A nap szentje - Szent Imre herceg

Bölcs 4,7-17

Az igaz azonban, haljon meg bár idő előtt, nyugalomra talál. Mert a tisztes aggkort nem a hosszú élet adja, és nem az évek száma méri, inkább az ember bölcsessége az igazi ősz haj, s a szeplőtelen élet az igazi aggkor. Mivel kedvessé lett Isten előtt, szeretetet talált, és ő elvitte, mert bűnösök között töltötte életét, elragadta, hogy a gonoszság meg ne rontsa elméjét, s az álnokság meg ne tévessze lelkét. Mert a könnyelműség igézete homályba burkolja a jót, s a csapongó szenvedély megrontja az ártatlan szívet. Mivel hamar tökéletessé lett, hosszú időt töltött be. Mert lelke kedves volt Isten előtt, sietve kiragadta őt a gonoszság közepéből. A népek látták, de meg nem értették, és nem vették szívükre azt, hogy Isten kegyelme és irgalma vár szentjeire, és irgalmas látogatása választottjaira. Az igaz azonban, ha meghalt, megítéli az életben maradt gonoszokat, s a hamar tökéletessé lett ifjúkor a bűnös hosszú életét. Látják ugyanis a bölcsnek végét, de nem értik, mit rendelt felőle Isten, és miért helyezte őt az Úr biztonságba.

Lk 12,35-40

Legyen a csípőtök felövezve, a lámpásotok pedig meggyújtva. Hasonlítsatok azokhoz az emberekhez, akik urukat várják, mikor visszatér a menyegzőről, hogy mihelyt jön és zörget, azonnal ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket az úr ébren talál, amikor megérkezik. Bizony, mondom nektek: felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, aztán megy, és kiszolgálja őket. S ha a második őrváltáskor vagy a harmadik őrváltáskor jön, és így találja őket, boldogok azok a szolgák. Azt is tudjátok meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni a házába. Ti is legyetek készen, mert amelyik órában nem is gondoljátok, eljön az Emberfia.”

Az Úrnak a szüntelen virrasztásra szóló felhívását általában abban az összefüggésben szoktuk idézni, hogy késik a ház ura. De mi történik akkor, ha siet? Ha hamarabb jön, mint józanul várható? Nehéz megérteni a késlekedést, de még nehezebb elfogadható magyarázatot találni arra, ha az Úr siet. Kiváltképp, ha olyanért jön el korán és hirtelen, akihez pedig nagy reményeket fűztünk. Talán Magyarország sorsa fordult azon, hogy nem Szent Imre lett István utódja: akkor talán nem került volna sor arra, hogy a magyarság egy része visszazuhanjon a pogányságba, és barbár módon az Egyház ellen támadjon, nem kellett volna meghalnia Gellértnek, nem lettek volna trónviszályok, nem harcolt volna a magyar magyar ellen...

Hiába mondják, hogy nincs létjogosultságuk az ilyen „mi lett volna, ha...” típusú történelmietlen találgatásoknak, azért mindnyájunkban felmerülnek ilyen és hasonló gondolatok, amikor azt, akiről azt hittük, megvalósítja legszebb álmainkat, akihez a földön a legjobban ragaszkodtunk, Isten hirtelen elveszi tőlünk. Mert lehet elmélkedni a szeretetről és a lemondásról, gyakorolni is lehet a mindennapi önmegtagadást, de felkészülni arra, hogy elveszítsük, akit a legjobban szeretünk a földön, valójában lehetetlen. És olyan fájdalom, amelyről csak annak van joga beszélni, aki maga is elveszítette gyermekét, házastársát – de ő sem biztos, hogy tud.

A Szűzanyának van joga beszélni erről, mert ő is ölében tartotta ártatlanul megölt szent Fiát, akinek születését mint a messiási ígéretek beteljesedését hirdette meg az angyal, és joga van beszélni erről az Atyaistennek, akinek végig kellett néznie Egyszülöttjének szenvedését és halálát – akit annyira szeretett, hogy érte teremtette ezt a világot –, mert a bűntől elvadult embernek csak így tudott hiteles kinyilatkoztatást adni irgalmas szeretetéről. Arról a szeretetről, amely azonban erősebb, mint a halál...

Barsi Balázs - Telek Péter-Pál: Magasság és mélység

Évforduló - Szeptember 2.

Szent Imre herceg halála

(1031)

„István királynak szíve gazdagságát, Szent Imre herceg kemény tisztaságát...”

(Részlet az Isten hazánkért című egyházi énekből)

1031. szeptember 2-án, egy vadkanvadászat során vesztette életét Imre herceg, Szent István király (ur. 1000-1038) egyetlen felnőttkort megélt fiúgyermeke. A trónörökös halála után rövid idővel a szűzi tisztaság mintaképe lett, 1083-ban pedig – apjával együtt – beiktatták a szentek sorába.

Lezárul a harmadik keresztes hadjárat

(1192)

Az I. (Oroszlánszívű) Richárd angol király és Szaladin egyiptomi szultán által kötött fegyverszünettel véget ér a harmadik keresztes hadjárat. Megindítására az szolgált ürügyül, hogy a Szaladin szultán vezetése alatt álló szeldzsuk törökök elfoglalták Jeruzsálemet. I. (Barbarossa) Frigyes, német-római császár azon nyomban keresztes hadjáratot hirdetett. Az összesen 350 000 résztvevőből súlyos viszontagságok után 280 000 érte el a Szentföldet. Hosszú ostrom után 1191. július 12-én sikerül a kereszteseknek bevenniük az akkói erődöt (...).

 Budavár felszabadulása az oszmán uralom alól

(1686)

1686. szeptember 2-án, két és fél hónapig tartó ostrom után foglalták vissza a keresztény hadak Budát, a magyar királyok korábbi székvárosát, mely 145 évig állt az oszmánok fennhatósága alatt.

Múlt-kor/Rubicon

Szent Gellért püspök és vértanú

Szentünk azoknak a sorába tartozik, akik nem hazánk földjén látták meg a napvilágot, de életük, működésük és haláluk ide kapcsolja őket. Velence volt a szülőföldje, az a lagúnák szabdalta szigetföld, amelynek első lakói a helyi hagyomány szerint Attila hunjai elől menekültek ide a szárazföld városaiból és falvaiból. Öt éves volt, amikor szülei – apját Sagredo Gellértnek hívták – áteveztek vele a Szent Márk Székesegyházzal átellenben lévő San Giorgio-szigetre. Úgy látszott ugyanis, hogy György nevű kisfiuk (Szent György napján született, ezért kapta a keresztségben ezt a nevet) nem marad életben. Fogadalmat tettek, hogy ha a gyermek a sziget bencés szerzeteseinek imájára meggyógyul, Istennek szentelik az életét, és mindjárt a monostorban hagyják. A gyermek fölgyógyult, ott maradt, és fokozatosan bevezették őt a kor szellemi és a Szent Benedek rend lelki életébe, fegyelmébe. 15 éves lehetett, amikor édesapja Jézus iránti szeretetből szentföldi zarándoklatra indult. Társaival együtt elérte Palesztina partjait, ahol rabló arabok támadták meg őket. Csatára került a sor, s bár a támadókat megfutamították, édesapja holtan maradt a csatatéren. Így teljesült az a vágya, miszerint abban a földben szeretne pihenni, amelyet a Megváltó vére öntözött. Az ő emlékére vette föl az ifjú György a Gellért nevet. Nem sokkal később az édesanyját is elvesztette, a San Giorgio monostor sírboltjába temették el.

Szerzetestársai már valami kisebb tisztségre választották meg a mintegy 25 éves ifjút, kit ekkortájban szenteltek pappá; apátja, Vilmos, a monostor iskolájának tanítójává szemelvén őt ki, a hét szabad művészet elvégzésére Bolognába küldte. Onnan 5 év múlva hazatérvén, Vilmos apát halála után rendtársai apáttá választották. Csak vonakodva fogadta el a kitüntetést, s nemsokára le is mondott róla, hogy régi vágya szerint a Szentföldön telepedjék le, hogy később elfoglalhassa a kolostori iskola egyik tanári posztját. Talán édesapja emléke vagy a hithirdetés vágya késztette arra, hogy 3 év múltán lemondjon apáti tisztéről és a Szentföldre induljon. 1015. február vége felé szállt hajóra két társával, hogy Zárába jusson, s onnan továbbhajózzék Palesztina felé, de a kitört tengeri vihar miatt Isztria partjai felé sodródtak. Ott a Parenzo melletti Szent András-sziget kikötőjében vetettek horgonyt, és a sziget bencés monostorában találtak menedéket. A több hétre elhúzódott kényszerpihenő közben Gellértnek nem egyszer nyílt alkalma, hogy megbeszélje útitervét az ugyancsak ott időző Razina, más nevén Gaudentius pannonhalmi apáttal, aki szerette volna őt megnyerni magyarországi kolostoralapítási és térítői tervének. Végül sikerrel jártak. Átkelvén a part menti hegyláncokon, majd a Dráván, 1015. május 3-án érkeznek Pécsre, Mór püspökhöz. Vele és Asztrik pécsváradi apáttal onnan Székesfehérvárra, István királyhoz mennek. Nagyboldogasszony napján járul Gellért a király elé, és találkozásuk hatására István meghívja őt Imre fiának nevelőjéül. Nyolc éves volt ekkor Imre, és szentünk 7 évig nevelte az esztergomi királyi palotában. Tanítványának életszentsége tanúsítja, hogy nevelő, oktató munkája nem veszett kárba!

Cikkünk olvasható [Itt] Szent Imre hercegről a keresztény férfiasság egyik példaképéről, amely reflektál Szent Gellért sikeres munkájára is.

Ezután következtek a bakonybéli remeteség évei. A monostor melletti erdei kunyhóban tudott leginkább elmélkedni és dolgozni. Ekkor írta szentírásmagyarázó munkáit, többek között a Zsidókhoz írt levélhez és Szent János apostol I. leveléhez. Kb. 1028-ig örülhetett a monostor csendjének és erdei magányának. Ajtony vezér legyőzése után Szent István hívatta, hogy rábízza a Maros menti egyházmegye megszervezését. 

Gellért az egyházszervezést azzal kezdte, hogy fölosztotta az egyházmegye területét 7 főesperességre, s ezek élére a magával hozott papok közül azokat állította, akik tudtak magyarul. Majd a papi utánpótlás biztosítására káptalani iskolát szervezett, végül templomokat építtetett, köztük a székesegyházat és a bencés monostor Boldogságos Szűz oltalmába ajánlott templomát. Tevékenységét a szent életű király bőkezűen támogatta. E tekintetben, de más, sorsdöntőbb szempontból is, végzetes fordulatot jelentett a király halála 1038-ban. Az új királyt, Pétert – mivel szinte kizárólagosan idegenekre támaszkodott uralkodása során, elűzték, de utóda, Aba Sámuel szintén nem volt sikeres uralkodó, sőt. Zsarnoksága és a pogányság pártolása miatt 1043-ban a koronát és a húsvét megünneplését is megtagadta tőle Gellért. A fölfordulásnak ezen évei készítik elő vértanúságát is. Ha arra gondolunk, hogy a csanádi püspök e vérzivataros években hittudományos munkákat írt, rádöbbenhetünk, hogy semmiképpen sem kereste a vértanúságot, hanem inkább csak elfogadta azt.

1046 szeptemberében a lengyelországi száműzetésből hazatérő Vazul fiak, Endre és Levente fogadására igyekezett püspöktársaival, Böddel és Benetával együtt. Mivel a hercegek még nem érkeztek meg Székesfehérvárra, továbbutazik Diósdig. Az éjjelt itt töltvén, reggel a Szent Szabina-templomban mondott miséje közben látomása volt közelgő vértanúságukról. Az úgynevezett pesti révhez közeledve Vatha pogány lázadói kőzáporral törtek rájuk. Kiráncigálták Gellértet a szekeréből, hozzákötötték egy kordéhoz, és a később róla elnevezett Kelenhegy szikláiról a mélybe taszították. Holttestét ideiglenesen a pesti Boldogasszony-templomban (a mai Belvárosi Főplébániatemplomban) temették el, később átszállították Csanádra. Szentté avatása Szent László királysága idején történt 1083. július 26-án.

Művei Bolognában, Prágában és Győrött, valamint Szegeden lelhetőek fel, életének fő művét (Deliberatio Gerardi Morosanae Ecclesiae Episcopi supra hymnum trium puerorum ad Isingrimum liberalem) először 1790-ben gróf Batthyány Ignác erdélyi püspök adta ki; ez a hazai tudományos irodalom legrégibb emléke.

Szent Gellért a Szeged–Csanádi Egyházmegye védőszentje. 2002 márciusában helyezték el a budapesti Belvárosi Plébániatemplom egyik kegyoltárán, a Szent Gellért püspök vértanú Muránóban őrzött ereklyéjének egy részét.

Végül álljon itt egy kis részlet Szent Gellért művéből, melyben a tüzes kemencében éneklő három ifjú himnuszát magyarázza. Az itt következő sorokban Gellért azokról beszél, akik hódoltak a bálvány előtt (Hajdu Tibor fordításában):

,,Hogyan is beszélhetnénk a király tetszése ellenére? Megharagszik, indulatba jön, s mi mégis beszéljünk? Inkább színlelik a jókedvet, s vele együtt akár kacagnak, mintsem hogy ki mernék mondani Isten hathatós igéjét. Ezt pedig azért teszik, hogy se rokonaik el ne veszítsék a nekik adott hivatalokat, se őtőlük el ne vegyék a polyvát. Mikor pedig valaki emberi tekintetek, avagy földi dolgokhoz való ragaszkodás miatt fél a halandó embertől, és ilynemű dolgok miatt kíván tetszeni annak, aki ma van, másnap reggel pedig már nyoma sincs a földön, akkor, úgy látszik, semmiben sem különbözik azoktól, akik a babiloni király bálványszobrát imádták.''

Istenünk, ki Szent Gellért püspöknek vértanúságáért megadtad a halhatatlanság koronáját, engedd jóságosan, hogy akinek emlékezetét áhítattal üljük itt a földön, annak szüntelen pártfogása védelmezzen minket a mennyben!

Amen

Felhasznált irodalom:

http://www.inf.u-szeged.hu/~tanacs/cserkesz/naplo/szg.html

http://www.katolikus.hu/szentek/0924.html

http://hu.wikipedia.org/wiki/Szent_Gell%C3%A9rt

Benedict

Szent Imre és a férfiasság

2011.11.05

Szent Imre hercegről - kicsit másképp. 

A "Középkori Spanyol" blog szerkesztőnője  

elmélkedik a szentéletű trónörökös hivatásáról.

 

Szent Imre és a férfiasság

Amikor Szent Imrére gondolunk, legtöbbünknek egy harmatosan bágyadt ifjú jut az eszébe, aki teljesen érthetetlen és természetellenes módon lemondott a nemiségről, holott neki kellett volna tovább vinni az Árpád-házat egyenes ágon, ráadásul fogadalma ellenére feleséget is vett maga mellé, akivel testvérként éltek. Épp ezért egyáltalán nem vonzó ő a számunkra sem a személyisége, sem az életútja. Tipikusan az az ember, akire azt mondjuk, "igazi szent". Szent, vagyis emberfeletti, de leginkább természetellenes; egy külön "állatfajt" képvisel, amilyennek születni kell, de hogy mi nem akarunk olyanok lenni, az biztos.

Ez a nemtetszés teljesen érthető. Minden egészséges férfi férfias akar lenni, amibe bele tartozik az is, hogy boldoggá tesz egy nőt a testiség terén is és gyermekeket nemz. Nem csak ez tesz természetesen férfivé, de ez is erősen beletartozik. Ez nem pogány szemlélet, hanem a férfi természetéből fakad, amely szemlélet helyességét a kereszténység is elismeri. Hiszen ha Jézus tanításának medrében élik meg a férfiak férfiasságuk ezen részét, akkor azt az Egyház nemcsak elfogadja, hanem el is ismeri, sőt, megszenteli azáltal, hogy a férfi és nő legbensőségesebb viszonyát, a házasságot szentséggé emelte.

Szent Imre esete különleges eset. A tisztasági fogadalom, mely arról szól, hogy valaki egész életére lemond a nemiségről és ebből fakadóan a családalapításról és gyermekvállalásról, egy különleges meghívás eredménye, amely nem természetes állapot; nem természetes, de nem is természetellenes. A helyes fogalom szerint: természetfeletti. Ezt az életállapotot csak Istenért lehet vállalni, mert csak Isten erejéből valósítható meg. Valóban, az ember nem tud tisztaságban élni. Csak az ember és Isten tudják megteremteni azt az erőt, mely a tisztaság ilyen hősies fokú vállalását eredményezi.

Imre tehát nem volt önkínzó, mert ami számunkra kínzás lenne, az neki csak nehézség volt Isten erejéből. Nem is volt őrült, mert nem ő választotta a tisztaságot teljes életére, hanem Isten hívta erre. Viszont Isten sem volt kegyetlen Imrével, mert ha elfogadjuk, hogy a boldogságot az jelenti, ha Isten számunkra kijelölt útját, vagyis hivatásunkat járjuk végig, akkor tudjuk, Imre boldog volt, mert teljesítette Isten akaratát! Mivel neki ez volt az útja, ezért ő ebben volt boldog; mi abban vagyunk boldogok, ami a mi utunk, ami a legtöbbünk esetében különbözik ettől.

Az, hogy Imre feleséget vett maga mellé és tisztaságban, ún. József-házasságban élt vele, szintén nem valami önkínzó perverzség eredménye. Imrének diplomáciai okokból meg kellett házasodnia. Normális esetben egy házasság meg sem köttetett, míg azt sikeresen el nem hálták! Így tehát a házasság ezen formája sem átlagos, ez sem mindennapi, és az Egyház nem állítja példaként mindenki számára.

Szent Imre tisztasági fogadalma ellenére mégis férfi volt. Mert bár a férfiség fontos része a nemiség és a nemzés, ez korántsem minden. Ahogy Szent Imre is az elterjedt ábrázolásokkal szemben se egy nem is fiú-nem is lány harmatvirágszál volt, hanem egy határozott, kemény fellépésű herceg, aki jó katona és vadász is volt. Hiszen mi a férfi? Akaraterő, tisztánlátás és szilárdság. Talán egy tisztasági fogadalom letételéhez és főleg betartásához nem ez kell? Ahhoz, hogy egy férfi átadja magát a benne munkáló hihetetlenül erős ösztönöknek, semmi nem kell. Manapság még nőt se nehéz keresni hozzá. Férfivá az tesz valakit, ahogy ezt az ösztönt megéli; és az is férfias jellemé tehet, ha ennek ellen  tud állni!

Erre az ellenállásra pedig mindenkinek szüksége van, még ha nem is tett örök tisztasági fogadalmat. A nászéjszakáig ezeket a vágyakat kordában kell tartania, és a házasság során is akadnak olyan időszakok, mikor megálljt kell parancsolni. Ezt lehet a férfiasság gúzsba kötésének nevezni, de aki a férfiasságát csak mint potencia azonosítja, az bizony lebecsüli azt a fogalmat, hogy férfi, és ezáltal önmagát is!

Ahogy egy szakmát el kell sajátítani és gyakorlatot kell szerezni benne, hogy mestereivé váljunk, úgy férfinak se születik az ember. A benne rejlő férfiasság-csírákból hogy valódi férfi váljon belőle, azért dolgoznia kell. Bár minden férfi más és minden nő másfajta férfira vágyik és másmilyen is illik hozzá, én mint nő el szeretnék mondani néhány tulajdonságot, amely szerintem egy férfiból sem hiányozhat: erő, rendíthetetlenség, egyenesség, megbízhatóság, alázat, figyelem, bátorság, őszinteség.

Kívánom mindnyájatoknak Szent Imre napján, hogy megvalósíthassátok az igazi keresztény férfieszményt, hölgytársaimnak pedig azt, hogy ilyen férfit találjanak maguk mellé, és hogy ők is méltóak legyenek rá, hogy egy ilyen férfi társai legyenek!

Írta: Reina Nicolasa

Montázs: Czopf Áron

Szent Imre és a keresztény férfieszmény

Korunk keresztény férfiképe szorosan összefügg a keresztény hit és a nyugati kultúra válságával. Egyes protestáns vallásokban (nem egyházakban, mert a nicea-konstantintinápolyi Credo szerint „Et unam, sanctam, catholicam et apostolicam  Ecclesiam” létezik csupán) az isteni és a természeti törvényeket direkte sértik, mint a nők pappá avatása (nem szentelése!), vagy a homoszexuálisok összeadása. Ezekben az eretnek elhajlásokban ez mind a hivatalos „teológia” és a tanítás részét képezi. A buddhisták szalámit majszolva tapossák a hangyabolyokat… Nem meglepő, hogy a keresztény férfi alapvetően pejoratívan él a világiak szemében, kötött pulcsis, gitáros, vézna, jellemtelen, gyakorlatilag asszociatíve a világi „macho" ellentett párja. A katolikus egyházban is sajnos elterjedt, természetesen protestáns hatásra (egy kis szabadkőműves fűszerezéssel) a deformált férfikép, aki ahogy a szólás mondja, „elnézést kér, hogy él.”
Ezzel szemben magasodik Szent Imre alakja, aki a miles Christi megtestesítője. Sajnálatos, hogy a romantika művészete Őt is elferdítette, a legtöbb ábrázolás egy gyenge, fiatal fiút ábrázol. Szent Imre nem ilyen volt! Sík Sándortól idézve: „Nem lehet kétséges, hogy az uralkodó, hadvezér és diplomata Szent István trónusának várományosát is uralkodónak, hadvezérnek és diplomatának nevelte. A hősi magyar hagyományban nevelkedett”. 1000 és 1007 között születhetett Szent István király és Boldog Gizella királyné gyermekeként. Imre herceget tizenöt esztendős koráig Szent Gellért nevelte, majd atyja, első nagy királyunk és egyházszervezőnk, Szent István mellett sajátította el a műveltséget, hadtudományt, és a megélt, mély latin vallásosságot. Veszprémben szüzességet fogadott, menyasszonya (nevét nem ismerjük) támogatta, sőt egyes hagyományok szerint Ő is megőrizte és felajánlotta ártatlanságát. 1030-ban, mint dux részt vett II. Konrád császár elleni hadjáratban, ami a magyarok győzelmével zárult. Szent Imre volt a parancsnoka István király normann testőrségének. Imre herceg tehát egy művelt, erényes trónörökösként, erős, képzett katonaként és alázatos, őszinte hívőként áll előttünk! A népi ének is találó attribútummal ruházta fel: „Imre herceg kemény tisztasága”!

Árpád-házi Szent Imre herceg, imádkozz érettünk, és az Apostoli Magyar Királyság feltámadásáért!

Degrelle-Torquemada