhez, aki tévedésben él, ha van igaz szeretet bennem, segítem azt a személyt, aki tévedésben él, hogy kijöjjön belőle. Persze, én ezt szeretettel teszem, de a világosság jegyében.” A katolikusokat arra hívják, hogy „mindig az igazság tanúi legyenek.” 

„Az én jutalmam a hit jó lelkiismerete, a hűség Jézushoz, és a remélt jutalom, amit megkapok a mennyben” 

„A laikusokat arra hívják, hogy tanúi legyenek a hitnek” ebben a zavaros időben az egyházon belül, mondta a püspök. „Ezekben az időkben, a sugárzó hit több szempontból is világosabb, bizonyos szempontból szebb a laikusok lelkében, mint a[z egyházi] hierarchia lelkeinek egy nagy részében. Szomorú dolog ez.” 

Csak időleges jutalom olyan főpapok kinevezése, akik a katolikus hittel ellentétes álláspontot népszerűsítenek, mondta Schneider, ami „semmi az örökkévalósághoz képest.” 

„Az én jutalmam a hit jó lelkiismerete, a hűség Jézushoz, és a remélt jutalom, amit megkapok a mennyben,” mondta. „És ezeknek az időleges jutalmaknak, azt hiszem, hogy nincs is olyan sok értelmük. És a jobb jutalom így a hűség a hithez. És Isten elvégzi munkáját, így légy hű, higgy és segíts azoknak is, akik elveszítik a hitüket.” 

„Remélem, hogy Ferenc pápa most nagyvonalú lesz” a Szent X. Pius Társasághoz, mondta Schneider, amikor beszélt a hagyományhű katolikus csoportról, amelynek jelenleg nincs rendes kánonjogi státusa az egyházban, de nincs kiközösítve vagy szkizma alattinak tekintve sem. Ferenc pápa engedélyezte a Társaság papjainak, hogy gyóntathassanak az irgalmasság éve során, és Róma egy személyi prelatúrát kínált a Társaságnak az egyházon belül. 

Schneider reméli, hogy „gyakorlati”, „kánonjogi” megoldás lesz elérhető. A teljes közösség Rómával „sok pap jó jelenlétét” jelentené, és azok a személyek, akik „lényegében katolikusok, új közreműködést biztosítanának, hogy megerősödjön” az Egyház, mondta. 

Schneider püspök is mérlegelte azt a rendkívül kemény bánásmódot, amit egy vallási rend, az úgynevezett Szeplőtelen Szűz Ferences Rend kapott főpapoktól, akik úgy tűnik, hogy ellenzik a küldetésüket, amely hangsúlyozza a katolikus örökséget és az imádatot. 

„A Szeplőtelen Szűz Ferences Rend fejlődése, mint egy igazi, hagyományhű rend az egyházban, ami nem függ az Ecclesia Dei”-től, odavezette a haladókat, hogy fenyegetve érzik magukat, mondta Schneider. Sok vallási közösség, mely ragaszkodik a hagyományos latin miséhez, az Ecclesia Dei égisze alatt működik. 

„A hierarchia néhány liberális tagja úgy tekint az Ecclesia Dei különböző közösségeire, mint valamiféle muzeális darabokra”, magyarázta Schneider, és nem akarja, hogy a hagyományhű megközelítés túl sok lendületet kapjon. Ez csak egy „átmeneti” visszaesés, mondta. „Ha ez Isten munkája, senki sem tudja megállítani. Szenvedésük gyümölcsöt fog hozni. Messzebbre kell látnunk.”

Köszönjük lelkes olvasónk fordítását!

Forrás: https://www.lifesitenews.com/news/bishop-schneider-church-has-already-addressed-errors-of-luther

2015. január 15., csütörtök

Évforduló - Január 15.

Oláh Miklós esztergomi érsek halála
(1568)

„Tetszésed ha e kis könyvben nem nyerte ki semmi, / tudd: a szorongás tilt írni különbet, a gond. / Elmém béna; hazám zord végveszedelme, a sok baj, / hogy belekábul az ész, annyira megnyomorít.”
Oláh Miklós Hungária című művének az utószavából


1568. január 15-én hunyt el Oláh Miklós esztergomi érsek, a 16. századi magyar humanista történetírás egyik legjelentősebb alkotója, aki Hungária és Attila című művével tette halhatatlanná nevét. Oláh, aki távolról a Hunyadiakkal is rokonságban állt, Habsburg Mária királyné szolgálatában, Németalföldön ismerkedett meg kora legnagyobb gondolkodóival, hazatérve pedig – püspökként, majd érsekként – komoly erőfeszítéseket tett a hazai oktatás fejlesztése és az országban hódító protestantizmus visszaszorítása érdekében.


A szepesi és a rozsnyói püspökség megalapítása
(1776)


Az 1776-ban alapított Rozsnyói Egyházmegye az esztergomi érsekségről leválasztva a Sajó völgyét s a Gömör-Szepesi Érchegység környező bányavidékét, Gömör, Kishont és Torna vármegyét, Nógrád vármegyéből a losonci kerületet, Abaúj vármegyéből a jászóvári premontrei kanonokrend által gondozott öt kiváltságos plébániát foglalta magába, míg az ugyanekkor kialakított szepesi püspökség Szepes, Liptó és Árva vármegye esperesi kerületeit fogta össze.

Rubicon/Katolikus Lexikon

2015. január 9., péntek

Évforduló - Január 9.

VI. Adorján pápa megválasztása
(1522)


Adriano Florenszt feddhetetlen élete és V. Károly császárral való jó kapcsolata miatt választották meg pápává. Túl későn került a pápai trónra ahhoz, hogy elejét vegye a reformációnak, és túl korán halt meg ahhoz, hogy igazán szembe tudjon vele szállni. Pápaságának két nagy célja volt: a reformáció visszaszorítása és a keresztény fejedelmek összefogása a török ellen. A nürnbergi birodalmi gyűlésre F. Chieregatit küldte nunciusnak. Elismerte a kúria hibáit, tárgyalást ajánlott és orvoslást ígért, de a wormsi ediktum végrehajtását nem tudta elérni.


Befejeződik a németek kitelepítése Magyarországról
(1948)


A szövetségesek a potsdami konferencián mondták ki, hogy az emberiség ellen elkövetett súlyos bűntettei miatt az egész német népnek bűnhődnie kell, és egyetértettek azzal, hogy azon országokban, ahol jelentősebb számú német nemzetiségű kisebbség él, ezekkel szemben diszkriminációs intézkedéseket fognak életbe léptetni. Csehszlovákiából 3 millió németet telepítettek ki, Lengyelországból 6,4 milliót, Magyarországból 185 600-at. Emellett Jugoszláviából elmenekült mintegy 147 500, Lengyelországból 2,7 millió német nemzetiségű lakos. A német kitelepítéseknek és általában a kitelepítéseknek Magyarországon is 1948-ban vetettek véget.

Katolikus Lexikon/Múlt-kor

2014. december 16., kedd

Kárpátalja anno - Ungvári Szent György római katolikus templom

Ungvár római katolikus közösségét az 1333–1337-es pápai tizedjegyzékben említik először. A XVI. században a reformáció tanai az Ung-parti városba is eljutnak, s a Drugetheknek köszönhetően széles körben elterjednek. A család egyik sarja, Drugeth György (1583–1620) azonban a katolikus megújulás nagy alakja, Pázmány Péter hatására katolizált, s teret engedett a római katolikus vallás gyakorlásának Ungváron.

Nem sokáig tartott a vallási türelem: először 1644-ben I. Rákóczi György fejedelem serege űzte ki a városból a jezsuita rendet, majd Thököly Imre támadt rá a katolikusokra a város 1679-es elfoglalásakor.

Néhány évvel később Ungvár Bercsényi Miklós birtokába jutott, s az Ung vármegyei főispán felesége, Drugeth Krisztina kedvéért támogatta a katolikusok vallásgyakorlását. Ám 1705-ben megváltoztatta álláspontját, s a katolikus templomot az evangélikusoknak adta át. Ráadásul 1710-ben Bercsényi a templom eszközeit is magával vitte Lengyelországba, melyek közül két monstranciát (szentségmutató) halála előtt visszaküldött Ungvárra.

Az elvett templom 1711-ben kerül vissza eredeti tulajdonosaihoz. Az ungvári katolikus közösség megerősödését jelzi, hogy 1712-ben felépítik a plébániát. Anyakönyvüket 1700-tól vezetik.

Az idők folyamán annyi támadásnak kitett régi templom helyébe a hívek újat építenek a XVIII. század második felében: 1762-ben teszik le az épület alapkövét, s négy év múlva, Szent György tiszteletére szentelik fel az új római katolikus templomot, melyet 1881-ben kibővítnek.

A késő barokk stílusú templom sisakos központi tornya mellett kétoldalt egy-egy nyolcszögletű kisebb torony áll. Főoltárának képét Kracker János Lukács cseh egyházi festőművész festette 1763-ben. A templom jobb oldalán lévő mellékoltár Szent István királyunk tiszteletére épült. A templom orgonáját – mint ahogy a beregszászi római katolikus templomét is – a Rieger testvérek, Ottó és Gusztáv készítették 1901-ben.

Kárpátalja.ma

2014. december 2., kedd

Finnország - Finnek ezrei lépnek ki az evangélikus felekezetből az egyneműek házasságával kapcsolatos nyilatkozatok miatt

Az "érsek" szívből örül a szavazás eredményének...


Több mint tízezer finn lépett ki péntek óta az evangélikus felekezetből az egyneműek közötti házassággal kapcsolatos állásfoglalások miatt a felekezetből való kiválásokat nyilvántartó internetes oldal szerint.

Az "érsek" pénteken kijelentette: "szívből örül" a szavazás eredményének. A kijelentés azonban csalódást okozott az felekezet "legkonzervatívabb" tagjai körében.

Péntektől vasárnapig több mint 13 ezer ember lépett ki a felekezetből az erre a célra fenntartott eroakirkosta.fi internetes oldalon keresztül.

"Az "érsek" az egyházon felekezeten belüli liberálisoknak szánta az üzenetét, de az az egyház felekezet ellen fordult" - fejtette ki Petri Karisma, az oldalt létrehozó Szabadgondolkodók Ligájának elnöke közleményében.

Az eroakirkosta.fi adatai szerint vasárnap több mint 5200 ember hagyta el a felekezetet.

Ugyanezen a napon az evangélikus felekezet egy másik magas rangú vezetője kijelentette, hogy a parlamenti döntés nem változtatta meg a házasság fogalmát. Az ugyanis az evangélikus felekezet szerint nő és a férfi között jöhet létre. Ez a kijelentés viszont a liberálisokat késztette a felekezet elhagyására a Szabadgondolkodók Ligája szerint.

Jelenleg a finnek 75 százaléka tagja az evangélikus felekezetnek, míg az 1970-es években még több mint 90 százalékuk.

Híradó nyomán

2014. október 23., csütörtök

Évforduló - Október 23.

Budapesten kitör a szabadságharc
(1956)

„A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben. Ahhoz, hogy ezt a történelmi leckét megértse a fülét betömő, szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhullnia – s ez a vérfolyam most már alvad az emlékezetben. A magára maradt Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol – még közvetve sem – igazoljuk a gyilkosokat.”
Albert Camus


1956. október 23-án, a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége (MEFESZ) által szervezett budapesti tömegtüntetéssel – és számos vidéki megmozdulással – kezdődött az országot hamarosan lángba borító szabadságharc, aminek legfőbb kiváltó oka a sztálinista diktatúra által keltett általános társadalmi elégedetlenség volt. A Gerő Ernő vezette MDP ellenséges fellépése nyomán a feldühödött tömeg az esti órákra fegyvert is szerzett, a Magyar Rádió épületét őrző karhatalmisták sortüze után pedig felkelést indított a diktatórikus rendszer megdöntésére.


Az írek fellázadnak a protestáns elnyomás ellen
(1641)

Írország kormányzóját, Thomas Wentvorth-öt, Strafford grófját 1641. május 12-én Londonban kivégzik; a katolikus írek elkeseredett gyűlölete az új angol és skót telepesek elleni támadásban nyilvánul meg. A támadásnak több ezer ember esik áldozatául.

Strafford a kemény kéz politikáját folytatta Írországban és az 1609-ben Ulsterben letelepített protestánsok széles körű támogatásával, megerősítette az angol korona hatalmát. Halála az íreknek az angol protestánsok uralma elleni felkeléséhez vezetett. 

I. Károly angol király megpróbálta a felkelést drasztikus intézkedésekkel leverni, ami azonban csak részben sikerült. Miután a parlament I. Károlytól jelentős jogokat csikart ki, hozzájárult a lázadó írek földbirtokainak elkobzásához. A körülbelül egymillió fontnyi bevételt a felkelés leverésére és további angol telepek létrehozására fordították. Írország azonban folytatta elszánt ellenállását Angliával szemben (1649. IX. 11.).


A Saar-vidék Németország mellett dönt
(1955)

1955. október 23-án a Saar-vidék lakossága népszavazáson kétharmados többséggel elutasította azt a tervet, hogy egy európai biztos irányítása alá kerüljön a terület, s pénzügyileg, gazdaságilag elsősorban Franciaországhoz kötődjék. Így a tartomány visszatért Németországhoz, s 1957-től az NSZK szövetségi tartománya lett. 

A terület a középkorban Lotharingiához, a Saarbrückeni Grófsághoz és a Zweibrückeni Fejedelemséghez tartozott. A XVIII. század végén a forradalmi Franciaország annektálta, 1818-ben a Rajnai tartomány részeként porosz fennhatóság alá került. AZ 1919. évi versailles-i békeszerződésben 1920-tól 15 évre a Népszövetség igazgatása alá vonták, szénbányáit Franciaország aknázhatta ki. Az 1935-ben azonban az erősödő német nyomás hatására népszavazást kellett tartani a tartományban, amelynek eredményeként a lakosság 90 százaléka a Németországhoz való tartozás mellett döntött. 1945-ben a franciák szállták meg. 1954-re autonóm terület lett önálló törvényhozással és állampolgársággal, de gazdaságilag és külpolitikailag is Franciaországhoz kapcsolódott, és 50 évre megkapta a szénbányák kiaknázásnak jogát. 1955-ben azonban újabb népszavazást tartottak, amelyen a lakosság elvetette a korábbi francia-német tárgyalásokon felvetett "európaizálást", vagyis a Saar-vidék önálló képviseletét az európai intézményekben. Végül 1957-tol az NSZK szövetségi tartománya lett, az utolsó francia gazdasági koncessziókat 1959-ben számolták fel.

Rubicon és Múlt-kor cikkei nyomán

2014. április 27., vasárnap

Évforduló - Április 27.


Elbukik a Stuart-pártiak utolsó restaurációs kísérlete


1746. április 27.-én Vilmos Ágost, II. György angol király testvére, Cumberland hercege, az angol csapatok parancsnoka Culloden Moor mellett véres csatában megsemmisítő vereséget mér a Stuart Károly Edvárd trónigényét érvényesíteni kívánó skót és francia csapatokra.  A skót felföldön kilenc napig dúlnak a fegyveres harcok. Ez a Stuart-ház katolikus híveinek utolsó restaurációs kísérlete.
Forrás: Múlt-kor


2013. augusztus 20., kedd

Útravaló - Augusztus 20.


Mt 7, 24-29 
Mert mindenki, aki hallgatja e szavaimat és tettekre váltja azokat, hasonló az okos emberhez, aki a házát sziklára építette. Szakadt a zápor, jött az áradat, fújtak a szelek és nekizúdultak a háznak. De az nem dőlt össze, mert az alapjait sziklára rakták.(...)  

"Nyelvünkben a „ház” és a „haza” szó ugyanabból a tőből származik. Napjaink identitászavarral küszködő magyarjainak és talajt vesztett keresztényeinek ezért is közvetít igen-igen aktuális üzenetet Szent István ünnepén a mai Evangélium.

Fogalmazzunk katolikus módra, azaz egyetemesen, senkit sem kirekesztve! Számunkra az a gesztus, amellyel Szent István király halála előtt a koronát, újonnan létrejött királyságát felajánlotta az Istenszülő Szűznek, azt fejezi ki, hogy családnak tekintette népét, amelynek anyára van szüksége, s ezért azt a Szűzanya pártfogására bízta. Ezzel a szó legmélyebb értelmében volt reálpolitikus (építve a magyarságnak a római rítusú kereszténységre térését megelőző Mária-kultuszára is). Protestáns testvéreink számára Szent István tette a mai Evangélium fényében azt üzeni, hogy első királyunk maradandó közösséget akart létrehozni, és mint mélyen hívő ember, felelős vezető nem politikai tényezőkben, földi szövetségeseiben bízott elsősorban, hanem mert Istenre építeni, s élete végén bizalommal az isteni gondviselésre hagyatkozni. Az ország felajánlásának gesztusa nem keresztény, de egy Istenben hívő testvéreink számára is jelentéssel bír: nekik azt mondhatjuk, hogy ezzel a cselekedettel az ország első embere kinyilvánította az égi hatalomnak való alárendeltségét, s az egy Isten gondjára bízta országát és népét. Nem hívő, de kereső, az igazságra nyitott magyar testvéreinknek pedig elmondhatjuk, hogy első királyunk volt olyan intelligens, hogy az ember végtelen felé nyújtózó igazságkeresésére építette országát.

Csak megrögzött ateista, gyakorlati materializmusba süllyedt magyar testvéreinknek nem tudunk mit mondani (egyébként a hazáról, hazaszeretetről sem nagyon); őértük hát még buzgóbban kell imádkoznunk, és saját maguk elől is eltagadott reménytelenségükre gyógyírül felajánlanunk azt a reménységet, amely kisarjad ünneplő szívünkből."
 
Forrás: Barsi Balázs - Telek Péter-Pál: Magasság és mélység

2013. július 15., hétfő

Zavargások Belfastban


Folytatódtak a zavargások Észak-Írország fővárosában. Kövekkel és Molotov-koktélokkal dobálták meg a rendőröket.

A protestáns Orániai Rend minden nyáron több száz felvonulással emlékezik meg a katolikus lázadás restaurációs kísérlet XVII. századi leveréséről, ezeket a helyi katolikus közösség súlyos provokációnak tekinti. 



Az utóbbi években a felvonulások békésebben zajlottak, idén azonban újra fellángolt az erőszak. A szombatra virradóra lezajlott összecsapásokban több mint 30 rendőr sebesült meg, több helyen vízágyúkat és gumilövedékeket kellett bevetniük válaszul a támadásokra.

Forrás: Infórádió.hu

Előzmények:  Tucatnyi sebesült az Orániai rend provokációja után  

2013. július 13., szombat

Tucatnyi sebesült az Orániai rend provokációja után


Ismét összecsapások voltak a biztonsági erők és protestáns tüntetők között Belfastban.

Rendőrök tucatjai sebesültek meg péntek éjjel Belfastban azokban az összecsapásokban, amelyek az Orániai rend hagyományos felvonulása után robbantak ki a biztonsági erők és protestáns tüntetők között. Az összecsapások akkor törtek ki, amikor a rend felvonulói egy olyan utcaszakaszhoz értek, amelyet a rendőrség lezárt, hogy elejét vegye a protestánsok és a katolikus negyedek lakói közötti összecsapásoknak. 


A felvonulók kövekkel támadtak a rendőrökre, akik vízágyúk bevetésével próbáltak rendet teremteni. Az összecsapásokban megsebesült az északír regionális parlament egyik tagja is, aki nyugalomra próbálta inteni a felvonulókat. A rendőrök tizenegy rendbontót őrizetbe vettek.

Az északír radikális protestánsok évtizedek óta azért lépnek fel, hogy a terület továbbra is Nagy-Britanniához tartozzon, míg a katolikus köztársaságiak szeretnék, ha Észak-Írország az Ír Köztársaság része lenne. Az Orániai Rend - a legnagyobb, nem politikai pártként működő észak-írországi protestáns szervezet - minden nyáron felvonulások százaival emlékezik meg arról, hogy Orániai Vilmos, a katolikus II. Jakab elűzése után az angol trónra meghívott protestáns uralkodó a XVII. században leverte az írországi katolikus lázadást. II. Jakab az ír katolikusok körében szított felkeléssel próbálta visszaszerezni hatalmát, ám Orániai Vilmos - innen a rend neve - 1690. július 12-én a Belfasttól délre húzódó Boyne folyó melletti csatában végképp felszámolta a katolikus ellenállást.

Forrás: Hiradó.hu