Juan Donoso Cortés a katolikus teológia uralma alatt álló társadalomról

 Juan Donoso Cortés

Esszé a katolicizmusról, liberalizmusról és a szocializmusról azok fő alapelveinek tekintetében  
(1851) (részlet)1

Fordító: Szepesi Edit

A katolikus teológia uralma alatt álló társadalomról

Az új teológiát katolicizmusnak hívják. A katolicizmus a civilizáció teljességét magába foglaló rendszer: olyannyira teljes, hogy mindent képes felölelni: isteni, angyali és emberi tudomány, a világmindenség tudománya. A hitetlent felfoghatatlan idegensége ragadja magával, a hívőt pedig szokatlanul átfogó nagyságának látványa. Ha akad is olyan, akinek csak átfut rajta a tekintete egy mosoly kíséretében, azok, akiket ezen ostoba közöny még inkább meghökkent, mint amaz kolosszális nagyság és felfoghatatlan idegenség, felemelik hangjukat és azt kiáltják: ,,Hagyjátok a bolondot!"

Az emberiség háta mögött tizenkilenc évszázad teológiai iskolái és azok doktorai állnak. Ennyi ismeret és tanulás ellenére, a mai napig sem ért el szondájával e tudomány a legmélyéhez. Amelyben megérthető, milyen módon és mikor kell véget érniük, hogyan és mikor vették kezdetüket a dolgok és idők: amelyben olyan csodás titkok fedezhetők fel, melyek a pogány filozófia vizsgálódásai, tudós emberei értelme elől mindig rejtve maradtak: amelyben feltárul minden dolog végső oka, az emberi dolgok összehangolt momentumai, a test természete, a lélek lényege, minden út, amelyen az emberek járnak, a cél, amerre haladnak, a pont, ahonnan elindulnak, vándorútjuk rejtélye, utazásuk menetiránya, könnyeik mögött rejlő ok, az élet titka és a halál misztériuma. A gyermekek, akik végtelen bőségű emlőin nevelkednek, többet tudnak ma, mint Arisztotelész és Platón, Athén ragyogó csillagai. Mindennek ellenére, a doktorok, akik e dolgokról szólnak, és ezekben a magaslatokban mozognak, alázatosak. Egyedül a katolikus világnak adatott meg, hogy olyan látóteret kínáljon a Földön, ami azelőtt csakis az angyalok birtokában állt: a tudomány olyan nézőpontja ez, ami alázatból meghajol Isten trónja előtt.

Katolikusnak hívják ezt a teológiát, mert egyetemes, minden értelemben és minden nézőpontból: egyetemes, mert minden igazságot felölel; mert felöleli mindazt, amit minden igazság tartalmaz; mert természete szerint arra hivatott, hogy téren és időn átíveljen; univerzális Istenében és dogmáiban is.

Istent ismerték egységként Indiában, kettősségként Perzsiában, többféle tulajdonságúként görög földön, sokaságként Rómában. Az élő Isten egy a lényegében, akár amaz indiai, személyében több, akár Perzsiában; többféle tulajdonsággal bír, mint a görög istenek; az Őt szolgáló szellemek (istenek) által pedig több, miképp a rómaiaknál. Isten mindennek oka, végtelen és érzékeken felül álló lényegiség, örökké levő nyugalom, ugyanakkor minden mozgás szerzője; legfelsőbb értelem, korlátlan akarat, nem tartalom, hanem tartalmazó. Mindent támasztott a semmiből, Ő az, aki az összes létezőt fenn tartja; angyali, emberi és pokolbéli dolgok kormányzója. Irgalom, igazság, szeretet, erő, hatalom, egyszerűség, szépség, bölcsesség legfelsőbb foka, legfelsőbb titok. Kelet ismeri a hangját, nyugat engedelmeskedik neki, dél tiszteli, észak aláveti magát törvényeinek. Az Ő szava által növekszik a teremtés, arcára csillagok borítanak fátyolt, szeráfok izzó szárnya az Ő fényét tükrözi, a mennyek szolgálnak trónul neki, a földkerekség az ő kezén függ. Mikor eljött az idők teljessége, a katolikus Isten megmutatta arcát; s akkor minden, emberek által teremtett bálvány összedőlt. Nem lehetett másképp, ha ránézünk arra, hogy az addigi teológiák a katolikus teológia csonka részletei voltak csupán, vagy arra, hogy az addigi, népekhez tartozó istenségek nem voltak mások, mint az igaz, bibliai Isten valamely lényegi tulajdonságának istenítései.

A katolicizmus birtokba vette az ember testét, érzékeit és lelkét. Dogmatika tudósai megtanították a helyes hitre, moralista tudósai a helyes cselekvésre, misztikusai pedig, mindezeken túl, megtanították rá, hogyan emelkedhet a magasba az imádság szárnyain, ez Jákob lajtorjája, fényes fokaival, amin Isten lesétál a földre, az ember pedig a mennybe fel, végül az ég és föld, Isten és ember eggyé olvad a szeretet tüzében.

A katolicizmus által a rend lépett az ember életébe, és az ember által az emberi társadalomba. A morális világ a megváltás napján rátalált a törvényekre, melyeket elveszített a bűnbeesés és a bűn napján. A katolikus dogma volt minden tudomány kritériuma, a katolikus morál a cselekvésé, a felebaráti szeretet pedig minden más szeretet kritériuma. Az emberi tudat, kilépve korábbi gátjai mögül, tisztán látott úgy a belső, mint a külső sötétségben, újra megismerhette a béke boldogságát, azt a fényt, ami a fenti három isteni ismérvből ered.

A rend pedig a vallás világából a moralitás világába lépett, abból pedig a politikai világba. Az egyetemes, minden dolgok teremtő és fenntartó Istene, mindezeket gondviselése alá vette és helytartói által kormányozta. Vagyis amint Szent Pál írja a Rómaiakhoz írt levelének 13. fejezetében: Non est potestas nisi a Deo2; és Salamon király mondja már a Példabeszédek könyvének 8. fejezetének 15. versében: Per me Reges regnant, et conditores legum justa decernunt3. A helytartói hatalom szentsége éppen abból származott, hogy tőle kívülálló volt, vagyis isteni. A hatalom méltóságának eszméje katolikus eredetű. Az ókor pogány uralkodói felségjogukat emberi alapokra helyezték: saját érdekeik alapján kormányoztak, és erőre támaszkodva kormányoztak. A katolikus uralkodók, önös érdekeiket semmibe véve, nem mást szolgáltak ily módon, mint Istent4, illetve lettek népeik szolgái5 is. Abban a percben, ahogy az ember Isten gyermeke lett, megszűnt az ember rabszolgája lenni. Nincs tiszteletreméltóbb, ünnepélyesebb és ugyanakkor fenségesebb azoknál a szavaknál, melyeket a felkent keresztény fejedelem fülébe ültetett el az Egyház: ,,Vegyétek ezt a (kormányzó) pálcát6, mint a megszentelt hatalom jelképét, hogy a gyengét erősítsétek, megtartsátok az ingatagot, megjavítsátok a bűnöst, a jót pedig az üdvösség útján vezessétek. Vegyétek ezt a jogart7, mint az isteni méltányosság jelképét, ami a jót vezérli, a bűnöst megbünteti: tanuljátok meg most: szeressétek az igazságot és irtózzatok az igazságtalanságtól!” Ezek a szavak tökéletesen egybehangzottak a legitim hatalom azon elvével, amit a mi Urunk Jézus Krisztus tárt a világ elé: Scitis quia hi, qui videntur principari gentibus, dominantur eis: et principes eorum potestatem habent ipsorum. Non ita vobis, sed quicumque voluerit fieri major, erit vester minister: et quicumque voluerit in vobis orimus esse, erit omnium servus. Nam et filius hominis non venit ut ministraretur ei, sed ut ministraret, et daret animam suam redemptionem pro multis.8 (Márk, 10, 42, 43, 44, 45.)

Mindannyian nyertünk eme áldott forradalom által: népek és vezetőik; utóbbiak, mert azelőtt nem uralkodtak, csupán testek fölött, az erő jogán, ezután viszont testeket és lelkeket egyaránt kormányoztak, mindezt a jog által támogatva; az előbbiek pedig azért, mert az embernek való engedelmességük Istennek való engedelmességgé vált, kényszerített engedelmességük pedig önkéntessé. Mindezek ellenére, ha mindenki nyert is e forradalom által, nem azonos módon nyert. A fejedelmek, csupán azáltal, hogy Isten nevében kormányoztak, olyan emberiséget képviseltek, mely saját maga által és saját nevében képtelen legitim autoritást teremteni; míg a népek, csupán azáltal, hogy a fejedelmen keresztül Istennek engedelmeskedtek, a legmagasabb és legdicsőbb emberi kiváltság képviselői voltak, amely abban állt, hogy fejüket nem más, csakis Isten igájába hajtották. Mindezt azért mondtuk el, hogy érthetőbbé váljon, egyrészt az az egyedülálló szerénység, amellyel azok az dicső9 fejedelmek kiragyognak a történelemből, akiket az emberek nagy uralkodóknak, az Egyház szenteknek nevez; más részről az az egyedülálló nemesi érzület és büszkeség, amely a katolikus népek arcán tükröződik. A béke, az öröm és az irgalom hangja felkelt a világban, és mély visszhangot vert az emberi tudatban. Ez a hang tanította meg az embereknek, hogy a kicsinyeket és hiányt szenvedőket születésük okán kell szolgálni, mégpedig éppen azért, mert kicsinyek és hiányt szenvednek; a gazdagoknak és nagyoknak születésük okán kell szolgálni, nem másért, mert gazdagok és nagyok. A katolicizmus által istenivé lett a tekintély, és megszentelt az engedelmesség. Miként az egyik istenivé, a másik pedig megszenteltté vált, elítélte az emberi gőg két legrettentőbb megnyilvánulását: az önkényuralom és a lázadás szellemét. E két dolog van, ami teljességgel lehetetlen egy valóban katolikus társadalomban: a despotizmus és a forradalom. Rousseau alkalmankénti váratlan és nagy megvilágosodásai egy alkalmával a következő figyelemreméltó szavakat írta: ,,A mi modern kormányzataink tagadhatatlanul a kereszténységnek köszönhetik tekintélyük megszilárdulását és azt a tényt, hogy változásaik megritkultak. A vallás őket magukat is kevésbé vérengzővé tette. Ezt maguk a tények bizonyítják. Elég, ha összehasonlítjuk ezeket a kormányzatokat a régi kormányzatokkal.” (Emil, 4. könyv10) Montesquieu-től pedig a következőt olvassuk: ,,Nincs kétség afelől, hogy a kereszténység teremtette meg köztünk amaz politikai jogrendet, amire ráismerünk béke idején, és a nemzetek közti jogot, amit tiszteletben tartunk háborúban, és amelynek a jótéteményeiért sosem lehet eléggé hálás az emberi nem.” (Esprit des lois, 29. könyv, 3. fejezet)

Maga Isten, aki a politikai élet szerzője és kormányzója, az emberi otthon szerzője és kormányzója is. A mennyek legrejtettebb, legmagasságosabb, legtisztább fényű szegletében lakozik a tabernákulum, amelyhez még az angyalok kara sem fér: ebben működik örökkön-örökké a legnagyobb csoda és titok. Ott lakik az egyetemes Isten, egység és hármasság, egylényegű és három személyű. Az Atya által örökkön-örökké megfogan a Fiú, az Atyától és a Fiútól pedig örökkön-örökké származik a Szentlélek. A Szentlélek: Isten, a Fiú: Isten és az Atya: Isten; Istennek nincs többes száma, mert nincs több, mint egy Isten, aki hármasság személyében és egy lényegében. A Szentlélek Isten, akár az Atya, de ő maga nem Atya; Isten, akár a Fiú, de ő maga nem Fiú. A Fiú Isten, akár a Szentlélek, de ő maga nem Szentlélek; Isten, akár az Atya, de ő maga nem Atya; az Atya Isten, akár a Fiú, de ő maga nem Fiú; Isten, akár a Szentlélek, de ő maga nem Szentlélek. Az Atya mindenhatóság, a Fiú bölcsesség, a Szentlélek szeretet; az Atya, a Fiú és a Szentlélek pedig végtelen szeretet, legfelsőbb erő, tökéletes bölcsesség. A szüntelenül kiterjedő egységből örökkön át ered a sokféleség; az szüntelenül összehúzódó sokféleség pedig örökkön át az egységben oldódik fel. Isten a dolgok alaptétele, ellentétele és foglalata; mindenek felett álló alaptétel, tökéletes ellentétel, a dolgok végtelen szintézise.11 Azáltal Isten, hogy egység; azáltal hogy Isten, tökéletes; azáltal, hogy tökéletes, végtelen bőséggel bír; s mert bősége végtelen, ő maga többféleség is; és mert többféle tulajdonsággal bír, ezáltal család is. Lényegileg vannak Őbenne, leírhatatlan és felfoghatatlan módon a teremtés törvényei, s minden létező mintaképei. Minden az Ő képmására teremtetett; ezért a teremtés egy, ugyanakkor többféle is. A ,,világmindenség" szó egyszerre utal egységre és többféleségre.

Az embert Isten teremtette, Isten képére, és nem csupán képére, hanem hasonlatosságára is; ezért van az, hogy az ember egy lényegében és három személyében. Éva Ádámból származik, Ábelt Ádám és Éva nemzette, Ábel, Éva és Ádám egyek: ők az ember, az emberi természet. Ádám ember atyaként, Éva ember asszonyként, Ábel pedig ember fiúként. Éva ember, akárcsak Ádám; ugyanakkor nem atya: ember, akárcsak Ábel; ugyanakkor nem fiú. Ádám ember, akárcsak Ábel, ám mégsem fiú; és akképp is, ahogy Éva, ám mégsem nő. Ábel ember, akárcsak Éva; és akképp is, ahogy Ádám, ám mégsem atya.

Ezek a nevek épp oly isteni eredetűek, mint isteni eredetűek a funkciók, amiket megszentelnek. Az atyaság eszméje, mint az alap, melyre a család épül, elérhetetlen maradt az emberi megértés számára. Az apa és fia közt nem létezik olyasfajta alapvető különbség, ami elég alapot nyújtana ennek jogi alapra fektetéséhez. Az elsőbbség tény, semmi más; az erő tény, semmi más; az erő és az elsőbbség fogalmai önmagukban nem jelentik az ,,atyaság” jogának fogalmát, habár belőlük ered egy másik tény, a szolgaság ténye. Az apa neve, feltételezve az előbbi tényt, urat is jelöl, a fiú neve pedig azt, hogy szolga is. Ezt a tényt, melyet a józan ész diktál, egyúttal megerősíti a történelem is. Elfeledett nagy hagyományú bibliai népek esetében az ,,atyaság” sosem volt más, mint a házi zsarnokság szinonímája. Ha létezett volna azon elfeledett népek közt olyan, mely elvetette volna a materiális erő kultuszát, ennek a népnek az esetében apák és fiaik testvéreknek hívták volna egymást és valóban, azok is lettek volna.

Az atyaság eszméje Istentől származik, s nevében és lényegében is, egyedül Istentől származhat. Ha Isten megengedte volna a paradicsomi állapot tudatának12 teljes elvesztését, akkor az emberi nem, minden intézményével együtt, még nevében is eltűnt volna.

A család, mivel Istentől ered intézményében és lényegében, minden szempontból a katolikus kultúra viszontagságaival haladt együtt; s kétségtelen, hogy az előbbi tisztasága vagy romlása minden alkalommal tévedhetetlen tünete a második tisztaságának vagy romlásának: miképpen a másodikat ért viszontagságok és zavarok története az előbbit ért viszontagságok és zavarok története.

Katolikus korokban a család célja a tökéletesedés; természetesből spirituálissá válik, a család az otthonokból átlépett a kolostorokba. Míg otthon a gyermekek tiszteletteljesen az atya és az anya lába elé borulnak, a kolostorok lakói, akik még alázatosabb és még tiszteletteljesebb gyermekek, könnyeikkel mossák egy másik és magasságosabb Atya mennyivel szentségesebb lábait, és egy másik, szeretetteljesebb Anya mennyivel szentségesebb palástját. Mikor úgy tűnik, hogy a katolikus kultúra legyőzetett, és hanyatlásba lép, a család is rögtön lehanyatlik, intézménye romlásnak indul, alkotórészei széthullanak és minden köteléke meglazul. Az apa és az anya, akiknek közös kapcsául a szeretetet tette Isten, ők pedig kettejük közös kapcsának biztosításaként szigorú szokásokat követnek; míg a torz13 , családi élet eltörli a távolságot, amit Isten gyermekek és szülők közé tett, azáltal, hogy a tisztelet összekötő kapcsát széttöri. A család akkor értéktelenné és profánná válik, és klubok és kaszinók családjává sikkad el.

A család története néhány vonal segítségével felvázolható. Az emberi család példája és modellje, a Szent család örökké jelen van annak minden tagjában. Az spirituális család, mely a Szent család után mind közül a legtökéletesebb forma, annak tagjaiban az idők végezetéig létezik; a természetes család, apa és anya közti kapcsolatként, addig, míg élnek, apa és gyermekei között, hosszú évekig. Az antikatolikus család, apa és anya közti kapcsolatként néhány évig; apa és gyermekei közt néhány hónapig; a klubok művi családja egyetlen napig; a kaszinóké egyetlen pillanatig tart. A tökéletesség mértékének kritériuma, mint megannyi más esetben, itt is a tartósság. A Szent család és a kolostorok családja közt ugyanazon arány áll fenn, mint az idő és az örökkévalóság közt; a kolostor spirituális családja, mely a legtökéletesebb, és a klubok szenzuális családja közt, mely a legtökéletlenebb, ugyanazon arány áll fenn, mint a pillanat rövidsége és a végtelen idő között.

-----------------

1 Juan Donoso Cortés: Ensayo sobre el catolicismo, el liberalismo y el socialismo: considerados en sus principios fundamentales…. Imprenta de La Publicidad, á cargo de M. Rivadeneyra. 1851.
2 ,,Mert nincs hatalom, csak az Istentől (…)”
3 ,,Általam kormányoznak a királyok, és tesznek igazságot a tisztségviselők.”
4 ministro (spanyol), in: Juan Donoso Cortés: Ensayo sobre el catolicismo, el liberalismo y el socialismo: considerados en sus principios fundamentales…. Imprenta de La Publicidad, á cargo de M. Rivadeneyra. 1851., 25.o.; minister (latin)
5 servidor (spanyol), Uo
6 bastón (spanyol), Uo. (Utalhat pásztorbotra is – a pásztorbot a szakrális hatalom, a jogarszerű bot a világi hatalom jelképe)
7 cetro (spanyol), Uo.
8 ,,Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak a népeken, s vezető embereik éreztetik velük hatalmukat. De a ti körötökben ne így legyen. Ha valaki közületek ki akar tűnni, legyen a szolgátok, és ha valaki közületek első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája. Hisz az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon és életét adja váltságul sokakért.”
9 dichoso (spanyol): boldog, 26.o. A ,,boldog” kifejezés használata, mint a . „Dichosos los pobres de espíritu...” - ,,Boldogok a lélekben szegények..” esetében
10 J.-J. Rousseau: Emil, avagy a nevelésről. Papirusz Book, 233.o.
11 Tesis (spanyol), thesis (latin) – alaptétel; antítesis (spanyol), antithesis (latin) - ellentétel; síntesis (spanyol), synthesis (latin) – foglalat; soberana (spanyol), superanus (latin) – mindenek felett álló. 28-29.o.
12 Tradiciones paradísiacas (spanyol) - paradicsomi hagyományok, 30.o.
13 Sacrílega (spanyol) - szentségtörő. 31.o.

Lábjegyzetek írásában segítségemre volt Lábár Tamás

Köszönjük kedves olvasónk fordítását!

Kapcsolódó írások

- Juan Donoso Cortés: Arról, hogyan változtatja Isten jóvá az áteredő bűnt és büntetést, és arról, milyen tisztító hatással bír a szabadon vállalt fájdalom ►

Pro Hungaria Sacra

Zebegény - Egy esztelen ideológia áldozatai voltak

A 70 éve málenkij robotra, az akkori Szovjetunióba kényszermunkára elhurcoltakról emlékeztek meg vasárnap Zebegényben.

A Pest megyei község katolikus templomában Beer Miklós, a Váci Egyházmegye megyés püspöke szentmisét celebrált. A szertartás után a község polgármesterével közösen megkoszorúzták a málenkij robot áldozatai emlékére a templom mellett felállított kopjafát.

Hutter Jánosné polgármester arról beszélt, hogy 70 évvel ezelőtt, a második világháború után 110 helyi lakost hurcoltak el otthonukból szovjetunióbeli kényszermunkára. Hosszú szenvedésben volt részük, és közülük csaknem 40-en sohasem tértek haza.

A málenkij robotra elhurcoltak egy esztelen ideológia áldozatai voltak – mondta Harrach Péter. „Európát legfőképpen a hagyományos keresztény értékrend védheti meg a különböző őrült ideológiák által táplált szélsőséges megnyilvánulásoktól” – tette hozzá a frakcióvezető.

Sajnálatos módon az elmúlt évtizedekben a neoliberalizmus eszméjének előretörésével az évezredes keresztény kultúra értékrendje meggyengült a kontinensen – fogalmazott a politikus, aki szerint az általános emberi normákat magában foglaló értékrend megerősödése nélkül mindinkább fennáll az elbizonytalanodás, a hanyatlás veszélye. E folyamatok megfordításához, a morális válságból a kilábalásra, összefogásra van szükség – jelentette ki.

Magyar Nemzet

Egyesült Államok - Nyugat provokálta ki az ukrán válságot

A Nyugatot terheli a fő felelősség az ukrán válság kialakulásáért, mivel az Egyesült Államok és az Európai Unió "liberális téveszméiket" követő keleti terjeszkedésükkel Moszkva alapvető stratégiai érdekeit veszélyeztette, és ezzel maguk provokálták ki Vlagyimir Putyin orosz elnök kemény válaszát - írta a Foreign Affairs mértékadó amerikai külpolitikai folyóiratban John J. Mearsheimer, a Chicagói Egyetem tanára, aki szerint csak Ukrajna semleges ütközőállammá alakításával lehet megfelelő kiutat találni a mostani helyzetből.

Orosz Birodalom

Mearsheimer - aki a nemzetközi kapcsolatok tudományága egyik legelismertebb kutatójának számít - úgy látja, Washington és európai szövetségesei megpróbálták kiszakítani Ukrajnát az orosz érdekszférából, dacára annak, hogy Moszkva számos alkalommal egyértelművé tette, ezt nem hajlandó elfogadni. A Nyugat a NATO és az Európai Unió keleti bővítésével, illetve az ukrajnai demokratikus mozgalom támogatásával és a nyugati értékek terjesztésével Oroszország alapvető stratégiai érdekeit veszélyeztette, anélkül, hogy ennek jelentőségét érzékelte volna.

Amerika és Nyugat-Európa egy "liberális téveszmét" követve azt gondolta, hogy a 21. században a hatalmi politika már nem meghatározó, és a kontinens békéjét a joguralom, a kölcsönös gazdasági függőségek, illetve a demokrácia képes önmagában is biztosítani. Nyugaton a hidegháború vége után elterjedt az a nézet, hogy a nemzetközi politika jellege alapvetően megváltozott, és Európában egy "posztnacionalista" rend jött létre, amelyben az Egyesült Államok - saját elképzelése szerint - egy "jóságos hegemónként" lépett fel, célja pedig az volt, hogy az egész kontinenst Nyugat-Európa képére formálja. Az európaiak pedig - az Európai Unió korábbi sikerein felbuzdulva - még Washingtonnál is mélyebben hittek abban, hogy a geopolitika már nem számít, és egy liberális rend képes fenntartani a békét. E felfogás mentén - amely manapság már dogmának számít az amerikai tisztviselők körében - a Nyugat úgy vélte, hogy nem jelent fenyegetést Oroszország számára, és hogy megfelelő módon kezelte a keleti terjeszkedésével kapcsolatos orosz félelmeket - írta Mearsheimer.

Ugyanakkor a Nyugat és Oroszország merőben ellentétes felfogást követ, és végső soron Moszkva dönti el, hogy mit tekint fenyegetésnek saját magával szemben - mutatott rá a professzor.

Putyin és honfitársai a liberálissal szemben a realista (azaz geo- és hatalompolitikai) elveket követik, és ebből a nézőpontból vizsgálva lépéseik korántsem meglepőek. A geopolitika logikája szerint minden nagyhatalom érzékeny a saját területe közelében felbukkanó potenciális veszélyforrásokra. S bár a NATO azt gondolja, hogy nem fenyegeti Oroszországot, ám egyetlen orosz vezető sem fogadná el, hogy egy olyan katonai szövetség, amely nemrég még Moszkva legádázabb ellensége volt, betegye a lábát Ukrajnába. Ahogy azt sem, hogy a Nyugat olyan kormányt állítson Ukrajna élére, amely a nyugati világ részéve akarja tenni az országot. Az orosz vezetők ezt számos alkalommal egyértelművé tették, különösen Ukrajna és Grúzia NATO-csatlakozását illetően; a 2008-as grúz háború pedig kristálytisztává tette Moszkva álláspontját.

"Gondoljanak bele az amerikai felháborodásba, ha Kína egy jelentős katonai szövetséget építene ki, amelybe Kanadát és Mexikót is megpróbálná bevonni" - jellemezte a helyzetet a szerző.

Mearsheimer szerint Viktor Janukovics ukrán elnök idén februári elmozdítása volt az utolsó csepp a pohárban Putyin számára. Ezt követően az orosz elnök egyértelművé tette Kijev számára, hogy Ukrajnát mint országot működésképtelenné teszi, ha a vezetés a Nyugathoz akar csatlakozni. Az amerikai professzor - a legtöbb amerikai elemzővel szemben - törvénytelen puccsnak nevezte Janukovics elmozdítását. Megjegyezte, hogy bár a színfalak mögötti amerikai részvétel mértéke nem ismert, az Egyesült Államok 1991 óta ötmilliárd dollárral támogatta az ukrajnai Nyugat-barát politikai erőket, és kiszivárgott telefonbeszélgetések szerint azt az Arszenyij Jacenyukot akarta ukrán miniszterelnöknek, aki végül megkapta a posztot - nem csoda hát, ha az oroszok azt gondolják, hogy a Nyugat szerepet játszott Janukovics megdöntésében. Ahogy az sem meglepő, hogy az Ukrajnában folyó nyugati "társadalommérnökösködést" látván az orosz vezetők attól tartanak: az ő országuk lesz a következő, ahol hasonló rezsimváltást akar levezényelni a Nyugat.

Mearsheimer a cikkben felidézte, hogy realista kutatók már korábban is ellenezték a NATO keleti terjeszkedését. Azzal érveltek, hogy Oroszország egy hanyatlóban lévő hatalom öregedő népességgel és egyoldalú gazdasággal, így nem kell tőle tartani, szükségtelen a feltartóztatása. Az amerikai hidegháborús politika megalapozójaként számon tartott George Kennant idézve a professzor azt írta: a NATO keleti bővítése tragikus hiba volt. "Erre semmi szükség nem volt. Senki sem fenyegetett senkit" - mondta Kennan egy, a cikkben idézett 1998-as interjúban, nem sokkal azután, hogy az Egyesült Államok jóváhagyta Magyarország, Lengyelország és Csehország felvételét az atlanti szövetségbe.

Az Egyesült Államok és európai szövetségesei hibát követtek el azzal, hogy Oroszország előszobájában akartak egy nyugati erődöt létrehozni. A helyzetre egyetlen megoldás adódik: az, ha Ukrajna egy semleges ütközőállam lesz Kelet és Nyugat között. Ehhez azonban Putyin hibáztatása és kárhoztatása helyett a Nyugatnak változtatnia kell gondolkodásmódján.

Szovjetunió

Mearsheimer szerint Ukrajnának Ausztria hidegháborús helyzetéhez hasonló státust kell adni. A Nyugatnak bele kell törődnie, hogy Putyin nem hajlandó elfogadni egy oroszellenes vezetést Kijevben. Mindez azonban nem jelentené azt, hogy a "semleges" Ukrajna feltétlenül Nyugat-ellenes legyen: a cél egy olyan szuverén állam, amely sem a nyugati, sem az orosz tábornak nem tagja.

Ugyan sokan úgy vélik, hogy Putyin a Szovjetunió újjáélesztésén mesterkedik, és a Krím után újabb területeket akar bekebelezni, de ez az álláspont jobban megvizsgálva nem helytálló. Ha Putyin terjeszkedésben gondolkodna, annak minden bizonnyal Janukovics megbuktatása előtt is jelét adta volna, de még arra sincs bizonyíték, hogy a Krímet meg akarta szerezni - valójában a félsziget elfoglalása inkább egy spontán reakciónak tűnik Putyin részéről. De még ha akarná is, Kelet-Ukrajnát akkor sem tudná megszállni, mivel ehhez Oroszországnak nincsenek meg a képességei. Mindemellett Afganisztán, Vietnam, Irak vagy akár Csecsenföld példája mind azt jelzi, hogy a katonai megszállás általában nem jól sül el, Putyin pedig átlátja ezt és tudja, hogy nem lenne értelme uralma alá hajtani Kelet-Ukrajnát.

Az orosz elnök Mearsheimer szerint egy elsőrangú stratéga, akit tisztelni kell, és akitől tartani kell. Ukrajnával kapcsolatos lépései mindemellett nem offenzív, hanem defenzív jellegűek voltak realista perspektívából. S mivel Oroszország úgy érzi, alapvető érdekeit fenyegetik, a vele szembeni fellépés eszközei is korlátozottak a Nyugat számára: a történelmi példák ugyanis azt mutatják, hogy az államok hatalmas károkat hajlandóak elszenvedni stratégiai érdekeik védelmében. Ráadásul igazán szigorú nyugati gazdasági szankciók bevezetésére már csak azért sem valószínű, hogy sor kerül, mert Nyugat-Európa, elsősorban Németország tart az esetleges orosz választól, attól a gazdasági kártól, amelyet az az EU-nak okozna. Mindenesetre a Nyugat válasza csak ront az amúgy is rossz helyzeten, mivel az orosz vezetők minden egyes újabb nyugati lépéstől egyre inkább fenyegetve érzik magukat.

Egyesek szerint egy radikális irányváltás már túl költséges lenne és jelentősen rombolná az Egyesült Államok nemzetközi tekintélyét, de a jelenlegi elhibázott stratégia követése még nagyobb károkat okozna. Az sem kéne, hogy problémát jelentsen, ha az ukránok maguk is csatlakozni akarnának a Nyugathoz. Mearsheimer szerint az olyan absztrakt elvek, mint az önrendelkezéshez való jog, értelmetlenek akkor, amikor nagyhatalmak gyengébb államokkal kerülnek viszályba. Az erő számít, és az erős akarata érvényesül. Ukrajnának pedig el kell fogadnia az élet ezen igazságait, a Nyugatnak pedig azt, hogy egyes ukránok álma nem éri meg az Oroszországgal való ellenségeskedést.

Moszkvával pedig már csak azért sincs értelme összerúgni a port, mert az továbbra is hanyatló hatalom, amely idővel egyre gyengül - vélte Mearsheimer. De ha ez nem így lenne, akkor sem lenne értelme bevenni Ukrajnát a NATO-ba, hiszen a Nyugat számára Ukrajna nem alapvető stratégiai érdek, amit az is jelez, hogy mindeddig nem nyújtottak katonai segítséget Kijevnek. Márpedig nagy butaság lenne a kollektív védelmen - azaz egymás megvédésén - alapuló szövetség tagjává tenni egy olyan államot, amelyet a NATO-tagok láthatóan nem akarnak megvédeni.

Mindemellett a Nyugatnak egy sor másik ügyben szüksége van Oroszország együttműködésére, Afganisztántól Iránon át Szíriáig. Egy nem olyan távoli napon pedig Washingtonnak a felemelkedő Kína féken tartásához is szüksége lesz Moszkva segítségére.

Az Egyesült Államok és szövetségesei választás előtt állnak Ukrajnában. Ha folytatják jelenlegi, elhibázott politikájukat, azzal kiélezik a konfliktust Oroszországgal és elpusztítják Ukrajnát is, így mindenki veszít. Ha azonban egy prosperáló, de semleges Ukrajna megteremtésén kezdenének munkálkodni, mindenki nyertesként jöhetne ki a válságból - írta az amerikai kutató a Foreign Affairs legfrissebb számában.

Független Államok Közössége

John J. Mearsheimert egy 2011-es felmérésben kollégái a negyedik legbefolyásosabb tudósnak választották a nemzetközi kapcsolatok szakértői között (a lista harmadik helyezettje, Kenneth Waltz azóta elhunyt).

Mearsheimer az úgynevezett offenzív realizmus iskolájának alapítója, amely azt tartja, hogy a világpolitika az államok fölött álló hatalom hiányában a befolyásuk maximalizálására és mások fölötti dominanciára törekvő országok rendszere, ahol szükségszerűen mindenki mindenki farkasa. Egy híres (és rengeteget bírált) cikkében a hidegháborút követő években azt valószínűsítette, hogy Kelet-Európa (azaz az ő olvasatában az egykori szovjet blokk) súlyos konfliktusok vagy atomfegyverkezés színtere lesz a bipoláris világrend felbomlása után.

Híradó/MTI

Svédország - Átszabják a svéd nyelvet a nemi egyenjogúságra hivatkozva

(...) A magyarral ellentétben az összes indoeurópai nyelvben az egyes szám harmadik személyre, az ő-re legalább két szó van, de inkább három: a németben az er, sie, es; az angolban a he, she, it; a franciában il, elle; az oroszban он, она, оно és a többi.

A svéd szintén megkülönbözteti a nemeket, az ő náluk hímnemben han, nőnemben hon, nemrég pedig a kettő összevonásából új egyes szám harmadik személyű névmás is született, a hen.

Az északi országban így reagáltak arra, hogy a társadalmak egyre inkább tudomást szereznek arról, vannak más nemű emberek is [?], nem hagyományos értelemben vett férfiak vagy nők. Egyes emberek nőnek érzik magukat férfi testben vagy viszont. Ennek a jelenségnek nincs köze a homoszexualitáshoz, őket transzneműeknek, illetve transzszexuálisoknak nevezik.

Ha róluk van szó, nehéz eldönteni, hogy a han vagy a hon névmást kell-e használni, Svédországban ezért kitalálták a hen-t.

Vannak, akik az újítást más célra is fel kívánják használni. Egyes alternatív óvodák és iskolák nem akarnak a kisfiúkba és kislányokba negatív nemi sztereotípiákat beoltani, ezért előszeretettel öltöztetik a gyerekeket hasonló ruhákba. Ezekben az intézményekben a gyerekek játékai is egyformák, a fiúk is kapnak babákat és a lányok is autókat. Ennek szellemében aztán elhagyták a han/hon megkülönböztető szavakat is, amelyeket az új névmással pótolnak.

Vannak, akik ennél is tovább mennének, és az egész országban bevezetnék a hen általános használatát, ami ellen legjobban a feministák tiltakoznak. Legfőbb ellenvetésük, hogy ha a nyelv elmossa a férfiak és nők közti különbséget, azon a férfiak fognak nyerni, a nők csak veszíthetnek – mondta a Szombat reggelben a Kossuth Rádió stockholmi tudósítója, Garam Katalin.

(...) Az akadémiai szójegyzékben a "hen" szó két alkalmazása fog szerepelni: az első, amikor a nem ismeretlen vagy lényegtelen és második, amikor mint harmadik nemet használják – adta hírül a The Local című hírportál.

Kossuth Rádió

Amikor a demokrácia saját maga karikatúrája...

Fodor Gábor a Magyar Liberális Párt elnöke kellemetlen helyzetbe került, amikor pártjának öt vidéki vezetőjét kellett volna megneveznie. Részlet az index.hu április 29-én közölt nagy interjújából. 

„Index: Mondana most, csak ilyen játékos formában, öt vidéki [Magyar Liberális Párt-]vezetőt? 

Fodor Gábor: Hogyne, persze, pontosan tudnék. Például Fülöp Zoltán, ő Békéscsabán egy nagyon aktív ember. 

Ők liberálisok, mi nem 

Index: Ő ott a helyi szervezet vezetője? 

Fodor Gábor: Igen, így van. Akkor a debreceni szervezet vezetőjét is nagyon aktívnak tartom, milyen Lajosnak is hívják, Boros Lajos azt hiszem a neve. Ő ügyvéd, és nagyon tehetséges, rátermett embernek tartom. Kemény Csillát Gyöngyösről szintén nagyon jónak tartom.

Index: Ő a hevesi szervezet vezetője?

Fodor Gábor: Igen, a hevesi. Kit mondjak még?

Index: Még kettőt. 

(hosszú szünet)

Fodor Gábor: Hát nem tudom, hogy kit tudnék igazán mondani. Budapestiek közül, hogyha érdekes, például a Szabadai Viktor, ő a budapesti elnökünk, nagyon aktív, rátermett ember. Nagyon jónak tartom e téren.  Hmmm, ki van még... A Sermer Ádám, ő nem is tudom, melyik kerület vezetője, őt is nagyon jónak tartom.

Index: Még legalább egy vidéki kéne

Fodor Gábor: Bocsánat, a Pintér András Székesfehérvárról, őt is nagyon jónak tartom és rátermettnek. Ez már talán több is mint öt.

Index: Négy vidéki és egy fővárosi.

Fodor Gábor: Biztos ha nagyon törném a fejem, eszembe jutnának még vidékiek.”

Május 3-ig az index-szavazók döntő többsége (9293-ból 8173 olvasó) szerint a Magyar Liberális Párt inkább „Fodor Gábor alibiszervezete”, mint egy "liberális eszméket valló politikusokat tömörítő, valódi, működő politikai formáció"...

Forrás: index.hu

A korlátlan bevándorlás alkonya – észbe kapott a Nyugat?

Brüsszel nemrég Németországot és Nagy-Britanniát is megrótta azért, mert álláspontja szerint az uniós alapelvekkel ellentétes és kirekesztő gyakorlat, ha nem fogadják válogatás nélkül tárt karokkal az érkező bevándorlókat. Románia és Bulgária schengeni csatlakozásával újra fellángoltak az ellentétek. Az ugyanakkor a németek és Cameronék szavaiból is világosan kitűnik: nem a képzett, de legalábbis dolgozni akaró kelet-európai bevándorlókkal van gondjuk, ahogy a lakosságnak sem az a problémája, hogy végre jön valaki az unió egy keletibb államából, beilleszkedik, és olcsón elvégzi azokat a munkákat, amelyeket egy született brit vagy német már nem szívesen vállalna be.

Az „őslakosokat” elsősorban azok a bevándorlók zavarják, akik nem dolgozni jönnek, hanem a bőséges szociális ellátásokat kihasználni. Hiszen a mélyszegénységben élő falvakban futótűzként terjed a hír, hogy a briteknél a helyi fizetés triplája a segély, amelyért ráadásul semmit sem kell csinálni, csak szépen nézni és minél több gyereket magaddal vinni. Nem véletlenül népszerű az unió keleti szomszédainál a kamuházasság valamilyen uniós állampolgárral – Pécsett például a szerbek még fizetnek is azért, hogy magyar lányt feleségül véve uniós állampolgárok lehessenek, és egyből mennek is nyugatra.

Sőt, ezeknél még jobban szúrja az „őslakosok” szemét az az elképesztő bűnözési hullám, amelyben már most is részük van. Elegük van a maffia által futtatott prostituáltakból és kéregetőkből vagy az uniós állampolgárságuk mögé bújó embercsempészekből.

Nem szabad különbséget tenni a bevándorlók között

Ugyanezt a meccset már egyszer lejátszották Kanadával is: a jóból addig volt hajlandó osztogaftni Montreal is, ameddig nem haraptak a kezébe. Csakhogy Kanadát nem fenyegette az a veszély, hogy Viviane Reding még jól rá is csap a megharapott kezére, ha elhúzza a csattogó fogsorok elől.

Az EU-ban viszont nagyon nehéz korlátozni bármit is, legalábbis úgy, hogy az unió valamely megfelelő szerve rá ne pirítana az emberre. Sőt úgy tűnik, most már nemcsak a hazánkhoz hasonló, kisebb országokat veszik elő például kirekesztésért, de a legnagyobbak sem menekülhetnek Brüsszel szabályozó hatalmától.

Redingék alapelve ugyanis az, hogy egy országnak nem szabad különbséget tennie a bevándorlók között. Az unióban ugyanis – és nemcsak az uniós intézményekben, hanem sok tagállamban a belpolitikában is – dübörög a liberális populizmus, amelynek egyik legfőbb eszköze, hogy összemossa a fenti kategóriákat.

Nagyon sokat árt a politikai rövidlátás

Németország például pénteken azért kapott ki az Európai Bizottságtól, mert nem minden esetben ítélte meg a feltétel nélküli munkanélküli segélyt automatikusan azoknak, akik nem német állampolgárok és még soha életükben nem dolgoztak Németországban. Amikor a kisebbik kormánypárt, a CSU felvetette, hogy változtatni kéne ezen a gyakorlaton, a többi párt rögvest jobboldali populizmussal vádolta meg, és statisztikákra mutogattak, amely szerint a német gazdaságnak szüksége van a bevándorlók munkájára.

Amikor David Cameron kijelentette, hogy Londonnak elege van a beözönlő külföldiekből – és Cameron minden általánosítása és személyeskedése ellenére világos volt, hogy elsősorban a nem dolgozó, szociális rendszert lehúzókra gondolt –, az ellenzéki Munkáspárt hevesen tiltakozott, és egyből sietett a repülőtérre. Itt megkeresték az első Romániából dolgozni érkező férfit, akivel példálózhattak, hogy lám – aki dolgozni jön Londonba, az dolgozni is fog, és kikérik maguknak a feltételezést, hogy nem ezért jött volna. Így a britek is megkapták Viviane Redingtől a maguk letolását, és ismét előkerültek a statisztikák, hogy a brit gazdaság sem lenne meg a kelet-európaiak munkaereje nélkül.

Az unió önmaga ellen fordul

Ez a fajta mellébeszélés, a valódi probléma megkerülése és szőnyeg alá söprése viszont sokat árthat. Nemcsak a tisztességes bevándorlók isszák meg ennek a levét, „akiken csattan majd a bennszülöttek előítéletének ostora”, de megszenvedik a befogadó országok is, akik az uniós dörgedelem hatására boldog-boldogtalant segélyezhetnek, és külföldi bűnözők ténykedését kell eltűrniük a területükön.

És mindezek mellett árt az uniónak is, hiszen ezzel a félremagyarázással teljesen hiteltelenné teszi saját alapelveit – sőt szembe is megy azokkal, ha nem engedi meg egy országnak, hogy a saját érdekei szerint intézze a saját ügyeit. Amikor Brüsszelben éppen hazánk volt terítéken, Orbán Viktor ezt úgy kommentálta: „Nem erre találták ki az Európai Uniót."

Forrás: Magyar Nemzet

Egyesült Királyság - Szószegőnek tartják a politikai vezetőket

A vezető baloldali brit napilap megbízásából elvégzett országos közvélemény-kutatás azon kérdésére, hogy a megkérdezettek ösztönösen mit éreznek, ha a politikára vagy a politikusokra gondolnak, a válaszadók 47 százaléka közölte, hogy "dühöt", további 25 százalék pedig "unja" a politikát.

A politikusokra mindössze 16 százalék gondol "tisztelettel", és alig 2 százalék válaszolta azt, hogy őt "lelkesíti" a politika.

Arra a kérdésre, hogy ha nem vesz részt a következő választásokon, annak legvalószínűbb oka mi lenne, a felmérésbe bevont választók 64 százaléka a politikusok megszegett ígéreteit nevezte meg.

Az utóbbi hetekben ez a második olyan felmérés, amely azt jelzi, hogy a brit választók tömegesen fordulnak el a politikától.

November közepén a közéleti magatartási normák betartására ügyelő kormányzati tanácsadó szervezet (Committee on Standards in Public Life) országos felmérése azt mutatta ki, hogy a britek 40 százalékának "teljesen elege van" a politikából, és azt fontolgatja, hogy nem vesz részt a következő parlamenti választásokon.

A szervezet az általa elvégzett közvélemény-kutatás eredményeit kommentálva felhívta a figyelmet arra, hogy egyre mélyebb a politikai kiábrándultság a brit közvéleményben, a választókban "mélységes a szkepticizmus és a bizalomhiány" a politikusok iránt.

Forrás: Híradó.hu

Hajléktalanok, emberi jogok és a demokrácia

Országos üggyé vált, és sokak felháborodását kivívta az elmúlt hetek története. Nevada államban egy mentális központ hajléktalanjait buszba rakták, San Franciscóba vittek, egynapi élelemmel, gyógyszerrel a városban hagyták őket. Végülis San Francicso hozzászokott a hajléktalanokhoz, majd csak csinálnak valamit - gondolták.

(...) A mindössze 800 ezer lakost számláló San Francisco tízezer hajléktalant mondhat magáénak. A szám októbertől növekszik, mivel a kemény tél elől máshonnan is az egyévszakos, mérsékelt hőmérsékletű városba menekülnek a lecsúszottak. Ellepik a belvárost, a városháza előtti teret, a parkokat, az egykori hippinegyedet. Bevásárlókocsijaikkal, sátraikkal, táskáikkal, kutyáikkal beépülnek a városba. Tagadhatatlan legtöbbjük alkoholizmusa és drogfüggősége.

Amerika legliberálisabb városa toleranciájáról, befogadókészségéről híres. A hajléktalankérdésben mégis kirekesztőnek, diktatórikusnak könyvelik el - legalábbis a jogvédők. A város vezetői erre azzal vágnak vissza, hogy nekik a város biztonságát, a lakosokat egyszerre kell védeniük. Az emberi jogok rosszul értelmezett szólamaival pedig csak ártanak a hajléktalanoknak, hiszen nem felemelni akarják őket, hanem az utcán tartva harcolni értük. San Francisco ultraliberális városi képviselője azt javasolta, hogy az utcán élők mindazokat a tevékenységeket gyakorolhassák, amit más a lakásban tesz. Azaz étkezzenek, igyanak, aludjanak, vizeljenek. Ha kell, kéregethessenek. Indítványát még a liberális Los Angeles Times is nevetségesnek és veszélyesnek tartotta.

San Francisco utcáin
(SF Exmanier)

2010-ben egy népszavazáson San Francisco lakossága úgy foglalt állást, hogy reggel 7-től este 11-ig járdán tilos ülni vagy feküdni. Első figyelmeztetésre 100 dollárra büntetik őket, a visszaesőket elviszik, és 30 napi börtönre ítélhetik.

A város ugyanakkor növelte a hajléktalanoknak nyújtott szolgáltatásait. Évi 38 millió dollárt költ menhelyek kialakítására, 170 milliót szolgáltatásokra, egészségügyi ellátásra, tanácsadásra, rehabilitációra. Növelték a nyilvános WC-k számát. Egy vállalkozó régi buszokat alakított át mosdókká, zuhanyzókká. A vezetők tudják, hogy csak úgy képesek hosszú távon eredményt elérni, ha felemelkedésükön fáradoznak, egy új élet elindításában támogatják őket. Ebben nagy segítségükre vannak az egyházak is. De az egyre szűkösebb költségvetésben a pénz kevésnek bizonyul. (...) A rendőrség kitiltja a garázda, erőszakos elemeket a menhelyekről. A hatóságok a kiszolgáltatottak védelmének nevezik az akciót, a jogvédők diszkriminációnak fogják fel.

San Francisco lakossága aggodalommal, de nem gyűlölettel fogadja a hajléktalanokat (...) Legtürelmetlenebbek azok az üzlet- és étterem tulajdonosok, akiknek a bejárata előtt töltik az éjjelt a hajléktalanok. (...) a város fiatal új gazdagjai, a high-tech vezetők (...) nem értik, hogy miért indítványozzák jogvédők a népszavazás eredményének megváltoztatását. Demokratikus úton nyilvánítottak véleményt, nem akarnak senkit sem alva, ülve látni a járdákon. A demokratikus játékszabályok nem vonatkoznak mindenkire?

Forrás: Heti Válasz

Európa hátramenetben

”Manapság Európa hátramenetben van. Olyan álláspontot képvisel a kereszténységgel, a keresztény erkölcsökkel szemben, amelyet csak negatívnak mondhatunk. (...) 

Európát ma ultraliberális erkölcs jellemzi. (...) Az ultraliberális erkölcs Jézus Krisztust és a tízparancsolat Istenét nem fogadja el. Ennek következménye, hogy ami természetellenes, azt tartják természetesnek, és végeredményben feje tetejére áll az egész értékrend.”  
 

Márfi Gyula veszprémi érsek
Forrás: Magyar Nemzet